6.fejezet

-         Pukkadj meg te köcsög – kiabál Dominic és egy üres sörösüveget dob Joel felé, aki az ajtóban toporog. Csak centiken múlik, hogy nem találja el a feleségét, aki éppen akkor lép be az ajtón, hogy megnézze, mégis mi a ricsaj forrása, amibe belereng az egész klub. A folyosón sopánkodó emberek téblábolnak. Suttognak, pletykálnak, de senki nem tudja, hogy mi történik pontosan. Jenna csak fél füllel hallja, ahogy azt pusmogják, Joel és Dominic összekaptak, az esti elcseszett koncert miatt.

-         Álljál már le te narkós buzi – indul el Joel a dobos felé, azzal a feltett szándékkal, hogy bemos egyet a csinos kis arcába.

-         Elbasztad az egészet – üvölt tovább Dominic magából kikelve. Olyan, mintha mindkettejük agyát elöntötte volna a vörös köd és nem lennének tudatuknál. Jenna magában jót mulat a srácok mérgén, de kívülről, mégis fapofával nézi végig a jelenetet. A jelenetet, ami lehet, hogy az utolsó előadás végét is jelentheti Joel és remélhetőleg a banda számára is. Az lenne az igazi élvezet a nő számára. Csak húzódna már le az a rohadt függöny, hogy felhangozhasson a taps.

-         Nem én ütöttem kétszer is félre – vágja Dominic képébe a gitáros, hogy nem csak ő hibázott, ezzel pedig Dom egoját piszkálja fel. A férfi feje elvörösödik a dühtől. Ez az, ami abszulút tabunak számít, Dominic számára. A tehetségét az ágyban és a dobok mögött megkérdőjelezni, őrült nagy ostobaságra vall.

-         Te kúrtad el – üvölt magából kikelve. Jenna csak egy nyáladzó, felhergelt, pitbullhoz tudná hasonlítani a férjét ebben a pillanatban. Főleg mikor behúz egyet a legjobb barátjának, pusztán azért, mert őfennsége egoját meg merte sérteni. Látszik, ahogy Joel megszédül, de amint elmúlik a dolog, azonnal cselekedik és a férfit a torkánál fogva keni a falhoz.

-         Na most idefigyelj Dominic. Túl sokat nyeltem már neked. Elegem van. Elegem van belőled is és ebből az egész kibaszott szarból, amibe belerángatattok. Nigel és te csesztetek el mindent körülöttünk. A kurva pénzéhségetek miatt van minden. Ráadásul anélkül már színpadra se bírtok állni, hogy ne lennétek betépve, mint az atom. Kilépek, te gyökér – ereszti el a nyakát diadalittasan Joel, majd lazán sarkon fordul, de Dom nevetése megállítja. Pedig nem akart megállni. Csak lazán, olyan szupermodelles stílusban fel akarta kapni a gitárját és ki akart riszálni azon a kibaszott ajtón, aminek a küszöbén még mindig Jenna toporog. Az arca még mindig sajog, de valahol a lelke mélyén megkönnyebbült. Kimondta. Kilépett. Vége van. Csak tudná, hogy Dominic mi a faszt röhög…

-         Sose tennéd – fogja Dom a hasát a nevetéstől. – Bár poénnak bevallom tényleg kibaszott jó volt haver.

-         Nem vicceltem – sziszegi Joel síri hangon.

-         Hát persze cimbora, hát persze – lép Dom közelebb hozzá még mindig nevetve és megveregeti a vállát. – Olyan vagy, mint én haver. Sose hagynád itt ezt. Érzed a punciszagot te is a levegőben, a pénz és az adrenalin téged is elvarázsol. Nem tudnál lemondani róla – sétál tovább, az érdektelennek tűnő Jenna felé, aki úgy áll ott, mintha a szoba berendezéséhez tartozna és nem önálló akarattal rendelkező, érző, élő, emberi lény lenne.

-         Ezt – tárja szét Joel a karját – más bandától is megkaphatom – jelenti ki határozottan. Valami különös fény csillog a sötét szemekben, az ajka alig észrevehetően felfelé görbül, az arckifejezéséből, pedig végre Dominicnak is leesik, hogy a férfi nem viccel.

-         Nincs más banda – suttogja kissé bizonytalanul.

-         És ha mégis? – Húzza fel az egyik szemöldökét kérdőn Joel, miközben gúnyosan mosolyog a Jenna mellett ácsorgó férfire.

-         Mi egy család vagyunk – szegi fel Dom büszkén az állát.

-         Néha szétszakadnak a családok – vágja rá Joel.

-         A miénk nem – csóválja meg a fejét a szőke férfi.

-         De igen Dominic. Vége van. Kiléptem – ránt vállat Joel és a kijárat felé indul, felettébb magabiztos léptekkel. Jenna alig bírja visszafojtani a mosolyát. Dominic megkapta a neki járó pofont.

-         Nem mehetsz el – tajtékzik a férfi. – Szerződésed van és… Több pénzt akarsz? Kokót? Piát? Nőt? Mi a fasz kell? – Esik hirtelen kétségbe a mindig magabiztos férfi. Joel pillantása Jennára téved, majd egy gyönyörű mosolyt villant a nő felé.

-         Kösz mindent cicus – nyom egy puszit az arcára, mielőtt kilépne az ajtón, ki a zenekarból, ki, egy másik életben, úgy téve, mintha nem is hallotta volna meg a kétségbeesett kérdéseket.

A falak beleremegnek Dominic üvöltésébe. Az egész stáb összerezzen. Nigel kérdőn néz az öltözőből kilépő gitárosra, aki csak egy könnyed vállrándítással egybekötve, lazán kijelenti, az ott állók előtt, hogy elmegy és soha, de soha többé nem tér vissza közéjük. Mindenki álla a földön koppan.

-         Dom – simogatja Jenna a férje hátát, az elsötétített szobában. – Dominic – suttogja a csendbe.

-         Elment. Elhagyott – motyogja a férfi a falat bámulva, üveges tekintettel. Mintha minimum az anyja hagyta volna ott egy árvaház kapujában. Az Istenért! Csak a gitárosa lépett ki az istenverte zenekarából. Nem a világ dőlt össze.  

-         Majd kerestek mást – suttogja a nő, de magában még mindig ünnepel. Talán gonoszság, de élvezi, hogy szenvedni látja a férjét. Sosem látta még ugyanis ilyen törékenynek, gyengének és sebezhetőnek, mint az utóbbi két napban, amióta bezárkózott a szobájába, lehúzta az összes redőnyt és lefeküdt az ágyra. Azóta se csinált semmit. Csak ivott, betépett, hortyogott és ennyi. Még enni se volt hajlandó két falatnál többet. Ha így megy tovább, belehal. Bárcsak így lenne – kívánta magában a nő, de tudta nagyon jól, hogy valami furcsa különös angyal védi mindig Dominicot. Más biztosan nem élt volna már, de ő valami különleges helyet foglalhatott el az életben, ugyanis senki nem hagyta, hogy meghaljon. Pedig valljuk be, Dominic az önpusztítást felsőfokon űzte, az adrenalint se vetette meg, így nem volt ritka, hogy olyan dolgokba is belement, amibe más normális ember soha.

-         Joel kell – nyöszörgi rekedten a férje.

-         Dominic – sóhajtott fel Jenna. Próbált együtt érzőnek tűnni, de nehezére esett. Fáradt volt és semmi kedve sem volt a férje gyerekes nyávogását hallgatni. Mintha nem is egy felnőtt férfi lenne, hanem egy taknyos kölyök, akitől elvették a kedvenc játékát. Nem tudott mit kezdeni, se vele, se a helyzettel és ha őszinte akart lenni legalább magához, nem is akart.

-         Hagyj magamra – intett egyet a férfi a kezével, mire Jenna az előbbinél is nagyobbat sóhajtott, de engedelmeskedett a férfi óhajának és kiment a szobából.

Ismét a teraszon találta magát, egy doboz cigaretta és némi gin társaságában. Hirtelen jött rá, hogy hihetetlenül unja magát. Magát vagy az életét? Elsőre nem is tudta eldönteni. Ő sosem volt az a semmittevő fajta és most évek után először rádöbbent, hogy egysíkúvá és üressé vált az élete. A társadalom csődtömege lett. Haszontalan.

Elvégre mit is csinált mióta hozzáment Dominichoz?

A nagy büdös semmit.

Felpumpáltatta a melleit és az ajkát, üres fejű barbie babává vált, levetkőzött a Playboynak kétszer is és élte a kisiklottak, felszínes életét, egy nyávogós hisztériázó pasas mellett, aki rendre dívának képzelte magát.

-         Hogy van? – Lépett mögé egy magas alak kizökkentve a nőt a gondolkodásból, amitől Jenna ijedten rezzent össze.

-         Mit keresel itt Nigel? – Perdült szembe a nyúlánk mégis erős férfitesttel, ami finoman simult a hátához.

-         Érdekelt, hogy van a dobosom – kacsintott a nőre a férfi és megint ott volt az a perverz kéjvágyó vigyor a fején, ami mindig, mióta együtt voltak.

-         Hogy jutottál be? – Szegezte Jenna ijedten a kérdést a banda énekesének, aki majdnem három fejjel magasabb volt nála.

-         Van kulcsom – rándította meg a vállát a férfi lazán. Hát ez a tény sem nyugtatta meg a nőt. Nigel volt talán az egyetlen, akitől ténylegesen rettegett. Hozzá képest Dominic egy kezes, ártatlan hófehér bárányka volt.

Tudta, hogy a pasas egy vadállat. Volt már szerencséje a kíméletlenségéhez. Azóta is rázta a hideg, ha csak rá kellett néznie. Most is görcsbe rándult a gyomra. Nem érezte magát biztonságban, főleg úgy, hogy pontosan tudta, hogy Dominic már régen kiütötte magát, de ha ébren lenne, akkor se védené meg, ettől az erőszakos baromtól. Elvégre olyanok, mint a testvérek.

Jenna teste folyamatosan remegett. El akart menni, menekülni, de nem akarta kimutatni, hogy mennyire fél.

-         Menj haza – suttogta és próbált kedves maradni. Tudta, hogy elég egyetlen rossz szó és Nigel robban.

-         Inkább maradnék – mosolyodott el a férfi, miközben belekortyolt a ginbe és mélyen Jenna szemébe nézett. – Miért félsz tőlem cica? – Kérdezte, mintha nem tudta volna pontosan az okát.

-         Nem félek – nyögte Jenna, halkan, mire a férfi rekedten felnevetett.

-         Hát persze – mosolygott. – Tudod még mindig varázslatos vagy – simított végig a nő derekán. – Nem kellett volna hozzámenned Domhoz. Nem való hozzád picinyem – suttogta behízelgő hangon.

-         Meg ne haragudj Nigel, de neked semmi beleszólásod abba, hogy ki való hozzám és ki nem – szegte fel Jenna az állát büszkén, lesz, ami lesz alapon. Végülis mit veszíthet? Egyszer már lényegében megerőszakolta, pár pofont is kiosztott már neki a férfi, mit tehet még vele? Megöli? És? Kit érdekel? Csak szívességet tenne vele.

-         Hmm… - nézett rá a férfi meglepetten. –Honnan szedted elő a bátorságot kicsikém? – Simult hozzá, miközben kihívóan nézett az arcára.

-         Eressz el – lökte el magától Jenna. – Tűnj innen vagy feküdj le az egyik vendégszobába, nem érdekel. Én megyek aludni – perdült sarkon.

-         Mi lenne, ha inkább velem aludnál ma? – Kérdezte a férfi gúnyosan, de Jenna elengedte a füle mellett a megjegyzést és beiszkolt a hálószobába, Dominic mellé. A vastag paplant a fejére húzta és megpróbált szabadulni a félelmeitől. Még mindig rázta a hideg, a torkát pedig a sírás fojtogatta. Felzaklatta Nigel, nem érezte biztonságban magát. Mi van, ha bejön utána és kiráncigálja a biztonságot jelentő szobából? Nem akar vele lenni. Nem bírná még egyszer elviselni az érintéseit, a csókját, a fogai nyomát. Akkor inkább kiugrik az ablakon és fejjel a betonba landol. Még az is jobb lenne, mint az, hogy Nigel a beteges vágyait kiélje rajta.

-         Baj van? – nyöszörgött Dominic mellette, ami Jennát olyan váratlanul érte, hogy halk sikoly hagyta el a torkát. – Hé, baby, mi van? – Csúszott közelebb Dominic.

-         Semmi – rázta meg a fejét a nő és akár egy kislány hozzábújt az erős, meleg férfitesthez. Menedékért kuncsorgott és talán azért, mert Dominic még mindig félálomba volt meg is kapta. Az erős karok gyengéden a dereka köré tekeredtek. Dom a testére húzta a nőt, aki úgy bújt hozzá, mint ahogy az első éjszakájukon tette. A feje az erős, izmos mellkasán pihent, a haja beterítette a férfi vállát, aki mosolyogva csukta le a szemhéjait. Jenna viszont még sokáig képtelen volt elaludni. Hosszú időn keresztül hallgatta a férfi egyenletes lélegzetvételeit és szívdobbanásait, miközben azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna ki ő is ebből az őrületből amibe került, ugyan olyan könnyedén ahogy Joel tette.