18.fejezet

Egy dosszié hevert Jen asztalán, amivel már órák óta szemezett. Nem érdekelte kivételesen, hogy hol van Amina és mit csinál. Chris meg még annyira sem. Csak az az egyetlen telefonszám lebegett a szeme előtt, na meg a mappán heverő mobil.

Csak fel kéne emelnie a készüléket, bepötyögni azt a pár számot és várni arra, hogy hosszú évek után ismét meghallja azt a mély semmivel össze nem téveszthető hangot, ami a férfihoz tartozik.

Olyan rég hallotta és olyannyira vágyott most rá, hogy ismét a fülébe csengjen.

De félt is.

Félt a férfi reakciójától. Sőt nem is félt egyenesen rettegett tőle.

Hisz nem kifejezetten szépen váltak el egymástól.

Ó az istenit!

Kit is akar hülyíteni? Megjelent Dominic és akár egy kapcarongyot eldobta magától Jamiet. Élete talán egyik legostobább döntése volt.

Jamie pedig nem felejt. Ha valaki hát ő nem.

Ha felhívná valószínűleg elküldené a pokolba.

Vagyis nem.

Előbb megkeresné, megrázná, üvöltene vele egy sort és utána küldené el a pokol legmélyebb bugyrába. Aztán talán megcsókolná. Talán. De talán nem.

Basszus, ez olyan nehéz. Ha anno nem lett volna olyan barom, mint amilyen volt most minden másképp lenne. De Dominic elkábította.

Francba.

Ez sem igaz. Nem kenhet mindent Dominicra. Ezt igenis ő baszta el. Nem a férje és nem is más. Ez az egész szar amibe került, az ő sara, az ő szara, az ő felelőssége és igenis ha nem tanul meg kibaszott gyorsan úszni, még azelőtt, hogy a szartenger hullámzani kezdene, ő is fog belefulladni. Ez van.

De a szartengerbe is dobhatna mentőövet, a piros fehér csíkos gumin pedig pontosan tudta Jen is, hogy a Jamie név szerepelne.

Megmentené. Ha felhívná. Ha el merné hívni. Ha nem dillemázna ennyit, ha elég bátor lenne, ha…

Ha.

Micsoda gyönyörű szó. De ha-ból nem lesz semmi. Meg kell tennie. Nincs ha és nincs de és nincs is volna, se talán, se semmi ilyesmi. Nem lehet, ebben a helyzetben, nem.

De mégis olyan nehéz. Vajon komolyan nehéz? Komolyan nehéz felemelni azt a kis mobilt és beütni azt a pár számot? Miért érzi, úgy, hogy vért izzad? Miért fél? Mitől? Kitől? Hisz Jamieről van szó. Nem akármilyen férfi, soha nem is volt egy a sok közül. Ő férfi volt mindig. Kemény határozott, szívdöglesztő, varázslatos, kissé talán hirtelen haragú, de imádnivaló. Olyan, mint ő, mindig képes hideg fejjel gondolkodni, józanul és mégsem ismer nála viccesebb figurát. A TV-ben parádézó lúzerek elbújhatnak mind a férfi mögött.

-         Na gyerünk Jenna, mély levegő, egy korty gin, egy slukk cigi és mehet a menet – kezdett el magában beszélni a nő, miközben tette is amit mondott és már a kezében is volt a telefon, a kijelzőn pedig ott virított a számsor, amit a magánnyomozó derített ki, alig fél óra leforgása alatt. Már csak egy gombnyomás és már az sem.

-         Nem tudom ki vagy, de kibaszottul felkeltettél – susog valaki a vonal túlvégén álmos hangon, amitől Jenna szája mosolyra húzódik. El tudja képzelni a férfit, ahogy hason fekszik az ágyon, csukott szemmel, összeráncolt homlokkal, félmeztelenül vagy teljesen meztelenül, a derekán hanyagul átvetett takaróval, borostásan és szexin. – Halló – szólalt meg megint a férfi. – Ember, komolyan szórakozol? Álmos vagyok, szóljál bele ha akarsz valamit, ha meg nem akkor tedd le és hagyjál aludni – kezdett el morogni, gyerekes hangon. – Hahó! Na jó, akkor inkább visszhall – sóhajtott fel, mire Jenna észbekapott, hogy hiába minden, ha nem szólal meg vége.

-         Szia – suttogta bele remegő hangon a telefonba.

-         Na valaki megtalálta a hangját. Kezdtem azt hinni, hogy egy némával próbálok társalogni, de nem vitte el a cica senki nyelvét, aminek most örülnünk kéne asszem. Már csak az a kérdés, hogy ki is vagy és, honnan vetted a bátorságot, hogy zaklass így hajnal háromkor, mert a számod ismeretlen. Ha rajongó vagy ezúton közlöm, hogy nem veszlek el, nem fekszem le veled és randizni se viszlek, ha pedig más, akkor sűrgös tempóban leszel kedves kibökni, hogy mit szeretnél – lökte a showdert tovább a férfi, amin Jenna cseppet se lepődött meg. Pontosan tudta, hogy másokkal ellentétben Jamie, ha felébred beszélés nem nyüszög. Nem mindig értelmeseket, azaz, inkább többnyire nem, de mégis be nem áll a szája.

-         Jenna vagyok.

-         Jenna? Miféle Jenna? – Ásított a férfi a vonal túlvégén.

-         J.J. Hát nem emlékszel? – Mosolyodott el a nő az emlék hatására. Vajon még megvan a fa, amibe Jamie anno belevéste a két J betűt? A régi barátaik még emlékeznek rá vajon, hogy ők voltak a dupla J? Jenna és Jamie. Jamie és Jenna. A borsó meg a héja. A zsák meg a foltja. Az alma meg a magja…

-         Szórakozol velem? – Kérdezte a férfi már cseppet sem vicces hangon.

-         Nem – mosolyodott el a nő, mire a férfi dühösen felszusszantott. Felébredt. Szép jó reggelt.

-         Mégis mi a fészkes fenéért hívtál fel? – Kérdezte a férfi lényegretörően.

-         Nem tudom – nevetett fel a nő zavartan.

-         Akkor szia – köszönt el a férfi azonnal, de Jenna kétségbeesett kiáltása megállította és nem nyomta ki a készüléket.

-         Ne, Jamie kérlek ne. Ne tedd le jó? Én csak… Én tényleg nem tudom. Szükségem volt arra, hogy halljam a hangod és rád is szükségem van azt hiszem. Én szóval… Szóval én sajnálom oké? Tudom, hogy hülye voltam, de… - kezdett bele Jenna és maga is meglepődött, hogy dőlnek belőle a szavak.

-         Jaj könyörgöm fogd be a szád – csattant fel a férfi. – Mégis mikor jutottam eszedbe? Mikor leléptél Dominiccal? Azzal a hazug tolvaj patkánnyal! Vagy mikor igent mondtál neki? Vagy mikor hozzámentél, vagy mikor… Hagyjuk. Mit akarsz Jenna? – Tért a férfi a tárgyra.

-         Látni? – Kérdezte Jenna halk bizonytalan hangon, mire a férfiből kirobbant a nevetés.

-         Egyéb óhaj sóhaj? Jenna, ne nevetess könyörgöm. Hülye voltál, egy ócska ribancként viselkedtél, elhagytál egy másikért és most látnia akarsz? Tudod mit? Én nem vagyok rád kíváncsi. Elmehetsz a búbánatos picsába a bocsánatkéréseddel, meg mindeneddel együtt érted? Kihevertelek. Először azt hittem, hogy bele fogok dögleni a hiányodba, de tudod mi a vicces? Nem. Élek. Nem érdekel mit akarsz, nincs szükségem rád és nem is hiányzol már nagyon régóta. Szerettelek, de te nem becsültél meg. Vége van. Már nem érzek irántad semmit. Nem kellesz. Nem akarlak látni, nem akarom hallani a hangod. Életem legnagyobb csalódása vagy. Nem kell a bocsánatkérésed, nincs rá szükségem, az kell, hogy hagyj békén – sziszegte a férfi.

-         Én, sajnálom – suttogta Jenna, pontosan tudva, hogy Jamie már nem az, aki lehozta volna neki a csillagokat is az égről. Elvesztette, mert ostoba volt. Mit is várt? Igaza van. Nem érdemli meg azt se, hogy szóba álljon vele. – Vigyázz magadra és ha tudsz majd egyszer bocsáss meg nekem mindenért oké? Ég veled – remegett meg újra hangja, a visszafojtott sírástól.

-         Várj – kiáltott fel most a férfi. Jennának komoly erőfeszítésébe telet, hogy ne törjön el a mécses nála. Annyira hiányzott neki a férfi most, hogy hallotta a hangját, hogy hirtelen nem is értette, hogy tudott eddig meglenni nélküle, sőt egyáltalán megfeledkezni róla? Hát Dominic ennyire lezsibbasztotta volna az agyát? Ennyire kiölt volna belőle mindent? Nem. Jamiet sosem tudta kiölni. És Jenna most várt, ahogy a férfi kérte.

-         Igen? – Kérdezte halkan.

-         Hol vagy most?

17. fejezet

Amina összetörve gyújtott rá egy gyorsan összedobott spanglira. Crisnek megfordult a fejében, hogy kiveri a nő kezéből a füstölgő gondmegoldót, de aztán nem volt mersze megtenni. Amina  szívta a nyugtató füstöt, ami a tüdejébe érkezett először, majd a hatóanyaga végig száguldott az ereiben, egészen a kis lábújáig , majd onnan hirtelen fordulattal, mászott felfelé a testében, míg végül az elméjébe nem hatolt. Aztán egyszer csak szépen lassan kecsesen elnyomta a dekket és minden zokszó nélkül, erőszakosan, vadul Jen szájába furakodott. A tarkójánál fogva tépte a haját, majd hirtelen Cris ölébe lökte a nőt!

-Hát ha neked ez kell.-köpte oda Crisnek a szavakat, majd kecsesen elvonult a fürdőbe, a kék zöld foltjai és a megannyi sérülése ellenére. Ürességet érzett, a csalódottsága megszűnt, az elméjét ellepte a marihuána jótékony zöld füstje. Engedett egy kád forró vizet, hogy elmerüljön benne.

Már kezdte érte mi is zajlik körülötte, az élet végre arra ösztönzi, hogy önállóan, a saját lábára álljon. Merjen szembenézni a problémákkal és a gondokkal. Azt akarja a sors, hogy szolidáris természetét feladva végre magasról szarja le a mások által kitalált és általa elvégzett feladatok sokaságát. Kezdte kapiskálni, hogy senkire nem számíthat csak magára. Jen és Cris csak egy eszköz lesz a céljához. Olyan eszközök, amik az ő érdekeit fogják szolgálni még ha közvetve is. Már nem érdekelte az hogy látta őket dugni, sőt, bánta, hogy kiborult és ismét gyengének mutatta magát. Mostantól ez máshogy lesz. Ám megfogja keresni mindkettőjük gyenge pontját, a biztonság kedvéért. Jen már tudta az övét, ahogy Cris is. Amina önérzetes és jószívű volt. Ez volt a legrosszabb tulajdonsága, főleg most, hogy ilyen ördögi tervre készül és szövetkezni fog a férfival és Jennel.

A hosszú fürdőzés után remélte nem lesznek már ott a szobájában, semmi kedve nem volt veszekedni, azt akarta, hogy meg nem történt legyen az eset és mindenki viselkedjen természetesen, menjen minden a megszokott módon, itt felnevetett magában, hiszen hogy lehet egy gyilkosság kitervelése megszokott,ám ez most cseppet sem érdekelte.


Hiába fohászkodott magában az égiekhez, hogy egyedül legyen, ahogy meztelenül, törött testtel kijött a fürdőből, Cris elszörnyülködött fejével találta szemben magát!

-Mit tett már megint! Édes istenem.-nyögött fel a férfi és automatikusan a lány felé indult.

-Jaj, ne már, amit te tettél sokkal rosszabb, de legalább az nem látszik és nem is fog! Igazad volt, csak dugtatok. Ennyi! Most pedig ha kérhetlek, ne játszd meg a hősszerelmest, mert én sem fogom. Ha akarsz itt maradsz, meghallgatod amit mondani akarok és segítesz, de ha nem akkor már indulhatsz is vagy át Jen szobájába vagy vissza Los Angelesbe, vagy ahonnan jöttél. Nem érdekel! De egyet tudnod kell. Szánalmas vagy, és semmivel se különb Aldonál, ám ez engem már nem érdekel, használjuk akkor egymást, a cél szentesíti az eszközt. Legyen, te, illetve ti akartátok!

-Am, te nem vagy ilyen!


-De Cris, mától igen és ne hüledezzél itt nekem, mert ez a változás még csak a kezdet. Megint belém rúgtak, ezúttal te, vagy vállalod a következményeit és elfogadod, hogy ez van, ezé tettél Te, Jen, Aldo és még sokan mások, vagy itt nincs helyed, mint már mondtam!


-Megrémisztesz!

-A mondandóm még rémisztőbb lesz, ellenben köszönettel tartozom, amiért megtettétek ezt a lépést. Észhez tértem, már tudom, hogy mire kell képesnek lennem és tudom, hogy elengedhetetlen hozzá megerősödnöm.

-Am, én sajnálom, nem tudom mi történt...

-Csitt, hallgass!-Kiabált rá Am a férfira .-Nem érdekel! Megtörtént és van egy olyan érzésem , hogy még meg is fog, ha maradsz!Most pedig, ha megbocsátasz, de sok a dolgom. Foglald el a saját rehabos szobádat, tedd a dolgod és délután beszélünk. Intézni valóm van!


-Am, kérlek, ne küldj el!-könyörgött a férfi.


-Nem elküldelek.-vett vissza a hangjából a nő-csak most menj és intézd amit ilyenkor kell, nem hozzám jöttél, emlékszel, ez volt a terv, csináld amit kell, délután beszélünk!


-Rendben, de ha...


-Nincs, semmi, de Cris. Menj már!-tárta ki az ajtót Amina és a csomagokra bökött.


-Jó, megyek már-kullogott el a férfi a nő mellett, utoljára a válla fölött a szemébe nézet és cseppet sem tetszett neki amit abban látott. A szerény és okos nő szemében valamiféle, megmagyarázhatatlan düh és harag tombolt. A férfi akkor még nem tudhatta, hogy ez nem kifejezetten neki szól.


Amina dühe immár kiterjedt majdhogynem az egész világra, annyira felpaprikázta Jen és Cris közösülése, hogy úgy érezte meg kell mutatnia a világnak, hogy Amina Floh mindenre képe, nem taposhatja el soha többé senki, nem kezelhetik tulajdonnak, nem nézhetik semmibe.


Ahogy a férfi elvonult Amina a számítógépéhez sietett, elővette a telefonjegyzékét és telefonálgatni kezdett. Felhívott egy két régi iskolatársat, felhívott egy csomó magánnyomozót, időpontokat egyeztetett, elkezdte a saját pénzét átmenteni egy svájci számlára. Egy svájci bankkal beszélt telefonon, akik készségesen fogadják őt holnap délelőtt. Nem kért engedélyt Jentől, elkezdte maga szervezni a dolgokat. Ma este négy magánnyomozóval fognak tárgyalni. Átküldte SMS.-ben Jennek a feladatokat, aki meglepődve fogadta, de nem szólt.


Amina órákon keresztül csak jegyzetelt, telefonált tervezet, a hajtóerője a harag és a vérében zakatoló adrenalin volt.



Elfáradt, az összezúzott teste felülkerekedett az elméjén és hiába a kitartása és az elszántság, elaludt.

Hirtelen pattantak fel a szemei, ahogy egy  erős szorító érzést érzett az ülepénél, a döbbennettől pislogni sem mert, ahogy Aldo cinikus tekintetével találkozott a szeme. A levegő a tüdőjében rekedt, hátravetett fejjel próbált gondolkozni, miközben az erős kezek beléje furakodtak, majd hírtelen lesöpörte a kezeket magáról és felugrott.


-Soha, érted soha többé nem érhetsz hozzám, különben esküszöm megöllek!-A hangja meglepően higgadt volt , ellenben halálosan komoly és fenyegető. A higgadtság adta meg a kellő élt ami a komolyságot jelentette. Nem viccelt, nem tombolt, egyszerűen tényeket közölt. Hidegvérrel!


Amina szeme olyan villám sebességgel tekintett körbe, akár csak álmában, a testét verejték borította, ám mégis mosolygott, ha még máshogy nem is, de már képes az álmaiból elűzni férjét és annak fájdalmas tetteit. Büszke volt magára.  Érezte, hogy megerősödött a lelke, akár milyen nehezére is esett bevallania magának, de köszönettel tartozott Jennek érte.


Jen a szobájában ült, miközben a mellette levőben a nő gondolkodott. Benne is ambivalens érzések keveregtek. Tudta, hogy megbántotta Aminát, de legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy ilyen könnyen rá tudja vezetni arra az útra ahol nekik most haladniuk kell. Kell a határozottság, a nyugalom, a hidegvér az erő és a magány! Be kell vállalniuk a másik gyengeségeit, a másik erőit, egymásból kell építkezniük, mert más nem lesz. Véghez kell vinniük egy tervet, hogy utána erővel duzzadtan kezdjenek, egy új, reményteli, boldog életet. Egy olyan életet, amiben nincs erőszak, drog, pénzhatalom, fenyegetés, és fájdalom!


Jen kicsit irigy volt Aminára, amiért ott van neki Cris, akire támaszkodhat, talán ezért is vonzotta annyira a már már ripacsnak mondható, tökéletes modorú filmsztár. Aztán hirtelen eszébe jutott neki ki segíthetne, úgy villant be a kép, mint amikor a filmekbe bevágnak egy egy pillanatnyi fekete képkockát. Neki egy arc villant be a messzi messzi múltból, akit igaz, hogy több tíz éve nem látott, de tudta, hogy ha szükséges bármikor számíthat rá. Jen ült az asztalnál és kínjában felnevetett, hát hogy nem jutott eszébe? Kérdezte magától, hogy nem ugrott be már akár évekkel ezelőtt is. Hihetetlen, de elfelejtkezett róla, próbált visszaemlékezni mikor is szűnt meg a kapcsolatuk, de nem emlékezett rá, csak arra, hogy milyen volt még, amikor mellette volt.


Fel kell hívnia, elő kell kerítenie, meg kell hunyászkodnia ha kell, de egyre jobban, ahogy a régmúlt emlékképei ostromolták az agyát, elárasztotta a szívét a hiánya. Hogyan is engedhette el, hogyan is tehetett ilyet vele. Amikor mindig mindenben támogatta. Akinek a zene iránti szeretetét és tiszteletét köszönheti, aki megmenthette volna az összes szenvedésétől.Mikor és hol tűnt el az életéből az egyetlen épeszű férfi? Hol és miért vesztette el?

Jen idegesen járt kelt a szobában. Azon gondolkodott hogyan kezdje a kutatást, hogyan álljon Am elé, hogy neki is van szövetséges, és mi van ha mégsem, hiszen annyi idő telt már el. Kétségek közt vergődött. Tudta lassan készülődnie kell, hiszen barátnője már leszervezett egy pár magánnyomozóval való beszélgetést. A gondolatai hullámvasútként cikáztak a fejében, olyannyira, hogy kénytelen volt tölteni magának egy Gin tonikot, hogy megnyugodjon.


Még a készülődés alatt is azon gondolkodott, hogy hogyan találhatná meg Őt és vajon szóba állna e vele, azok után hogy oly hirtelen megszakadt a kapcsolatuk, persze ennek is a férje volt az oka.
Jen semmi mást nem érzett, mint hogy meg kell találnia...mindenáron.


Amina eközben  Crissel viaskodott. Farkas szemet néztek a cigaretta füst kereszt tűzében a teraszon.

-Te meg akarod öleti, hát nem vagy normális. Mégis, hogyan és kivel? Egyáltalán miről maradtam le? Am, mi történt veled?-a férfi kétségbeesetten hadonászott a kezeivel, a homlokán a félelem izzadságcseppjei gurultak le az álla vonaláig, amit szabad kézfejével törölt le.

-Nem tudom kivel és nem tudom hogyan, de az már biztos, hogy Jennel és az ő férjének is vesznie kell. Ám ha nem találok szövetségest és segítséget, ha kell a puszta kezemmel fogom megölni. Csak így menekülhetek! Nincs más választásom! Ezért mondtam, ha akarsz maradsz ha akarsz elmész, most még van választásod, később nem lesz!-a nő hangja megint csak rideg és higgadt volt. talán túlon túl higgadt és ez rémisztette meg a férfit, most már tudta , hogy a nő szemében látott düh és harag nem neki szól, a gyilkos szikra az amit ő felfedezett benne.

-Te fenyegetsz?-hökkölt meg a férfi.

-Nem, eszembe sincs! Most még választhatsz!-nevetett Am.-de késöbb nincs kihátrálás a dologból, különben... Amina nem fejezte be a mondatot, tudta nagyon jól, hogy a filmsztár érti a dörgést, elég filmbe illő volt a jelenet és ő sokat látott már.

-Különben én is meghalok!-mondta ki a férfi végül az ítéletet.

-Igen!-suttogta a lány maga elé minden érzelemtől mentesen.

-Legyen, benne vagyok, egy feltétellel.


-Hallgatlak.-emelte a tekintetét a férfira miközben újabb cigarettát tekert.-ha Jennel lesz olyan, hogy legközelebb egymásnak este szóltok hogy beszálljak.-röhögte el magát Am.

-Te kis pajkos.-nevetett a férfi is.-ki nem hagynám. Tényleg te meg ő?

-Igen, engem is bevonzott, hihetetlen egy nő, gátakat szakaszt fel benned, érzéseket vált ki és tanít! Okos szép és varázsos. Ám amilyen vad, annyira látom, hogy  gyengédségre vágyik inkább. Ezért is érdekes a szexuális kifejező eszköztára!-nevetett Am- De menjünk, szerintem már vár minket.

16. fejezet

Az erő ami egymás felé taszította őket félelmet keltő volt. Semelyikük nem értette mi történik, egyszerűen csak vágytak egymásra. Érezni akarták a másik bőrét, illatát, vágyát, ízét.  A csókok egyre követelőzőbbek lettek, a simogatások szorítássá fajultak, de nem érdekelte őket. Volt valami náluk jóval nagyobb hatalom, amitől nem tudtak tisztán gondolkodni, ami egymás karjába lökte őket. Jenna öle egyre jobban lüktetett, miközben a férfi ujjai a fenekébe martak. Mintha megőrültek volna. A korlátok eltűntek, a sebek behegedtek, a sértettségről, barátságról, férjekről, szeretőkről pedig teljesen megfeledkeztek. Csak ők voltak, ketten. Még a bent alvó lányról se vettek tudomást. Kapni akartak és kaptak is. A ruhákról a gombok szanaszét repültek a teraszon, a hűvös levegő felhevült körülöttük, a csendet mély nyögések kavarták fel. Egyre erőszakosabban rángatták le egymásról a feleslegesnek bizonyult textilt. Önző módon martak a másik húsába, nem törődve semmivel. Csak a most számított. Hogy mi történik ha Amina, felkel és meglátja őket? Azzal cseppet sem számított abben a pillanatban. A férfi egyre durvábban harapta a nő nyakát, de Jenna se tétlenkedett, a körmei Chris vállába vájtak, megjelölve a már felfedezett csupasz bőrfelületet. A férfi már nem a csinibabát látta Jennában, hanem egy életerős, ámbár sebzett nőt, aki egészséges, aki tele van szenvedéllyel vággyal, aki akarja őt, akiben  nincs egy szemernyi ellenállás és cseppet sem szégyenlős. Önkéntelenül is elkezdte összehasonlítani Aminával miközben egyre keményebben csókolta. Gyorsan rájött, hogy semmi közös nincs bennük. A szívét az alvó lánynál hagyta, de itt kint a teste volt az úr és a felbolygatott érzékei. A testi vágy mindkettejüket egyre jobban feszítette, szinte szétrobbantak a vérükben kavargó kéjtől, a fülledt éjszaka pedig még tovább hevítette őket. Nem sok időt pazaroltak egymás kényeztetésére, állati ösztönök hajtották őket, ebbe pedig nem fért bele több, mint a gyors vetkőzés, majd az azonnali egyesülés. Jenna szemérmetlenül sikított fel, amint Christ megérezte magában. Lehunyt szemmel, levegő után kapkodva kezdett el mozogni, miközben a férfi a melleit gyűrte, harapta és szívta.

Már el is felejtette milyen ha nem kötelességből adja oda magát valakinek, hanem pusztán az élvezet kedvéért.

Most, hogy ismét önmaga lehetett a szexet is jobban élvezte, még akkor is ha semmi érzelem nem kötötte a férfihez.

Bőven elég volt Jennának, hogy Chris kielégíti a testét. Amúgy is nagyon jól tudta, hogy a lelke csak akkor fog kielégülni, ha a férje halott lesz.

A férfi viszont már rég nem gondolt semmire, csak arra, hogy a nő feszes feneke alá nyúlva még gyorsabb mozgásra késztesse, hogy érezze a forró nedvességet, ami körbeöleli.

A szex szaga lassan az orrukba szivárgott, még inkább elkábítva őket. Fojtogatta őket a másik verejtékének illata, de hiába, még többet akartak belőle.

Egyre többet és többet, a másik csókjából, bőréből., szagából, egészen addig míg végig nem futott rajtuk a gyönyör, olyan hirtelen, hogy a szívük egy pillanatra meg is állt az utolsó mindent eldöntő lökés közben. A gerincük kacifántos ívbe hajlott, az összes izmuk megfeszült, miközben elemi erővel vágtatott végig rajtuk az extázis. Mindkettejük teste nyárfalevélként remegett, miközben az orgazmusuk minden másodpercét kiélvezték.

-         Azt a rohadt kurva – zihálta Chris, mikor nagy nehezen elkezdett kitisztulni előtte a kép. Nagyon rég érzett ilyet és ennek az érzésnek most úgy érezte hangot kell adnia, hogy tudassa a nővel mennyire istenien is érezte magát szex közben.

 Jenna arcára halvány mosoly költözött miközben a férfi vállgödrébe hajtotta a fejét. Még érezni akarta egy kicsit, Christ magában és az erős férfitest rezdüléseit, az ujjai alatt.

-         Kéne egy cigi – suttogta a nő halkan, mire a férfi azonnal a szájába dugott egy meggyújtott szálat.

Órák vagy percek teltek el? Maguk sem tudták, csak összekapcsolódva hevertek a székben, egyik szál cigit a másik után gyújtva.

Hirtelen halk szipogásra lettek figyelmesek, miközben még mindig egymásba gabalyodva simogatták a másik testét.

-         Am – kapta fel a fejét a férfi rémülten.

A lány ott állt a teraszon meggyötörten, kótyagosan, a visszafojtott sírástól remegve.

- Hogy tehettétek ezt? – Mutogatott rájuk, akár egy eszelős.

- Am, nyugodj meg – kászálódott ki Jenna a férfi öléből, aki sóbálvánnyá dermedve figyelte az ajtóban toporgó hálóinges lányt. Még pislogni is elfelejtett. Hirtelen tört rá a bűntudat, még akkor is ha tudta, nem tett semmit. Elvégre Amina házas és nem alkotnak egy párt, ergo nem csalta meg. De ha nem csalta meg most mégis miért érzi magát ilyen pokolian? És Jenna? Hogy lehet ennyire… Halálosan nyugodt és szemérmetlen.

Jenna meztelenül dőlt a korlátnak, miközben Aminát figyelte, aki láthatóan teljesen kiborult, attól, hogy lefeküdt Chrissel. Ő viszont mégse bánta a dolgot. Nem érzett egy szemernyi lelkiismertfurdalást sem. És nem is fog. Ez csak szex volt, puszta testiség, vágy és egy kibaszott nagy eget rengető orgazmus, ami jól esett mindkettejüknek, hisz kiűzte minden porcikájukból a felgyülemlett feszültséget.

-         Hogy mondhatott, hogy nyugodjak meg ezek után? – Fakadt ki Amina, továbbra is remegve.

-         Ne drámázz, csak keféltünk – vont vállat Jenna. A hangja jeges volt és érzelemmentes. Hiába kedvelte a lányt, sosem viselte jól az ilyen érzelmi kitöréseket. Utálta ha valaki semmiségeken akad fenn. Nem értette, hogy az ami Chris és közte történt, Aminának nem tartozik a semmiség kategóriába.

-         A barátom voltál – mutogatott rá elsápadva Am.

-         Most is az vagyok. Higgadj le – csitította a szőkeség, hasztalan.

-         Nem vagy a barátom. Tudtad, hogy mi van köztünk és mégis megdugattad magad vele. Nem vagy több, mint egy mocskos ribanc – emelte fel Am a hangját, de Jennát még ez sem hatotta meg. Továbbra is jégkirálynőként viselkedett. Csak állt felszegett állal és bámulta a tomboló lányt.

-         Ne hisztizz, mert esküszöm megnyitom a hideg vizes csapot. Csak kúrtunk, a szíve a tiéd lehet, nekem nem kell, ne aggódj – provokálta tovább a lányt.

Ha már dühös, akkor legyen igazán dühös. Ne végezzen félmunkát. Engedje ki. Ha Am üvölteni akar, hát üvöltsön, ha fel akarja pofozni, hát pofozza. De ezzel az elfojtással nem megy semmire. Hogy fog így hidegvérrel embert ölni? Ha már ennyitől is kibukik, akkor képtelen lesz elásni a férje hulláját. Úgy pedig semmi értelme ennek az egész cselszövésnek és tervezgetésnek. Ha képtelen uralkodni magán, hát húzza le magát a sértettségével, a fájdalmával és mindenével együtt a budiban és menjen vissza ahhoz a szadista baromhoz, aki beletörli a lábát és a farkát, majd jól elveri. Ha neki ez kell, legyen. Ha viszont nem, akkor tanulja meg kezelni az érzéseit.

-         Nem vagyok egy darab hús – sziszegte Chris, mérgesen, de a két lány rá se hederített. Egymással néztek farkasszemet. A feszültség egyre inkább tapinthatóvá vált a levegőben.

Amina egyre mérgesebb lett. Hogy van képe? Lefekszik az ő… Milyével is? Mindegy. Lefeküdt Chrissel és még csak nem is próbálja megmagyarázni. Csak áll meztelenül, az ujjai közt egy cigaretta füstölög és őt méregeti kihívóan. Szíve szerint kivágta volna a teraszon, de mégse tett semmit. Érezte, hogy ennek is oka van, bármennyire is nem érti, hogy miért kellett erre kelnie, hogy miért is történik vele mindez, miért kell állandóan éreznie a fájdalmat. De tudta, hogy van valami cél ezzel is. Talán, hogy felnyissa valaki a szemét Chrissel kapcsolatban? Ő is férfi, ezt most bebizonyította.

Jenna talán direkt csinálta.

Talán tud valamit, amit Am nem.

Talán.

De mi lesz ezután? Hogy bízzon benne?

Ennyi lenne a tökéletes tervnek?

Nem, az nem lehet.

Túl kell lépni. Ezen is.

15.fejezet

Mérhetetlen harag öntötte el Jent. Szíve szerint már most azután a nyomorult gazember után ment volna, hogy letépje a golyóit, az egyiket a száján át tuszkolja le, a másikat pedig a seggébe tolja fel, de olyan mélyen, hogy a rohadék gyomrába találkozzon a két szerv.

-         Hogy tehette ezt veled? – Nézte dühtől remegve az alvó lányt és a haját simogatta. Am meggyötört volt, fáradt, a hajában még mindig ott volt a férje ondója, amit szerencsére a doki nem vett észre, de Jen kiszúrta. Jobban hasonlított egy elhasznált spermás rongyhoz, mint önmagára, egy gyönyörű, szerethető, kedves nőre.  Hát ezek után már biztosan nincs kegyelem. Valahol érezte, hogy ő sem fogja könnyen megúszni, de nem tudta, hogyan fogja elviselni a férje érintését, ha arra kerül sor. Félt attól a pillanattól, főleg, hogy fel se készülhetett rá. Dominicra is bármikor rájöhet, hogy igényt tart a neje szolgálataira és hiába tudja Jenna, hogy sosem ütné meg, mégis a tudat, hogy le kell vele feküdnie, felforgatta a gyomrát, olyannyira, hogy kénytelen volt a mosdóba rohanni és hányni. Kihányni mindent ami a gyomrában volt, sőt még annál is többet. A végén már csak epe jött belőle, de nem bírt felülkerekedni az ingeren, pedig tudta, hogy össze kell szednie magát. Ha nem is magáért hát Amináért. Hisz a lány most nincs olyan állapotban, hogy hideg fejjel tudjon gondolkodni. Neki pihennie kell és magával foglalkoznia. Be kell gyógyítani az újra felszakadt sebeket. Újra le kell nyelnie a sérelmeit, ehhez viszont időt kell neki hagyni. De a francba is, ez az egyetlen dolog amivel nem rendelkeznek. Idővel. Pedig olyan nagy szükségük lenne rá. De mégis mindjárt itt a reggel, ami azzal jár, hogy megérkezik Chris. Am tuti nem tud kimenni érte, tehát, nincs más választása, neki kell elmennie a reptérre a férfiért. Muszáj beszélnie vele és hagyni, hogy Amina pihenjen. De mégis mit mondjon a férfinek akivel csak egyetlen személy köti össze? És egyáltalán hogyan találja meg? Csak a nevét tudja. Semmi többet. Egy gyors fogmosás után, kiült egy pohárka itallal a teraszra és a hegyeket kezdte figyelni. A városon még félhomály uralkodott, az emberek még csak most kezdtek ébredezni, de ő még csak le se feküdt az éjjel. Nem érezte magát fáradtnak. Tanácstalannak sokkal inkább. Mégis mit kéne tennie?

A Nap egyre feljebb kúszott a horizonton, narancssárgára festve a szürke égboltot. Nem volt több ideje. Improvizálnia kell. Egy papírra ráfirkantotta a férfi nevét, Amnek írt egy cetlit, hogy ha felébred tudja hol van, majd tiszta ruhába bújt, taxit hívott és kisétált az utcára. Valamiért úgy érezte figyelik, de hiába nézett körbe az utca kihaltnak bizonyult. Egy teremtett lelket se látott semerre, mégis lúdbőrözött az egész teste. Nem tudta megmagyarázni mi az a furcsa érzés, ami szépen lassan teljesen eluralkodik rajta, csak az tudta, hogy egy hatalmas gombóc fojtogatja a torkát, míg a taxira vár és akkor sem múlik el, mikor beszáll a megérkező autóba.

- Már csak a paranoia hiányzott az életemből – dünnyögte csak magának, de a sofőr mégis furcsán kezdte méregetni a dekoratív lányt, aki egy mosolyával máris elfeledtette a férfival, hogy miért is nézett rá úgy, mint egy elmebetegre.

A férfi izgatottan szállt le a repülőgépről. Alig várta, hogy láthassa Aminát, de hiába nézett körb körbe, nem látott senki, aki akár csak egy kicsit is hasonlított volna a nőhöz. Egy idő után viszont valami mégis szemet szúrt neki. Egy hosszú szőke hajú barbie baba egy lapot tartott a kezében, rajta az ő nevével. A szilikoncica ugyan olyan tanácstalanul forgott körbe, mint a férfi az előbb, miközben az alsó ajkát harapdálta tanácstalanul és félpercenként a vékony csuklóján lévő méregdrága órájára pillantgatott. Chris nem igazán értette, mit is akarhat tőle egy ilyen nőci és azt se, hogy egyáltalán honnan tudja a nevét, de mégis megindult felé.

- Egy életem egy halálom – gondolta magában, majd mikor a lány elé ért, ledobta a táskáját a földre, amitől a szőkeség ijedten ugrott egyet és látszott rajta, hogy nem sok kell neki ahhoz, hogy felsikítson.

- Hol van Am? – Szegezte Chris a kérdést, a hosszú vékony combú, nagy mellű idegennek.

- Te vagy Chris? – Kérdezte a lány halk, félénk és kissé bizonytalan hangon.

- Szerinted? – Mordult fel a férfi cseppet sem barátságosan. Nem tetszett neki, hogy nem a tervek szerint haladnak a dolgok. A gépen még olyan izgatott volt, hogy láthatja a lányt, most pedig az ő szépsége helyett, kapott egy ostoba műnőt.

- Hátrább az agarakkal – villantak meg a nő kék szemei. – Jenna vagyok, Am barátnője – nyújtotta ki a lány a kezét most már sokkal határozottabban. 

- Am sosem barátkozna hozzád hasonlókkal – mordult fel a férfi. Valami bűzlött neki ebben az egészben. Talán Am férjének egyik kis mocskos trükkje ez az egész? Igen Aldotol kitelne, hogy egy ilyen jólöltözött prostit küldjön elé, majd lelövesse egy mosdóban, ahová kefélni vitte volna be a lány.

- Hát most mégis ez történt. Ha látni akarod velem jössz, ha nem akkor meg itt maradsz – mordult fel a szőkeség, majd hátat fordítva a férfinak a kijárat felé indult, magában puffogva.

Hisz Jen tényleg nem erre számított. Am annyi jót mesélt erről a srácról, ehhez képest mit kapott? Egy lekezelő bunkót, aki folyamatosan a mellét bámulta, mintha még sose látott volna életében melleket. Francba az összes pasival, semelyik nem ér egy fabatkát sem. Ettől a sráctól többet várt. Sokkal többet és mégis, hozta a formáját. Férfi volt. Még jó, hogy nem kérdezte meg a nő árát, mert akkor Jen tuti képen törli. Mégis miért kell mindig a külső alapján ítélni? Ha befestetné a haját barnára és szemüveget hordana vajon másképp állnának hozná az emberek? Akkor is csak egy szilikonmellű prostinak titulálnák? Bár… Ha jobban belegondolunk igazuk van. Jen nem több mint egy prosti. A férje tartotta el cserébe pedig szétette a lábát, első sorban Dominicnak másod sorban pedig mindenkinek akit a férje a combjai közé terelt. Nem kérdezett csak hagyta, hogy basszák, még akkor is ha nem élvezte. Ha épp valami kispöcsű idióta élte ki a beteges hajlamait rajta, akkor is eljátszotta, hogy a legnagyobb lepedőkirály dolgozik fölötte, pontosan azért, mert ez volt az elvárás. Ő pedig mindig teljesített. Cserébe pedig két kézzel szórhatta Dom pénzét. Tehát… Igen, Chris pillantása jogos. Nem több ő, mint egy kurva.

Azért Jen mégis elmosolyodott mikor a férfi beült mellé a taxiba, ami egyenesen Aminához repítette őket. Az út alatt egy szót sem váltottak, de Jen érezte, hogy a férfi végig őt nézi, ami kissé frusztrálta, de mégsem annyira, hogy szóljon érte egy szót is. A szobába is együtt léptek, némán, de amint Chris meglátta a még mindig alvó lányt, halk nyögés hagyta el a torkát. Hiába nem látszott Aminán kívülről  semmi, mégis a férfi érezte, hogy valami nem stimmel.

-         Aldo? – Nézett Jenre kérdőn, mire a lány szomorúan, de bólintott.

-         Igen

-         Itt van még? – Szorult Chris keze ökölbe, de Jen most nemet intett a fejével.

-         Nem – suttogta mellé és leült az ágy szélére, hogy a kimerült, összetört lány haján végigsimíthasson.

-         Meg kéne ölni – sziszegte Chris, mire Jen rekedten, mégis halkan felnevetett. Mondjuk erre, hogy ez a sors irroniája? Hisz egy dologra gondoltak.

-         Vicces, hogy ezt mondod – állt fel Jenna. – Pakolj le és gyere ki. Pihennie kell – intett a fejével a terasz felé, mire a férfi automatikusan tette amit kértek tőle, bár maga se tudta miért. Most, hogy látta, hogy Jen, hogyan néz Aminára, másképp kezdett gondolkodni a nőről. Már nem a gonosz boszorkát látta benne.

-         Honnan ismeritek egymást? – Ült le Jennel szembe a férfi.

-         Egy repülővel jöttünk, egy klinikára kerültünk. Lényegtelen – legyintett a nő. – Kérsz egy italt? – Bökött a gines üvegre.

-         Nincs ehhez még kicsit korán? – Nézett rá a férfi kérdőn, mire Jenna megvonta a vállát.

-         Maximum túl késő lehet, de ez is lényegtelen. Az idő relatív – mosolyodik el Jenna, miközben teletölti a poharát és rágyújt egy szál cigarettára.

Mindkettejükben ezer kérdés érlelődik, de mégsem tesznek fel egyet sem. Csak bámulják a másik arcát némán, gint kortyolgatva és cigarettázva, míg a Nap a horizont alá nem bukik újra, hogy ismét jótékony sötétség fedje el őket. Amina sem kel fel, ami komoly hiba is lehetne, de a teraszon ülők ennek inkább csak örülnek. Maguk sem tudják, hogy az alkohol vagy a másik tekintete okozza-e a levegőben megbúvó vibrálását, de nem is törődnek vele. Chris borítja fel az asztalt, de mire igazán megmozdulhatna Jenna már az ölében ül és csókolja erővel.