17. fejezet

Amina összetörve gyújtott rá egy gyorsan összedobott spanglira. Crisnek megfordult a fejében, hogy kiveri a nő kezéből a füstölgő gondmegoldót, de aztán nem volt mersze megtenni. Amina  szívta a nyugtató füstöt, ami a tüdejébe érkezett először, majd a hatóanyaga végig száguldott az ereiben, egészen a kis lábújáig , majd onnan hirtelen fordulattal, mászott felfelé a testében, míg végül az elméjébe nem hatolt. Aztán egyszer csak szépen lassan kecsesen elnyomta a dekket és minden zokszó nélkül, erőszakosan, vadul Jen szájába furakodott. A tarkójánál fogva tépte a haját, majd hirtelen Cris ölébe lökte a nőt!

-Hát ha neked ez kell.-köpte oda Crisnek a szavakat, majd kecsesen elvonult a fürdőbe, a kék zöld foltjai és a megannyi sérülése ellenére. Ürességet érzett, a csalódottsága megszűnt, az elméjét ellepte a marihuána jótékony zöld füstje. Engedett egy kád forró vizet, hogy elmerüljön benne.

Már kezdte érte mi is zajlik körülötte, az élet végre arra ösztönzi, hogy önállóan, a saját lábára álljon. Merjen szembenézni a problémákkal és a gondokkal. Azt akarja a sors, hogy szolidáris természetét feladva végre magasról szarja le a mások által kitalált és általa elvégzett feladatok sokaságát. Kezdte kapiskálni, hogy senkire nem számíthat csak magára. Jen és Cris csak egy eszköz lesz a céljához. Olyan eszközök, amik az ő érdekeit fogják szolgálni még ha közvetve is. Már nem érdekelte az hogy látta őket dugni, sőt, bánta, hogy kiborult és ismét gyengének mutatta magát. Mostantól ez máshogy lesz. Ám megfogja keresni mindkettőjük gyenge pontját, a biztonság kedvéért. Jen már tudta az övét, ahogy Cris is. Amina önérzetes és jószívű volt. Ez volt a legrosszabb tulajdonsága, főleg most, hogy ilyen ördögi tervre készül és szövetkezni fog a férfival és Jennel.

A hosszú fürdőzés után remélte nem lesznek már ott a szobájában, semmi kedve nem volt veszekedni, azt akarta, hogy meg nem történt legyen az eset és mindenki viselkedjen természetesen, menjen minden a megszokott módon, itt felnevetett magában, hiszen hogy lehet egy gyilkosság kitervelése megszokott,ám ez most cseppet sem érdekelte.


Hiába fohászkodott magában az égiekhez, hogy egyedül legyen, ahogy meztelenül, törött testtel kijött a fürdőből, Cris elszörnyülködött fejével találta szemben magát!

-Mit tett már megint! Édes istenem.-nyögött fel a férfi és automatikusan a lány felé indult.

-Jaj, ne már, amit te tettél sokkal rosszabb, de legalább az nem látszik és nem is fog! Igazad volt, csak dugtatok. Ennyi! Most pedig ha kérhetlek, ne játszd meg a hősszerelmest, mert én sem fogom. Ha akarsz itt maradsz, meghallgatod amit mondani akarok és segítesz, de ha nem akkor már indulhatsz is vagy át Jen szobájába vagy vissza Los Angelesbe, vagy ahonnan jöttél. Nem érdekel! De egyet tudnod kell. Szánalmas vagy, és semmivel se különb Aldonál, ám ez engem már nem érdekel, használjuk akkor egymást, a cél szentesíti az eszközt. Legyen, te, illetve ti akartátok!

-Am, te nem vagy ilyen!


-De Cris, mától igen és ne hüledezzél itt nekem, mert ez a változás még csak a kezdet. Megint belém rúgtak, ezúttal te, vagy vállalod a következményeit és elfogadod, hogy ez van, ezé tettél Te, Jen, Aldo és még sokan mások, vagy itt nincs helyed, mint már mondtam!


-Megrémisztesz!

-A mondandóm még rémisztőbb lesz, ellenben köszönettel tartozom, amiért megtettétek ezt a lépést. Észhez tértem, már tudom, hogy mire kell képesnek lennem és tudom, hogy elengedhetetlen hozzá megerősödnöm.

-Am, én sajnálom, nem tudom mi történt...

-Csitt, hallgass!-Kiabált rá Am a férfira .-Nem érdekel! Megtörtént és van egy olyan érzésem , hogy még meg is fog, ha maradsz!Most pedig, ha megbocsátasz, de sok a dolgom. Foglald el a saját rehabos szobádat, tedd a dolgod és délután beszélünk. Intézni valóm van!


-Am, kérlek, ne küldj el!-könyörgött a férfi.


-Nem elküldelek.-vett vissza a hangjából a nő-csak most menj és intézd amit ilyenkor kell, nem hozzám jöttél, emlékszel, ez volt a terv, csináld amit kell, délután beszélünk!


-Rendben, de ha...


-Nincs, semmi, de Cris. Menj már!-tárta ki az ajtót Amina és a csomagokra bökött.


-Jó, megyek már-kullogott el a férfi a nő mellett, utoljára a válla fölött a szemébe nézet és cseppet sem tetszett neki amit abban látott. A szerény és okos nő szemében valamiféle, megmagyarázhatatlan düh és harag tombolt. A férfi akkor még nem tudhatta, hogy ez nem kifejezetten neki szól.


Amina dühe immár kiterjedt majdhogynem az egész világra, annyira felpaprikázta Jen és Cris közösülése, hogy úgy érezte meg kell mutatnia a világnak, hogy Amina Floh mindenre képe, nem taposhatja el soha többé senki, nem kezelhetik tulajdonnak, nem nézhetik semmibe.


Ahogy a férfi elvonult Amina a számítógépéhez sietett, elővette a telefonjegyzékét és telefonálgatni kezdett. Felhívott egy két régi iskolatársat, felhívott egy csomó magánnyomozót, időpontokat egyeztetett, elkezdte a saját pénzét átmenteni egy svájci számlára. Egy svájci bankkal beszélt telefonon, akik készségesen fogadják őt holnap délelőtt. Nem kért engedélyt Jentől, elkezdte maga szervezni a dolgokat. Ma este négy magánnyomozóval fognak tárgyalni. Átküldte SMS.-ben Jennek a feladatokat, aki meglepődve fogadta, de nem szólt.


Amina órákon keresztül csak jegyzetelt, telefonált tervezet, a hajtóerője a harag és a vérében zakatoló adrenalin volt.



Elfáradt, az összezúzott teste felülkerekedett az elméjén és hiába a kitartása és az elszántság, elaludt.

Hirtelen pattantak fel a szemei, ahogy egy  erős szorító érzést érzett az ülepénél, a döbbennettől pislogni sem mert, ahogy Aldo cinikus tekintetével találkozott a szeme. A levegő a tüdőjében rekedt, hátravetett fejjel próbált gondolkozni, miközben az erős kezek beléje furakodtak, majd hírtelen lesöpörte a kezeket magáról és felugrott.


-Soha, érted soha többé nem érhetsz hozzám, különben esküszöm megöllek!-A hangja meglepően higgadt volt , ellenben halálosan komoly és fenyegető. A higgadtság adta meg a kellő élt ami a komolyságot jelentette. Nem viccelt, nem tombolt, egyszerűen tényeket közölt. Hidegvérrel!


Amina szeme olyan villám sebességgel tekintett körbe, akár csak álmában, a testét verejték borította, ám mégis mosolygott, ha még máshogy nem is, de már képes az álmaiból elűzni férjét és annak fájdalmas tetteit. Büszke volt magára.  Érezte, hogy megerősödött a lelke, akár milyen nehezére is esett bevallania magának, de köszönettel tartozott Jennek érte.


Jen a szobájában ült, miközben a mellette levőben a nő gondolkodott. Benne is ambivalens érzések keveregtek. Tudta, hogy megbántotta Aminát, de legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy ilyen könnyen rá tudja vezetni arra az útra ahol nekik most haladniuk kell. Kell a határozottság, a nyugalom, a hidegvér az erő és a magány! Be kell vállalniuk a másik gyengeségeit, a másik erőit, egymásból kell építkezniük, mert más nem lesz. Véghez kell vinniük egy tervet, hogy utána erővel duzzadtan kezdjenek, egy új, reményteli, boldog életet. Egy olyan életet, amiben nincs erőszak, drog, pénzhatalom, fenyegetés, és fájdalom!


Jen kicsit irigy volt Aminára, amiért ott van neki Cris, akire támaszkodhat, talán ezért is vonzotta annyira a már már ripacsnak mondható, tökéletes modorú filmsztár. Aztán hirtelen eszébe jutott neki ki segíthetne, úgy villant be a kép, mint amikor a filmekbe bevágnak egy egy pillanatnyi fekete képkockát. Neki egy arc villant be a messzi messzi múltból, akit igaz, hogy több tíz éve nem látott, de tudta, hogy ha szükséges bármikor számíthat rá. Jen ült az asztalnál és kínjában felnevetett, hát hogy nem jutott eszébe? Kérdezte magától, hogy nem ugrott be már akár évekkel ezelőtt is. Hihetetlen, de elfelejtkezett róla, próbált visszaemlékezni mikor is szűnt meg a kapcsolatuk, de nem emlékezett rá, csak arra, hogy milyen volt még, amikor mellette volt.


Fel kell hívnia, elő kell kerítenie, meg kell hunyászkodnia ha kell, de egyre jobban, ahogy a régmúlt emlékképei ostromolták az agyát, elárasztotta a szívét a hiánya. Hogyan is engedhette el, hogyan is tehetett ilyet vele. Amikor mindig mindenben támogatta. Akinek a zene iránti szeretetét és tiszteletét köszönheti, aki megmenthette volna az összes szenvedésétől.Mikor és hol tűnt el az életéből az egyetlen épeszű férfi? Hol és miért vesztette el?

Jen idegesen járt kelt a szobában. Azon gondolkodott hogyan kezdje a kutatást, hogyan álljon Am elé, hogy neki is van szövetséges, és mi van ha mégsem, hiszen annyi idő telt már el. Kétségek közt vergődött. Tudta lassan készülődnie kell, hiszen barátnője már leszervezett egy pár magánnyomozóval való beszélgetést. A gondolatai hullámvasútként cikáztak a fejében, olyannyira, hogy kénytelen volt tölteni magának egy Gin tonikot, hogy megnyugodjon.


Még a készülődés alatt is azon gondolkodott, hogy hogyan találhatná meg Őt és vajon szóba állna e vele, azok után hogy oly hirtelen megszakadt a kapcsolatuk, persze ennek is a férje volt az oka.
Jen semmi mást nem érzett, mint hogy meg kell találnia...mindenáron.


Amina eközben  Crissel viaskodott. Farkas szemet néztek a cigaretta füst kereszt tűzében a teraszon.

-Te meg akarod öleti, hát nem vagy normális. Mégis, hogyan és kivel? Egyáltalán miről maradtam le? Am, mi történt veled?-a férfi kétségbeesetten hadonászott a kezeivel, a homlokán a félelem izzadságcseppjei gurultak le az álla vonaláig, amit szabad kézfejével törölt le.

-Nem tudom kivel és nem tudom hogyan, de az már biztos, hogy Jennel és az ő férjének is vesznie kell. Ám ha nem találok szövetségest és segítséget, ha kell a puszta kezemmel fogom megölni. Csak így menekülhetek! Nincs más választásom! Ezért mondtam, ha akarsz maradsz ha akarsz elmész, most még van választásod, később nem lesz!-a nő hangja megint csak rideg és higgadt volt. talán túlon túl higgadt és ez rémisztette meg a férfit, most már tudta , hogy a nő szemében látott düh és harag nem neki szól, a gyilkos szikra az amit ő felfedezett benne.

-Te fenyegetsz?-hökkölt meg a férfi.

-Nem, eszembe sincs! Most még választhatsz!-nevetett Am.-de késöbb nincs kihátrálás a dologból, különben... Amina nem fejezte be a mondatot, tudta nagyon jól, hogy a filmsztár érti a dörgést, elég filmbe illő volt a jelenet és ő sokat látott már.

-Különben én is meghalok!-mondta ki a férfi végül az ítéletet.

-Igen!-suttogta a lány maga elé minden érzelemtől mentesen.

-Legyen, benne vagyok, egy feltétellel.


-Hallgatlak.-emelte a tekintetét a férfira miközben újabb cigarettát tekert.-ha Jennel lesz olyan, hogy legközelebb egymásnak este szóltok hogy beszálljak.-röhögte el magát Am.

-Te kis pajkos.-nevetett a férfi is.-ki nem hagynám. Tényleg te meg ő?

-Igen, engem is bevonzott, hihetetlen egy nő, gátakat szakaszt fel benned, érzéseket vált ki és tanít! Okos szép és varázsos. Ám amilyen vad, annyira látom, hogy  gyengédségre vágyik inkább. Ezért is érdekes a szexuális kifejező eszköztára!-nevetett Am- De menjünk, szerintem már vár minket.