2.fejezet

A tökéletesre manikűrözött ujjai közt egy szál cigaretta füstölgött. A nő háta közepéig, vad csigákban leomló, mézszőke hajával gyengéden játszani kezdett a szél, már akkor mikor kilépett a hatalmas terasz ajtaján. Csak állt a tökéletesen semmitmondó hotelszoba teraszán, egy tökéletlen életben. Fáradtnak érezte magát, kiégettnek, elveszettnek és haszontalannak. Egy egyszerű bábú volt, a férje mellett. Egy kiegészítő. Olyan akár egy kalap, egy nyaklánc vagy egy drága óra. Csak ő éppen lélegzett, járt, mosolygott, gondolkodott, beszélt és még a szíve is dobogott. De, hogy élt-e? Nem, azt azért nem merte volna kijelenteni. A férje mellett képtelen volt élni. Inkább csak vegetált, de ebből a semmilyen állapotból is kihozta a legtöbbet évekkel ezelőtt. Már nem érdekelte az egész. Semmi nem érdekelte. Csak elfogadta a játékszabályokat.

Státusz volt a férfi számára, hogy együtt voltak. Akár Barbie és Ken. Mindenük megvolt. Gyönyörűek voltak, híresek és piszok mód gazdagok. Csak éppen egy dolog hiányzott. Nem voltak boldogok. Azaz ez így megint nem igaz. Csak Jenna volt boldogtalan. Okosnak hitte magát, mégis arra volt kényszerítve mindig, hogy befogja a száját, kitegye a mellét és mosolyogjon a kamerákba. Ó igen, tökéletesen játszotta a tökéletes nőt.

- Hol van a… - dugta ki a fejét a férje, akiről már azelőtt tudta, mit keres, hogy kinyitotta volna a száját. Idegesítette a hangja, így inkább félbeszakította a férfit.

- Jobb oldali éjjeliszekrény, felülről a második fiók – darálta gépiesen, de nem nézett rá. A cigarettából felszálló füstnek szentelte minden figyelmét.

- Köszi édes. Imádlak – fordult vissza Dominic és egyenesen a hálószobába indult.

- Remélem megbotlasz a küszöbben és a kitöröd a nyakad – suttogta az éjszakába, úgy, hogy senki ne hallhassa, mit kíván.

Már rég nem csodálkozott el azon, hogy mennyire gyűlöli a férjét, pedig először igazán meglepte, mikor felfedezte magában az érzést, ami zsigerből jött és átjárta minden porcikáját. A színtiszta gyűlölet beleitta magát mélyen minden egyes sejtjébe, folyamatosan ott keringett a véráramába és nem tudott tőle szabadulni.

Pedig régen tiszta szívből szerette, ha romantikus túlzásokba akarunk esni, mondhatjuk, hogy szerelmes volt. Még a középiskolában, mikor először összejöttek megbabonázta, a kissé hiperaktív, folyton bohóckodó rosszfiú. Vonzotta Dominic vadság, csodálattal töltötte el, hogy füvet mert szívni a mosdóban, hogy ledöntött egy üveg vodkát az iskola melletti parkban, majd fel merte rúgni a kukát, mikor számon kérték és lazán ki mert sétálni a gimnázium ódon ajtaján, maga mögött hagyva mindent, sutba dobva a jövőt, pusztán egy álom miatt. Egy álomért, ami évekkel később valósággá vált.

Aznap a férfi nem várta el Jennától, hogy kövesse. Egyszerűen beszállt az autójába, elhajtott és meg sem állt Los Angelesig. Kergette az álmát, az álmot, ami öt évvel később segítette neki, hogy visszakapja, a szőke bombázót, akiért minden nap sajgott kicsit a szíve.

Talán sosem kellett volna újra találkozniuk.

Jenna folyton ezen gondolkodott. Ezerszer átrágta annak a napnak minden pillanatát, mikor ismét az útjába sodorta a férfit az élet. Még most is látta maga előtt, ahogy besétált az irodába, ahol akkor gyakornokként dolgozott, egy testére feszülő bőrnadrágban, fűző nélküli motoros bakancsban és egy bőrkabátban, ami alatt nem viselt pólót, ezzel pedig elérte, hogy minden szempár a tökéletesen kidolgozott felsőtestére tapadjon. Igen, a nőnek is elakadt a lélegzete, mikor a szikrázó kék szemekbe nézett. De dühös is volt. Dühös volt Dominicra, mert nem vitte magával, mert el sem búcsúzott. Addig a percig azt hitte, elfelejtette a fiút, de amint meglátta férfi képében, minden csalódottsága és fájdalma a felszínre került. Még jobban felpaprikázta, mikor Dominic elé lépett egy szikrázó mosollyal és végigsimított az arcán, mintha mi sem történt volna. Jutalmul egy hatalmas pofont kapott, de ez sem szegte a férfi kedvét. Egyszerűen szájon csókolta a lányt, ott mindenki előtt…

Az emlékekből két erős kéz térítette vissza, amik szorosan fonódtak a vékony dereka köré. Már abból, ahogy a férfi hozzáért, tudta, hogy mi fog következni. Ahogy pedig a lüktető farka a fenekéhez simult, minden kétsége elszáll. Erőtlenül dőlt az izmos felsőtestnek, nem volt ereje tiltakozni, bár ha őszinte akart lenni magához nem is akart. Nem lepődött meg azon sem, hogy a férfi ellentmondást nem tűrően szembefordította magával és követelőzően szájon csókolta. A whisky íze a férfi nyelvén, őt is megszédítette. Igen, Dominic még mindig képes volt uralni a testét. Talán sose volt ez szerelem, csak puszta vágy. Vágy és szédület, amit Dominic karizmája okozott, amivel mindenkit képes irányítani, amibe mindenki képes beleszeretni. Jenna körmei végigkarcolták az izmos hátat, majd a férfi derekának finom bőrébe vájtak. Kapaszkodnia kellett belé, még most is, még így is, hogy gyűlölte. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. Mert akarta. Akarta Dominicot, az erejét, az elszántságát és a hatalmát is. Fuldokolni akart a csókjaiban és egy-egy átkefélt éjszakán érezni akarta, hogy még mindig nő. Az ő nője.

Dominic pedig élvezte, hogy birtokolhat, hogy a hatalmába kerítheti Jennát. Már rég legyőzte a nőben élő vadmacskát. A karjai közt csak egy erőtlen cica lapult, akit betört. Persze ennek az volt az ára, hogy elvegye feleségül. Megfizette ezt az árat és most használni akarta, azt ami az övé. A tulajdona.

Gondolkodás nélkül markolt Jenna formás fenekébe, majd egy könnyed mozdulattal emelte meg az évek alatt csontsovánnyá fogyott, de mégis őrjítő testet, hogy a hálóba vigye és az ágyra fektesse.

Jenna pillantása fogva tartotta az övét, miközben az övét kezdte bontogatni, hogy minél gyorsabban megszabaduljon a testét fedő farmernadrágtól, ami egyre jobban dörzsölte a kőkemény farkát és akkor sem eresztette, mikor róla szaggatta le a falatnyi ruhát, hogy meztelen valójában csodálhassa meg a törékeny testet. Jenna bármikor el tudta érni nála, hogy az ég felé meredjen. Elég volt a feszes fenékére néznie, vagy hatalmas melleire, amiért komoly összeget fizetett a világ legjobb plasztikai sebészének. Imádta a szilikonnal felpumpált halmokat gyömöszölni, közéjük temetni az arcát vagy éppen szinte már sebesre harapni a sötét mellbimbókat. Élvezte, hogy ez a bomba nő a felesége, hogy bárhol megjelenik vele, irigy pillantások kereszttüzébe kerül, de amit a legjobban szeretett, hogy Jenna már rég nem figyelt az éhes férfiak vágyakozó tekintetére. Pedig ha tudná… Ha tudná, hogy hány férfi baszná halálra, talán nem itt feküdne alatta, lúdbőrözve, saját magát simogatva, kéjesen nyöszörögve.

És ha férfi tudná, hogy a játék csak őt izgatja, a nőt viszont nem… Igen, akkor talán nem lenne ilyen öntelt a mosolya és a csókjai se perzselnék ilyen forrón a nő bőrét. Talán nem húzna nedves csíkot az alig takaró bugyi szegélyénél a nyelve hegyével, majd nem tépné szét a csipkét egy könnyed mozdulattal. Akkor talán tudná, hogy Jenna pontosan tisztában van mindazzal, amiről ő azt hiszi, hogy észre sem veszi. De neki már csak ez maradt. Csak az ágyban tud a férfi fölé kerekedni, csak a testével képes elérni, hogy figyelmet szenteljen rá és éreztesse vele, hogy még mindig kell valakinek. Igen, a teste a biztosíték arra, hogy dúskálhasson Dominic pénzében és csillagként ragyoghasson mellette.

Jenna éppen ezért nem habozott soha odaadni magát. Esze ágában sem volt elveszíteni azt amit kemény munka árán megszerzett magának. Márpedig ha egyszer is elutasítaná a férje közeledését, akkor vége lenne mindennek. Az-az átkozott házassági szerződés, amit aláírt az esküvője előtti napon, visszatartotta attól, hogy elhagyja a férjét. Akkor még naiv volt és szerelmes. Talán kicsit kába is, az előző napi tivornyától, fájt a feje és azt se tudta mit tesz, de már késő ezen rágódni.

Most arra kellett koncentrálni, hogy Dominic kielégüljön és meg se forduljon a fejében, hogy lecserélje valaki másra.

Sokan állítják, hogy egy nő legyen kurva az ágyban, cseléd a konyhában és úrinő a társaságban.

Jenna nem tudott főzni és úri nőként is képtelen volt viselkedni, de prostikat megszégyenítő módon volt képes szopni. Tudta nagyon jól mik a férje vágyai, így egyből a lényegre tért. Nem cuppogott, nem nyáladzott, egyből a torkára engedte a méretes hímtagot és apró nyelésekkel ingerelte a férfit, aki csillagokat látott az élvezettől és artikulálatlan nyögések törtek fel azonnal a torkából. A hosszú ujjai a szőke tincsekbe markoltak, na nem azért, hogy irányítsák a tapasztalt ajkakat, sokkal inkább azért, hogy a nőnek esze ágába se legyen abbahagyni a kényeztetését. Jennának persze meg sem fordult a fejében a dolog, inkább tovább fokozta a féri vágyait, azzal, hogy Dominic ajkai közé dugta az ujjait, amit a férfi engedelmesen végigharapdált, majd úgy fordult, hogy a férfi, az ággyal szemben lévő tükörből, tökéletesen láthassa, hogy a legérzékenyebb pontjára tapasztja a Dom nyálától nedves ujjait és körözni kezd velük, saját magát ingerelve ezzel. Jenna persze már attól felizgult, hogy a férfi gyönyörtől eltorzult arcára nézett. Tudta, hogy ő okozza neki az extázist és nem az alkohollal kevert drog, ami a szervezetében kering. Ismét legyőzte a férfit, ugyan csak a szaténágyneműk közt, de mégis sikerült.

Érezte, hogy a férfi nemsokára elmegy, így kiengedte az ajkai közül, majd a felsőtestét végigcsókolva felkúszott hozzá, hogy egy szenvedélyes csókban forrjanak össze, aztán egyszerűen magába igazította és olyan mélyen fogadta be, hogy már nem volt Dominic és nem volt ő.

Halk sikoly hagyta el a torkát, mikor a férfi a hátára gördítette és keményen a matracnak szegezte a testével. Dominic akarta diktálni a tempót, Jenna pedig egyszerűen körbekulcsolta a hosszú lábaival a csípőjét és felvette a férfi ritmusát, miközben arra gondolt, hogy miért kell neki basznia a férfival. Nem, nem volt jobb szó arra amit csináltak. Egyszerűen csak basztak. Persze élvezte a kemény lökéseket, a férfi harapásait, a szorítását, hogy újra és újra felnyársalta, olyan elemi erővel, hogy már-már azt hitte kettészakad a teste, de jobban vágyott arra, amit az első közös estéjükön éltek át. Szeretkezni akart ismét, de ez lehetetlen volt, úgy, hogy utálta a fölötte tornyosuló férjét. A lényét gyűlölte, de a testét az imádta. Szerette magában érezni, szerette, hogy feszíti a benne mozgó kőkemény fasz. Ha valamit sosem kellett megjátszania az az élvezet volt. Minden pillanatban hazudott a férfinak. Hazudta a szerelmet, a boldogságot, a tökéletességet, a fényt, a ragyogást, de azt sosem kellett, hogy élvezi vele a szexet. Szerette, hogy az erős, hatalmas, kérges tenyere végigsiklik a bőrén és azt sem bánta, hogy a törékeny testébe marnak a hosszú ujjak, fájdalmat és gyönyört okozva egyszerre. Talán beteges volt, de felizgatta amikor Dominic a torkára kulcsolta az ujjait és finoman megszorította a nyakát, mintha meg akarná fojtani, miközben mélyen a szemébe nézett. Az ajkaik alig voltak fél centire a másikétól, egyszerre lihegtek és nyögtek a másik szájába, miközben Jenna a férfi izmos fenekébe markolva húzta még jobban magába és mikor Dominic ujjai az állkapcsát kezdték szorongatni, egyszerűen felsikított. A teste rángott az orgazmustól, ami a férfit is a csúcsra jutatta. Hörögve élvezett el, de nem engedte minden csepp spermáját Jennába. Inkább kikapta a farkát és a nő mellére és hasára is engedett a krémes anyagból, amit Jenna vigyorogva fogadott és a hátát ívbe hajtva düllesztette ki még jobban a mellkasát, majd a saját ujjaival takarította le a férfi élvezetének nyomait a bőréről. Lassan komótosan nyalogatta le az ujjain lévő ragacsos anyagot, amit Dominic kigúvadt szemekkel, perverz vigyorral az arcán figyelt, majd mikor véget ért a műsor csatakosra izzadva mellé gördült és újabb csókkal jutalmazta a produkciót. Jenna azonnal a tűt kezdte keresni a fiókban, majd a barnás kristályokat felmelegítette egy kanálban és belőtte magát. Szüksége volt a heroinra, ahhoz, hogy Dominic mellett tudjon aludni, sőt egyáltalán ahhoz, hogy aludni tudjon. A férfi adagját is elkészítette és figyelte, ahogy a tűt a vénájába szúrja. Némán imádkozott, hogy ez legyen az aranylövés a férfinak, de most sem volt szerencséje.

Dominic csak hozzá hasonlóan bekábult, majd újra rámászott, hogy megint és megint kielégíthesse a nőn a vágyait, egészen addig, míg a fáradtságtól mély álomba nem zuhant.

Jenna alig bírta leemeli a férfi izmos karját derekáról, de nagy erőfeszítések árán kiszabadult az öleléséből. Úgy ahogy volt meztelenül ment vissza a teraszra, hogy újabb cigarettára gyújtson rá. Odakint korom sötét volt. Olyan sötét, mint amilyen sötétség a lelkében uralkodott. Zsongott a feje, a bőre lúdbőrözött, miközben mélyen magába szívta a füstöt és lenézett a hotel legfelső emeltének teraszáról az alattuk elterülő utcára, ahol parányi fények keringtek. Az autók apróknak tűntek, az emberek nem is látszottak. Csodálatosnak tartotta a talpa alatt eltörpült világot, aminek ő állt a tetején. Szemezett a mélységgel, kívánta a halált. Csak nem a saját halálát. A férjét akarta holtan látni, aki elvett tőle mindent. Elvette az életét, az önbecsülését, a nőiességét és az álmait is. Ő volt az egyetlen aki felette állt és gyűlölte ezt az érzést. Visszanézett a szobába, ahol a férfi békésen szuszogott és eszelős fény csillant meg a szemeiben. Olyan könnyű lenne megölni... Megszabadulni tőle örökre, visszaszerezni mindent és még annál is többet.

Nem akart többé a férje ribanca lenni. Elege volt a játékszer szerepéből, amit Dominic ide-oda dobált, akit szívesen ajánlott fel egy kártyapartyn tétnek, majd mosolyogva figyelte, hogy a nyertes, hogy használja a felesége testét, mintha csak egy utolsó prosti vagy egy mindenre elszánt groupie lenne.

Még most is megborzongott az utolsó ilyen éjszaka emlékétől, amikor Dominic zenekarának minden tagja, alkoholtól gőzős fejjel, herointól lebegtetve megdugta. A férje pedig nézte, hogyan kefélik a nejét, miközben egy ócska kis rajongó előtte térdelt és leszopta.

Nem hatotta meg a férjét az sem, mikor leperegett az arcán egy könnycsepp, csak bámulta a nő arcát, amin elmaszatolódott a festék, csak nézte a könnyektől homályos szemeit és vigyorogva bíztatta a barátait, hogy keményebben nyomuljanak belé, mert úgyis azt szereti. Jenna pedig összeszedte magát és olyan élményben részesítette a srácokat, amilyenben még sosem volt részük. Ha Dominic azt akarta, hogy kurva legyen, hát kurvává vált. Szemérmetlenül tárulkozott fel a férfiak előtt és úgy vonaglott mindegyik alatt, mintha élete legjobb dugását élné át.

Játszott. Eljátszotta, hogy élvezi, miközben belül zokogott, a megaláztatástól és a szégyentől. Mégis megtette. Bármit megtehettek vele azon az éjszakán, mert hozzá akart jutni a droghoz, ami Dominicnál volt, ennek pedig az volt az ára, hogy mindenkit maradéktalanul kielégítsen, aki a szobában tartózkodott.

Nem ez volt az első olyan este, a férje perverziói már akkor megmutatkoztak, mikor még nem voltak házasok. De akkor nem zavarta, hogy egy másik nőt is az ágyukba kellett engednie, úgy gondolta normális, hogy izgatja a férfit, hogy két nővel legyen egyszerre, ő pedig mindent meg akart neki adni, az ágyban és az életben egyaránt.

Akkor… Most már nem akart neki adni semmit, csak a fejét szerette volna egy ezüst tálcán.