4. fejezet

Valaki lusta köröket írt le a férfi hátán. Jenna érintését ezer közül is felismerte volna, mert még mindig megremegett a gyomra, ha megérezte a bőrét a bőrén.

Meztelen volt és kába, a szex szaga még mindig a levegőben terjengett, keveredve a nőies parfümmel és a cigaretta jellegzetes illatával. Jenna lélegzete végigperzselte a széles hátát, megborzongatta a hajat a tarkóján, majd a szája sarkába forró csókot nyomott.

-         Ideje felkelni és elindulni a próbára – suttogta a fülébe érzékien, amitől Dominicnak mindenféle mocskos gondolata támadt, arra vonatkozva, hogy mivel is üssék el az időt a próba helyett. – Na gyerünk, állj fel és menj zuhanyozni – noszogatta a nő. A férfi érezte a lapockájának nyomódó melleket, a forró, puha testet és azonnal megkívánta.

-         Felálltam – gyűrte hirtelen a feleségét maga alá, hogy azonnal lecsaphasson, a nyaka selymes, illatos bőrére és finoman harapdálva vágyat szítva a nőben, miközben a csípőjét az övének nyomta, jelezve, hogy tényleg felállt. Csak kicsit másképp, mint ahogy azt a felesége gondolta.

-         Dominic, menned kell – sóhajtott fel Jenna, mire a férfi morogni kezdett, de nem szállt volna ki a vállgödréből az Istennek se. Inkább tovább kóstolgatta a nő puha, érzékeny bőrét, finoman harapdálva és nyalogatva, tudván tudva, hogy Jenna ettől mindig beindul. De valahol az agya távoli sarkában ott motoszkált a zenekara, az esti koncert, ahol a maximumot akarta nyújtani. A mérleg most sem billent semerre, hiába minden. A szex és a dobszerkó egyenrangúak voltak a fontossági sorrendjén, viszont Dominic is tisztában volt azzal, hogy Jennát bármikor megkaphatja, próbálni viszont nem lesz ma már több lehetősége. – Édes, indulnunk kell – suttogta Jenna a fülébe halkan, alatta fekve, akár egy fadarab.

-         Nem akarok – nyafogott a férfi, mint egy gyerek, mire Jenna mosolyogva megforgatta a szemét. Igen, a durcás, álmos kölyökbe szeretett bele anno, akit alig lehetett kirugdosni az ágyból, aki csak egy kiadós reggeli menet után volt hajlandó betolni a formás hátsóját a fürdőszobába.

Hirtelen eltűnt a testére nehezedő súly, újra kapott levegőt. Dominic mellé gördült és a fejére húzta a takarót, amit a nő nevetve figyelt. Ilyenkor úgy érezte, hogy minden olyan, mint régen. Hogy Dominic nem egy aberrált, öntelt barom, hanem csak egy nyafogós kisfiú, akinek szüksége van rá. Valamiért ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy megcsókolja a férfit, ehhez viszont előbb ki kellett hámoznia a takaróból. Amint előbukkant a hófehér, puha lepel alól Dominic arca, Jenna szíve hatalmasat dobbant. A kissé álmos, de kétségkívül szikrázó kék szemek, a kócos világosszőke haj, a karakteres áll és a csodaszép arccsont megint megdobbantotta a szívét. A fitos orrára egy apró puszit nyomott, mire Dominic átölelte a derekát és magára húzta. A gyönyörű mosoly amivel megajándékozta, megint visszarepítette Jennát az időben, ahol még Dominic nem volt sztár, csak egyszerű gimnazista, aki folyamatosan produkálta magát előtte. Mindenki tudta, hogy meg akarja kapni Jennát, de senki nem tett volna egy lyukas garast se arra, hogy valaha tényleg az övé lesz.

Tényleg nem illettek össze soha. A pom-pom csapat kapitánya, a diáktanács elnöke, az éltanuló, a bálkirálynő egy mezei, bukásra álló, vadóc, agyontetovált, piercingekkel teleszurkált, állandóan mindenen ritmust ütő, füvező, kannás bort ivó, hiperaktív őrülttel? Nem, ez mindenki számára képtelenség volt. Csak nekik nem.

És most tessék. Házasok. Mindkettejük ujján ott csillog a vékony fehéraranygyűrű, mert valaha mindennél jobban szerették egymást.

Jennában újra felmerült, hogy vajon hogyan illanhatott el az-az eszelős érzés, ami mindig a hatalmába kerítette mikor Dominic mellette volt? Miért múlt el? Miért gyűlölte meg? Hisz látszólag semmit sem változott. Ugyan az a huncut mosoly bujkál a szája szegletében és ugyan az a pajzán fény csillog a szemeiben. Ugyan olyan dögös, ugyan olyan izmos, ugyan olyan sármos és szexi, mint volt. Semmit sem öregedett az évek alatt.

-         Mennünk kell – sóhajtott fel Dominic, majd finoman maga mellé gördítette a nőt és fenékriszálva bevonult a fürdőbe, bízva abban, hogy Jenna követi és mégis le tudják zavarni azt a bizonyos reggeli menetet, miközben végigcsorog a bőrükön a langyos víz.

De Jenna inkább felöltözött, megrendelte a kávét és a reggelit, majd kikészítette az ágyra Dominic ruháit, akár egy rendes anyuka, a kisfiának.

Persze azon cseppet sem lepődött meg, hogy Dominic ismét felső nélkül szambázott keresztül a lakosztályon, a zuhany után.

-         Vedd fel a trikód – szólt rá fáradtan Jenna, a kávéját kavargatva.

-         Nem kell, meleg van – dünnyögte Dominic cigivel a szájában.

-         Nem rohangálhatsz állandóan egy szál gatyában – dorgálta a nő, de Dominic ismételten elengedte a szavakat a füle mellett. Nem érdekelte Jenna véleménye, inkább csak magára húzta a tornacsukáját, miközben pöfékelt, majd zsebre dugta a telefonját és a pénztárcáját, Jenna mellé lépett egy másodperc alatt felhajtotta a kávéját felcsapta a napszemüvegét és a nő felé nyújtotta a kezét.

-         Indulás – adta ki a parancsot, ellentmondást nem tűrő hangon.

-         Még nem ittam meg – motyogta Jenna.

-         Nem érdekel, megyünk – dobbantott türelmetlenül a lábával Dominic.

-         Most az a bajod, hogy nem keféltem veled reggel? – Kérdezte a nő színtelen hangon, miközben a férfi arcát tanulmányozta, ami nem mutatott semmilyen érzelmet. Nem volt már sehol a nyafogós, de szeretetreméltó gyerek, csak egy parancsolgató, sértődött, pöcsöt látott maga előtt.

-         Ne nevetess már – nevetett fel a férfi rekedten. – Akkor dugok, amikor akarok és azzal, akivel akarok. Pont leszarom, hogy nem szoptál le reggel és nem táncoltál a farkamon. Nevetséges vagy, ha azt hiszed, hogy ez érdekel, de higgy, amit akarsz te buta ribanc. Csak most emeled meg a segged és induljunk el. Nem akarok elkésni – morogta, mire Jenna megmakacsolta magát és tovább kavargatta a kávéját. Esze ágában sem volt felállni a székről. Bár tudta, hogy esélye sincs, mégis keményen állta a férje pillantását. Látta a kék szemekben a meglepettséget, amit az ellenállása okozott, majd hirtelen eszelős harag lobbant fel a férfi tekintetében. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy bárki is nemet mondjon neki. Az évek alatt hozzászokott, hogy bármit és bárkit megkaphat. Az asszisztensei lesték minden óhaját, sokszor az olyan kívánságait is kitalálták amire még csak gondolt, de a száján ki se ejtette. Minden az ő kényelmét szolgálta, az egész világ érte volt. Hát ezért lett dühös…

Hogy jön Jenna ahhoz, hogy ne teljesítse a kérését? A saját felesége. A tulajdona. A vörös köd egyik pillanatról telepedett az agyára és elborította másodperceken belül az egész elméjét. Soha nem bántotta volna Jennát. Legalábbis fizikailag nem. De Dominic a megfélemlítés mestere volt. Egy szemvillanásnyi idő alatt kitépte Jenna kezei közülük a bögrét, majd egyszerűen az ablak felé hajította, amin úgy száguldott át a porcelán, mint forró kés a vajon. Jenna halkan felsikított mikor mellette az asztal is felborult és hangos csörömpöléssel minden ripityára tört, ugyan úgy, ahogy az ő magabiztossága is. Egész testében remegett, mikor a férje egy lépéssel elé lépett és az ujjait az állkapcsára szorította.

-         Indíts – sziszegte az arcába, majd a választ meg se várva felrángatta a fotelből.

A színpadon technikusok rohangáltak. Dominic a dobfelszerelése mögött ült és az egyik emberével beszélgetett mosolyogva. Felvette az elbűvölő maszkot, amivel mindenkit képes volt elkábítani. Jenna messziről figyelte, az egyik hangfalon ücsörögve. Senki nem szólt most hozzá, egyszerűen átnéztek rajta, mintha ott se lenne, mintha láthatatlanná vált volna. Dominic volt az egyetlen, aki néha-néha felé nézett, de csak azért, hogy meggyőződjön róla, hogy senki nem környékezte meg Jennát. A nő halálra unta magát és viszolygott az őt vizslató pajzán pillantásoktól.

A zenekar minden tagja végigment már rajta, hisz a férje elve szerint a banda a családja, a családjával pedig, mindent meg kell osztani. Beleértve a neje testét is.

Jenna rosszul volt az egésztől. Hányinger kerülgette mikor összetalálkozott az énekessel a pillantása, aki amint meglátta, hogy ott ücsörög, máris megnyalta a szája szélét. Jenna karja borsódzott már az emlékektől is. Ahogy a férfi a hajába markol, ahogy beléhatol, szinte kettéhasítva a testét. Igen, emlékezett, hogy utána a fürdőszobába zárkózott és órákon át csak zokogott. De ez már régen történt. Azóta a könnyei is elfogytak. Kiszáradt, akár a sivatag. Sivár volt belül és élettelen. Csak annyi izzás volt benne, amennyi ahhoz kellett, hogy a Dominic iránti gyűlölete életben maradjon.

Halk beszélgetés ütötte meg a lány fülét, de úgy tett, mintha nem figyelne. Tovább piszkálta a körmeit, a padlót bámulva, akár egy báb. Mintha itt se lenne. De mégis fülelt, ahogy mindig.

-         Joel ki akar szállni – suttogta az egyik asszisztens halkan.

-         Á, sose tenné – sutyorgott egy másik lány. – Túl sok pénz forog kockán. És a hírneve. Nem, Joel nem tenne ilyet. Nem hagyná itt a bandáját. Imádja. Imád gitározni. Ez volt minden vágya. Nem dobná el magától. Hacsak… - Hagyta függőben a mondatot.

-         Hacsak, nem kap egy jobb ajánlatot egy másik bandától – fejezte be a másik mindent tudóan.

-         De… Nem mondod? – Magasodott a groupie hangja két oktávot, ebből pedig Jenna azonnal tudta miről van szó. Abbahagyta a padló repedéseinek tanulmányozását, hogy a banda szólógitárosára nézhessen. Joel kedvtelenül ült a földön, törökülésben, a gitárját hangolgatta. Jenna úgy érezte, hogy a srác fejébe lát. Tudta mi a legtitkosabb vágya, hogy mi az, amiért eldobná a csapatát. És most nagyon olyan képet vágott, mint aki megkaphatja amit akar, de már nem biztos benne, hogy tényleg akarja-e. Jenna viszont tudta. Tudta, hogy el fogja fogadni, hisz az álma az, hogy a kedvenc bandájába mehessen át. Igen, régóta pletykáltak arról, hogy Joel példaképe abbahagyja a zenélést végleg. De arra senki nem számított, hogy a hír igaz, arra meg végképp nem, hogy ha ki is száll a férfi, akkor Joelt hívja bárki is a helyére. De ezek szerint mégis ez történt. Csak egy kis lökés kell. Egy pici, hogy a fiú távozzon, Dominic pedig gutaütést kapjon. Jenna amint végiggondolta a dolgokat elmosolyodott. Szíve szerint felkacagott volna, de azzal felkeltette volna magára figyelmet. Túl régóta nem hallotta már senki szívből nevetni, ha most elkezdené, akkor mindenki tudná, hogy valami nincs rendben, akkor pedig hol maradna meglepetés? De most mégis annyira tudott volna nevetni. Ha kacagni kezdene, hát biztos a könnyei is kicsordulnának, sőt lehetséges az is, hogy leborulna a hangfalról. Csak maga elé kell képzelnie a férje elképedt arcát, amikor Joel közli vele, hogy lelép. A hófehér arc, vörösre gyúlna és úgy megnyúlna a meglepettségtől, mint még soha. Jennának muszáj volt az alsó ajkába harapnia, hogy fel ne kuncogjon hangosan is, mikor a lehunyt szemhéjai alá vetült a kép. A kép, ami Dominicot mutatta.

Furcsa ízt érzett a nyelvén, persze csak képletesen értve. Hogy miért? Mert pontosan tudta, hogy ő lehet az a személy, akinek elég egy kicsit pöccintenie a döntésképtelennek tűnő gitároson ahhoz, hogy az átzuhanjon egy másik csapatba. Mintha egy szakadék szélén ácsorgó halálraítéltet lökne le. De megteheti, mindenféle következmény nélkül. Csak el kell sétálnia előtte, megérinteni a karját és a színpad szélére hívni.

Mire idáig jutott a gondolkodásban már talpon is volt és a miniszoknyáját igazgatta a helyére. Az arcán eszelős mosoly játszott. Csak egy pillantást vetett a férjére, aki naivan azt hitte a mosolya neki szól. Végülis ha mindent összeadunk igaza is volt… Ez olyan kárörvendő fajta vigyor volt és Jenna nagyon jól tudta, hogy a férfinak komoly vesztesége származik abból, ha az egyik legjobb barátja és egyben zenésztársa lelép. Míg kecsesen Joel felé lépkedett végig Dominic pillantását tartotta fogva. Finoman ringatta a csípőjét, miközben kihúzta magát, hogy a mellei még jobban kidomborodjanak. Tudta, hogy a teste az, amivel elterelheti Dominic figyelmét, hisz ha felcsigázza a fantáziáját ezalatt a pár méter alatt, nem fog azon járni az esze, hogy mi volt az-az egy szó, amit Joelnek súgott, sokkal inkább afelé fognak keringeni a gondolati, hogy hol is húzhatná meg a nejét gyorsan és keményen.

Igen, Dominic is csak férfiból volt. A farka irányította és hát most ebben a pillanatban külön jól jött, hogy reggel nem feküdt le vele. Kielégületlen volt és ez pont kapóra jött a nőnek. Pontosan tudta, hogy Dominic a nap huszonnégy órájában harcképes, hogy elég egyetlen mozdulat és elszabadul benne a pokol. Mások ezt szexmániának hívják, Jenna viszont szerencsének nevezte. Hisz ha elkapta Dominic tökét, akkor bármit megkaphatott. Övé lehetett volna az egész világ és pusztán egy laza fél órába került, amit ő is élvezett.

De most mást akart és már ott is állt az égnek álló hajú srác előtt, aki halkan morgott valamit az orra alatt.

-         Joel – szólította meg halk, sejtelmes, búgú hangon, miközben nagyon finoman végigfuttatta az ujjait a vállán. A férfi azonnal rákapta a tekintetét és hirtelen olyan rémülten pislogott rá, mint egy tettén ért rabló, akinek pisztolyt szegeznek a fejéhez és bilincset lóbálnak az orra előtt. De amint rájött, hogy csak Jenna az, lelassult a szívverése és azonnal lehiggadt.

-         Igen? – Nézett rá kérdőn.

-         Tekernél nekem egy cigit? – pislogott hatalmasakat, hisz tudta, hogy a szempillarezgetés milyen hatásos trükk.

-         Tekerj magadnak vagy szólj Domnak, én most nem érek rá – mordult rá a férfi, mire Jenna bosszúsan felsóhajtott, de gyorsan leplezte a mérgét.

-         Dominic el van foglalva, én meg nem tudok a körmeimtől – mozgatta meg a fiú orra előtt az ujjait, amiken a hosszú műkörmök díszelegtek. Ő is tudta, hogy használhatatlan így a keze a mindennapi életben, de a férje imádta a hegyes karmokat, amikkel a háta érzékeny bőrét karcolta szex közben, így nem volt mit tenni. Másokra támaszkodott bizonyos helyzetekben, csak azért, hogy Dominic megkapja amit akar és úgy ahogy akarja.

-         Nem fogsz leszállni rólam? – Nézett fel Joel, de közben talpra is szökkent, mire Jenna egy gyönyörű mosollyal ajándékozta meg. Ismét a színpad szélén kötöttek ki, ahol a férfi gyors mozdulatokkal elkészítette a cigarettát, majd a nő kezébe nyomta, aki hálás puszit nyomott cserébe az arcára.

Szerintem el kéne vállalnod a munkát – suttogta a fülébe, mielőtt visszahúzódott volna, aztán megint megcirógatta a férfi bőrét, majd már ott sem volt, hisz Dominic felé nyújtotta a tenyerét alig pár lépésnyire tőlük, ő pedig repült felé, akár egy engedelmes feleség, maga után hagyva egy döbbent gitárost és szembenézve egy újabb raktári vagy öltözői pásztorórával.