3.fejezet

Aldo Ibizára vitte a feleségét. Két okból is, magának a fergeteges eldugott kis partikat tervezte , Aminának meg engedélyezni akart egy kis szabadságot. A férfi ezért hatalmas lakosztályt foglaltatott, két hálóval, nappalival és tengerre vezető kis ösvénnyel. A lakrészhez csodálatos kert és terasz is tartozott, komplett kis villaként emelkedve ki a szállodából.

Amina, a terasz ajtóban állva gyönyörködött a látványban. Az égszínkék tenger hullámai vadul nyaldosták a hófehér homokkal borított partot. A nap melegen sütött, de a gyenge szél enyhítette forró sugarait. Aldo óvatosan ölelte át Aminát hátulról, félt hogy megijeszti , annyira elmerengve állt ott.

-Ugye milyen szép?-kérdezte kivételesen a régi hangján.

Aldo régen, bármennyire is önző érdekből kezdett Aminával, megadta neki a tiszteletet és a szeretetet, ha máshogy nem is, de látszólag.

-Igen! Nagyon szép. Köszönöm, hogy idehoztál.-hangja közönyös, élettelen volt. Már maga előtt látta, hogy a férfi a kimerültségig szeretni akarja majd a testét, ezért is lepte meg férje kijelentése.

-Pihenj, én a másik szobában leszek. Elmegyek néha kicsit szórakozni, de te csak pihenj. Rád fér, ha hazamegyünk kezdődik a kampány és szükségem lesz rád. Békén hagylak ígérem, sajnálom, ha néha undok vagyok.-mondta egy szuszra a férfi miközben az arcát simogatta. Majd homlokon csókolta a lányt és ott hagyta.

Amina a szobájába sietett, pillanatok alatt tekerte össze a hozzávalókat egy cigarettává. Levetette ruháját, egy apró sortot húzott, egy vékony trikóval. Töltött magának egy kávét, majd kiült a tengerre vezető sétány végébe. A lábát a fehér homok cirógatta, a hullámok moraja teljesen kikapcsolta az agyát miközben rágyújtott a cigire, amin kirajzolódtak a zöld kis csomók a dohánytörmeléken keresztül.

Élvezettel szívott bele és tartotta bent a levegőt. A torkát irritálta ez első slukk, de visszafojtotta a köhögését. A  tekintete réveteg lett, majd az agyát milliónyi gondolatok öntötték el hirtelen.

A fekete felhők, amik az évek alatt a feje fölé tornyosultak, szempillantás alatt szertefoszlottak és egy édes rózsaszín buborék nőtt a helyükre. Védelmező buborék, amelyen csak a jó dolgok hatolhatnak át.
Szerette ezt az érzést. A lelkét átjárta a nyugalom, a szívét melengették, az ábrándos tervek, szövögette őket, egy jobb élet reményében. Ilyenkor úgy érezte, hogy csak fogja magát és elhagyja Aldot, útra kél és elbújik a világ elől. Ám a lelke mélyén tudta, hogy a férje a föld alól is előkeríteni és talán még meg is ölné, mert szégyenbe hozná őt.

Amina visszament az üres lakásba, Aldo már el is ment valahova, így ő kevert magának egy martinit, felnyitotta a laptopját, és belekezdett az írásba. Öntötte magából a panaszokat, a történeteket, mindent ami vele és az életével kapcsolatos. Írás közben eszébe jutott, hogy talán megint ideje lenne felhívni egyetlen egy mentsvárát. Azt az egyetlen embert, aki mellette van szenvedései alatt, azt aki mindent megtenne, csak hogy a nőt kirángassa a melankóliából, a drogból és Aldóból. De hiába az ő befolyása, hiába az ő egzisztenciája, ő sem tehet semmit. Aldo maffia pénzből kampányolt és Amina semmit nem tehet az életéért, hiszen akkor azokat akiket szeret is veszélybe sodor. Amina ezért a lelki társát is távol kellett hogy tartsa az életétől. Titkos légyottokat engedélyezett csak magának a hírességgel, egy kis időt. Hiszen az ő karrierjének se használna ha megtudnák, hogy Amina az alelnök felesége a szeretője.

Amina, Crist szintén a főiskolán ismerte meg, bár Cris színészi pályára készült. Egy időben csapta a szelet a lánynak, de megbízhatatlannak minősült, mert állandóan cserélgette a barátnőit, bár ez a mai napig is így van. Később barátok lettek, de Aldonak nem tetszett ezért csak titokban beszéltek. Az évek alatt viszont kialakult köztük a titkolt vonzódás és a végén úgy döntöttek, hogy miért is ne adják meg maguknak azt amire vágynak, ha már több úgyse lehet belőlük.

Amina visszaemlékezett az első átszeretkezett éjszakára, amit gyakorlatilag a saját kétségbe esésének köszönhet.

Forró nyári éjszaka volt aznap Washingtonban. Aldoval épp valami idióta pofavizitről tartottak hazfelé a légkondicionált autóval. Aminából teljesen ösztönösen szakadt fel egy sóhaj. Aldó persze félre értette és miközben a férfi a vacsora partnerekről áradozott, azt hitte Amina őket fitymálja le a sóhajjal, holott a lánynak egyszerűen jól esett a kocsi hűvös levegője.


Aldo az útszélére húzódott a kocsival, majd elkezdte fojtogatni a lányt és kirakta az út szélén, miközben jól helyben hagyta, ám azt azért közölte vele, hogy még véletlenül se lássa viszont a reggeli újságok címlapján.


Amina akkor hívta fel először Crist mert olvasta, hogy a városban tartózkodik, addig mindig a férfi kereste számítógépen. Ám azon az éjszakán félre tette büszkeségét, és minden erejét összeszedte, hogy segítséget kérjen.


Amina emlékszik minden egyes szóra:


-Szia-höppögte-Amina vagyok! Segíts! Zokogott mire a mondat végére ért.




-Hol vagy?- a férfi nem kérdezte mi a baj, nem érdekelte, hogy mi történt, egyszerűen menni akart a nőért aki bajban volt. Amina elmondta neki hol van és mi történt.


-Azonnal ott vagyok ne mozdulj.




És valóban Cris fél órán belül ott volt a nőért, aki addigra verejtékben úszva ült, kisírt szemekkel az útszélén. Önkívületi állapotban fektette a férfi a hátsó ülésre és órák kellettek mire Amina megnyugodott a férfi karjaiban a szállodai bungalóban.

Egész éjjel beszélgettek, majd a férfi ágyba tette a lányt, aki viszont szenvedélyesen kapott Cris ajkai után! A mai napig nem tudja megmondani miért, egyszerűen érezni akarta, hogy valakinek csak ő kell és önmagáért szeretik.

Cris készségesen adott utat a vágyainak, holott picit félt, hogy a nő később megbánja tettét. Élvezettel falta kebleit és ágyékát, hogy gyönyört adhasson a nőnek.




Aminát  a telefonja csörgése riasztotta, gyorsan megrázta a fejét, ám amikor a kijelzőre pillantott hangosan felnevetett. Rég lehetett őt ilyen jóízűen kacagni. A kijelzőn egy név villogott Cris.
Amina hitt a sorsban és hogy vannak dolgok amiket nem a véletlen művel az életben, ezért gyorsan fel is vette.




-Pont rólad fantáziáltam-csicseregte vidáman a telefonba, ami azért a füvescigijének is köszönhető volt.


-Én meg pont az előbb futottam bele a férjedbe Ibizán a legmenőbb bárban! Mond, hogy téged is magával cipelt!-nevetett a férfi.


-Igen képzelheted.-szomorodott el Amina. De hál istennek lelépett!


-Akkor gyere át! A melleteket lévőben vagyok felfelé a parton. Szerintem egy óra múlva jöhetsz.


-Szívesen, meddig maradsz?.-kérdezte a nő reménykedve, hogy legalább nem kell napokat itt töltenie, egyedül!


-Ameddig csak akarod pufi!


-Héé, nem vagyok pufi, csak szép kerek az arcom!


-Tudom,nem is azért vagy pufi lufi.


-Perverz!


-Hiányzol!-vágott közbe a férfi komolyan, Amina alatt meg elfolyt a padló.-Na várlak . Csók!


Amina nagyon össze szokott zavarodni mikor Crissel van, mert hát az övéké amolyan játék, színjáték, de Cris maximálisan tudja mikor mit kell játszania. Néha a hősszerelmest, néha a szexi szeretőt, néha viszont csak a legjobb barátot, és Cris tökéletesen játssza mindegyik szerepet!



Amina hófehér strandruhában a kezében egy apró táskával és a strandpapucsával indult végig a part mentén el a következő szállodáig. A hosszú haját borzolta a szél, bőrén megcsillant a nap lemenő sugara. Az óceán morajlását elnyomták  a házakból kiszűrődő hangos zenék ritmusai. Amina mosolygott, ám egy kapualjba pillantva megtorpant. Döbbenten nézte az ott zajló eseményeket.....