11. fejezet

Aminát rázta a zokogás, ahogy a csoport minden szeme rászegeződött és kérdő pillantásokkal nézet, látszott a szemekben a hitetlenség, a megvetés, és az őszinte szánalom. Ezért nem akart Amina beszélni a csoport előtt arról, hogy miért is került ide a klinikára és ki is ő valójában, mik a lelke fájdalmai. Hiába tudta, hogy mindenki aláírt egy titoktartási nyilatkozatot, mégis félt, rettegett attól, hogy valaha is a sajtó tudomására jut.
Jenna is hasonló okokból halogatta ezt a fajta megnyílást a csoportjuk előtt és hasonló képen reagált akárcsak barátnéja és utastársa. A föld alá akart süllyedni szégyenében, ám amikor a két nő tekintete találkozott, minden más lett. Valami hasonló szikra ott csillogott a lelkük mélyén. Egy olyan szikra, ami baljós jövőt jósol férjeiknek. Egy olyan érzés került akkor ott elő a szívük legféltettebb szegletéből, ami egy életre összeköti a két nőt! A bosszú, az volt a titkos csillogás!

Az elmúlt két hétben amióta a klinikára érkeztek Amina nyitottabb lett az idegen nő felé. A nevüket tudták csak egymásról és mégis sokkal többet , mint a barátok. Tudták egymás fájdalmát és ez elég volt ahhoz, hogy minden időt együtt töltsenek. Sokat beszélgettek zenéről, a művészetekről, az életükről. Ám mégis  kínosan kerülve a konkrétumokat.

És akkor ott, amikor végre kitárulkoztak, olyan érzés volt, mintha a kirakós utolsó darabja került volna a helyére, és egyszerűen beigazolódott, hogy szövetségesre leltek egymásban egy gyilkos tervben. Egy bosszúállóan gyilkos , ördögi tervben. A férjeiknek pusztulni kell, mert a nekik okozott fájdalmat csak így tudják enyhíteni, nem holmi klinikával.

-Jenna, ugye tudod, hogy akár bele is pusztulhatunk, sőt akár börtönbe is végezhetjük, ha nem leszünk elég okosak és óvatosak?-kérdezte Amina kissé félve!

-Am, nézd-mindig így hívta Jen a lányt-engem nem érdekel, hol és miként végzem, hiszen minden jobb lehet csak annál, amit mellettük át kellett élnünk. Szerintem ezzel ter is így vagy. Én bármit megteszek, csak ne kelljen a férjem oldalán többé parádéznom és eltűrnöm a veréseket, a lelki terrort.

-Igazad van, én is így érzek, de kötelességemnek érzem, hogy beszéljünk a következményekről, arról, hogy mi történik majd velünk. Hiszen minden apró piciny részletet meg kell, majd terveznünk, ráérünk, de tudnunk kell, minden eshetőségre a saját reakciónkat, önmagunk védelme érdekében!


-Jogos,  akkor haditervet készítünk! De várjunk csak, nem úgy volt, hogy ma érkezik a híres barátod?-nevetett fel a lány, Amina meg elpirult!

-De, ám sajnos még a filmje utómunkálatait meg kell várnia.

-Neki beszélsz majd a tervünkről?

-Nem, semmiképp sem tudhatja meg. Nem azért mert nem állna mellettem, pont ellenkezőleg. Nem akarom, hogy akár véletlenül is köze legyen a dologhoz. A karrierje a csúcson van, semmi szükség az ő életét is tönkre vágni, bemocskolni. Szenvedett velem eleget. Szakítok vele és megkérem ne is jöjjön.

-Te tudod, de hülyeséget csinálsz, ha ügyesen csináljuk és új életet kezdhetünk, mellette boldog lehetnél.

-Ő is férfi Jen. Nem ismerem , nem tudhatom, hogy tartósan nem e okozna nekem sebeket! Én már félek!

-Megértelek, én sem tudom elképzelni, hogy valaha is megállapodjak újra egy férfi mellett. Túlont- túl veszélyes lenne rám nézve. A lelkem és a testem se bírna ki még egy csalódást. Ha sikerül a tervünk, akkor legalább foglalkozhatok magammal és találhatok valami célt az életemben. Ám most az első az, hogy végre megszabaduljunk a férjeinktől.

-Mi lenne, ha ma kimennénk megünnepelni a nagy tervünket.-pattant fel a kanapéról Amina.


-Remek, mondjuk mozi, hiszen nem kéne kockáztatnunk egy nagy duhajkodást!?

-Legyen, bár én valami ütősebbre gondoltam, de igazad van, ne kockáztassunk. Illetve, elmehetnénk a kölcsönzőbe, ideje lenne a krimisorozatokból, egy kis ihletet merítenünk. Illetve kelleni fog jegyzet füzet és egy elzárható széf.

-Húú, tiszta Hollywood.-nevetett fel a két lány.

-tudod, mit.-szólt Jen-fenébe az óvatossággal,bulizzunk. A szomszédban hallottam, hogy Tináék is valami bárba készülnek. Megnézhetnénk mi is!


-Nem kell győzködnöd, menjünk, de semmi szintetikus, mert akkor visszaküldenek! 


-Rendben!




Ki ki elvonult  a saját lakosztályába, hogy készülődjenek, ám Aminának még volt egy fontos dolga, fel kellett hívnia Crist és ettől már előre félt. Gondolta, hogy nem lesz könnyű menet, így inkább előbb felöltözött és kisminkelte magát, majd a dugi spanglijával és egy pohár limonádéval vonult ki a teraszra telefonálni.
A vonal végén a csörgés hamar abbamaradt.




-Szia kicsim!-Köszönt Cris jókedvűen.


-Szia.


-Mi a baj?-kérdezte Cris még mindig jó kedvűen, semmit sem sejtve a lány tervéről.


-Csak azért hívtalak, mert nem akarom, hogy ide gyere!


-Miért? Nem értem? Mi a baj? Mi történt? Ott van? Megölöm, ha megint bántott! Hagyd el , térj észhez!! Meg fog ölni!- Cris levegő vétel nélkül csak mondta a magáét! Amina  lelke mélyén meghatódott, hogy talán ez a férfi tényleg szereti egy kicsit és egy pillanatra megingott, hogy nem teheti ezt vele, hiszen annyi éven át, hű volt és jó barát!


-Nem, Cris. Nincs semmi baj, de egyszerűen nem akarom, hogy ide gyere. Legalábbis még nem! Kell egy kis idő. -Nyugtatta meg Amina, a férfit és egy kicsit a maga lelkiismeretét is. Félt, félt attól, hogy ha belekeveri még jobban a férfit elveszíti és attól is félt, hogy csak egy kis időre kapja meg. Igaza volt Jennek, nagy a kockázat és kicsi a túlélési esélye a kapcsolatuknak. Így meg felesleges belevágni.


-Ohh, hát rendben, ha idő kell, tőlem megkapod. Amina?


-Igen?


-Ugye csak félsz?- Ezért szerette Amina a férfit és ezért tartotta jó barátnak, mert ismerték egymást.A veséjébe látott a férfi, és Amina úgy döntött őszinte lesz, mert tudta ezzel tarthatja a leginkább távol a férfit.


-Igen. Félek!-suttogta a nő.


-Akkor várok, de tudnod kell hiányzol. Azért majd hívj én is foglak, ebből nem engedek.


-Rendben. Szia.


Ahogy Amina a teraszon ült és szívta a cigijét elmerengve, nézte a bámulatosan magasba emelkedő zöldellő hegyeket és hirtelen kitalálta, holnaptól önvédelmi edzéseket fog venni és Jennát is rábeszéli.
Hiszen, még szükségük lehet a fizikai erőnlétükre és a védelmükre is. Amina hirtelen papírt és tollat kapott elő, majd firkálgatni kezdte mire lesz szükségük. Az elméjét a gyilkos ösztön  vette hatalmába, a szemében a fakóság eltűnt és egy meghatározhatatlan fény csillant meg benne.  A teste feltöltődött energiával , úgy érezte képes lenne a világot is megváltani. Semmi más nem lebegett a szeme előtt mint a halott férje élettelen teste.




A szórakozó hely tele volt a klinikáról és a környék szállodáiból érkező turistákkal. Amina egyszerű fehér farmert és hozzá egy fekete pulcsit vett fel, mindig összekötött haját kiengedte, kicsit merészebb sminket viselt, így rá sem lehetett ismerni a régen visszafogott eleganciát képviselő politikus feleségre. Jenna, viszont a lázadó külsejét hagyta maga mögött és letisztult vonalakat követve készítette ki az arcát, illetve kissé szolidabb öltözetet kapott magára. Az indigó kék farmer megfeszült formás fenekén, a piros egyszerű szabású pulcsi kiemelte formás domborulatait.


Két pohár alkoholmentes koktélt rendeltek. Örültek , hogy nem kell tudattalanul zülleniük. A zenegépből ütemes zene szólt, a kocsma sűrű füstjében érezhető volt a marihuána illata, amit ők is szívtak. A többiekkel beszélgettek iszogattak néha néha kivonultak egy egy cigit elszívni, mert bent már elviselhetetlen volt a füst későbbre.


-Azt hiszem rég szívtam ennyit.-nevetett Jenna féllábon, ugyanis a lapos talpú cipőhöz nem volt hozzá szokva és kicsit sajgott a bokája.


-Én igen! Ha tudtam, hogy  Aldo kokainmámorra készül szívtam amennyit csak tudtam, hogy tompítsam a hatását. Utáltam lebegni, utáltam az a megmagyarázhatatlanul bizonytalan boldogságérzést, és féltem, hogy olyankor hibázok.-mondta Amina szomorúan, ám amint ránézett a botladozó lányra kirobbant belőle a nevetés.


-Istenem, csak tudnám, hogy ezt a zöld csodaszert miért nem tiltják a klinikán.-fújta ki a levegőt Jen, miután már fájt a hasa a nevetéstől.


-Azért mert ezzel csillapítják a kokain és a heroin elvonási tüneteit. Ugyanis a fű nem okoz függőséget.


-Akkor miért illegális, nézett jen nagy szemekkel.


-Kíváncsi vagy egy nem hivatalos verzióra, amit a szenátus berkeiben beszélnek?


-Na ná.


-Az van, hogy a hivatalos az ugye bár az, hogy káros, mert blabla, ám valójában az igazi oka az az, hogy az embereket stresszfaktornak nevezik a politikában, minél több stressz éri a népet, annál könnyebb befolyásolni és irányítani egy országot. Ösztönözni a munkára.
 Így akkor úgy érzik a kormány ad nekik elegendő életteret. Mondjuk stresszelsz  mert nincs munkád, ez jó, mert akkor dolgozni akarsz, hogy fogyasztó legyél.., ám ha szívsz akkor az agyad másik receptorait kezdet el használni, nem a munka és a fogyasztás lesz a stresszfaktorod, hanem a lelki boldogságod, ám ez gazdaságilag sajnos nem túl jó.



-Te értetted is amit mondtál?-nézet meghökkenve Jen.


-Nem feltétlenül, igazából ezt Aldo és a szenátor beszélte. Biztos forrás.-nevetett fel Amina.




-Hát te hülye vagy!




A két lány hirtelen hagyta abba a nevetést. Jen elidőzött egy picit Amina száján, majd mélyen a szemébe nézve hirtelen megcsókolta a nőt,lágyan kényeztette puha rózsaszín ajkait, amíg azok szét nem nyíltak bebocsátást nem engedve, hogy nyelvük érzéki köröket róhasson le.


Aminában furcsa kettős érzelem futott végig, először tiltakozni akart, ám amint ösztönösen szétnyitotta ajkait és megérezte barátnője édes nyelvének ízét libabőrös lett. A lelke megtelt reménnyel, a szíve kitárult. Tudta, hogy sosem bánthatják egymást, hiszen ők tudják mi az a fájdalom. Ám mégis furcsa volt neki az érzés amit a szőke szépség csókja felszínre hozott belőle.