12.fejezet

Ez a csók más volt, mint Jenna életének eddigi csókjai. Nem azért, mert rájött, hogy vonzódik a nőkhöz, sokkal inkább azért, mert úgy érezte, hogy ezalatt a csók alatt Am lelkének egy része átszállt a testébe, majd kettétépte az övét, hogy valami tök újat alkossanak együtt. Két fél lélek, két külön testben, pótlásokkal, sebekkel, hegekkel, fájdalommal újra egyesült. Jó érzés volt a puha ajkait érezni, de nem keltett vágyat benne. Gyógyítani akart, gátakat áttörni és, amikor Amina nyelve a szájába siklott rájött, hogy sikerült is a dolog. A konszolidált, gyenge, törékeny lányban elszabadult valami. Hogy ezt honnan tudta? Csak a szemébe nézett és meglátta a tüzet, ami eddig nem volt ott a nő tekintetében. Most viszont égett, szenvedélyesen, hevesen, gyilkosan. Hát ez kellett Jennának. Fellobbantotta a tüzet a lányban végleg. Most már érezte, Amina gyilkos haragját is, hisz nem csak a vele szemben ülő szépséget égette, hanem őt is. Nem csak a saját fájdalma miatt érzett dühöt, hanem a vele lévő kínjáért is.

Nem ezt érdemelték ők ketten. Rohadtul nem ezt.

De most! Most minden megváltozik. Ők ketten bármire képesek lesznek és mindenkit eltaposnak aki az útjukba áll.

-         Gyötörni akarom. Azt akarom, hogy könyörögjön egy golyóért, amivel szétloccsantom azt a dinnyét, a feje helyén – köszörülte meg Jenna a torkát. A hangja túlontúl higgadt volt és jeges. Félelmet keltő.

-         Csss – néz körbe rémülten Amina. – Elment az eszed? Halkabban. Ha már most lebukunk akkor… - kezd el aggodalmaskodni.

-         Nem érdekel – szakítja félbe Jenna. – Kínozni akarom és nem csak őt, hanem azt a másik patkányt is. Nigelt – szegi fel az állát, majd nagyot slukkol a cigarettájából.

-         Tudom Jen, tudom, én is így érzek, de ezt azt hiszem nem itt kéne megbeszélnünk – fordul újból körbe Am, mire Jenna csak megrántja a vállát.

-         Miért mit csinálhatnak még velünk? Elvágják a torkunk? És? – Néz keményen a lány szemei közé.

-         Menjünk inkább vissza – áll fel Amina, majd Jennát is magával rángatja. - Én még nem akarok meghalni – tuszkolja egy taxiba a szőkeséget Am, amint kijutottak a bárból. – Valahogy nem kéne világgá kürtölnünk, hogy mit tervezünk. Bőven elég, ha ketten tudunk róla – szűri a fogai közt a szavakat, de Jenna csak mered ki a taxi ablakán, a homlokát a hideg üvegnek döntve. Fejben már látja maga előtt a két férfit holtan, akik ennyi éven át gyötörték, de aztán rájön, hogy hiba ennyire előrehaladni a fantáziálgatással. Inkább azon kéne morfondíroznia, hogy hogyan is érjék el a céljukat Aminával. Mert az mind szép és jó, hogy meg akarnak gyilkolni három embert, de nevetséges elgondolás lenne, ha azt hinnék az olyan könnyű menet lesz koporsóba fektetni a férgeket. Hisz Nigelt és Dominicot külön-külön is testőrök hada védi, hát még Amina férjét, aki a politikai életben tevékenykedik. Nem, cseppet sem lesz könnyű és Amnek sincs igaza. Nem elég, hogy ketten tudnak róluk. Szövetségesek kellenek, olyanok, akik legalább annyira gyűlölik a férjeiket, mint ők maguk, akik támogatnák az ötletüket.

A szobájukba lépve, Jenna azonnal a bárszekrényhez lép és tölt magának egy gint. Talán csak a rossz beidegződés az oka, vagy a háborgó elméje, de szüksége van mégis arra a fránya alkoholra.

- Kérsz te is? – fordul Am felé, aki kutatóan vizslatja a nő arcát.

- Miért iszol? – Kérdezi halkan, de mégis van valami furcsa erő a hangjában. Mintha szépen lassan ismét visszaszállna a testébe az élet.

- Mert bátorrá tesz és gyorsabban tudok gondolkodni. Ezer éve nem kellett használni az agyam, sőt mi több Am, tilos volt gondolkodnom. Csak egy hús voltam, egy test, egy törhető báb, semmi több és tudod, ha valamit nem használsz, akkor egy idő után berozsdásodik és tönkremegy. Veled is ez van, szóval – vesz elő a nő egy tiszta poharat, amit teletölt a szesszel. – Igyál – nyomja a kezébe a kristályt, amit Amina még mindig remegő kezekkel fogad el. – Tudod most, hogy ismét elkezdtek forogni itt bent a fogaskerekek – érinti meg Jen a halántékát – rájöttem, hogy nem vagyunk elegek ketten. Ha jól akarunk kijönni ebből az egész szarból, akkor nem. De ahhoz, hogy jó tervünk legyen, előbb jó célt kell találnunk és pontosan meg kell fogalmazni, hogy mit akarunk elérni – szűkíti össze a szemeit, miközben megint kivesz a dobozból egy cigarettát és a telt ajkai közé rakja.

- Ahogy látom, de tüdőrákban akarsz elpatkolni – morogja Amina, de Jenna csak legyint egyet.

- Nem, én azt akarom, hogy Nigel és Dominic vagyona az enyém legyen. Egy kis kárpótlásként az évekért, amiket ők ketten keserítettek meg – mosolyodik el Jenna. – Nem akarok börtönbe menni, meghalni, a cél az, hogy csak ők szagolják alulról az ibolyát. És te? Te mit akarsz Amina? – Mélyeszti a tekintetét a vele szemben ücsörgő lányéba, aki erre a szájához emeli a poharat és nagyot kortyol az italból. Látszik rajta, hogy ő is nekiáll morfondírozni.

- Pénzt, egy helyet ahol Chris és én biztonságban lehetünk és Aldot holtan látni – ad végül választ, mire Jenna elmosolyodik és határozottan bólint egyet.

- Oké, ezzel meg is volnánk. Már csak az a kérdés, hogy mindezt, hogyan is érjük el – vetődik le ő is a kanapéra és a plafont kezdi tanulmányozni, amin ott lóg az a hatalmas kristálycsillár, hogy gyönyörűen megtörve az égők fényét, ezerfelé szórja a szobában a sugarakat, világosságot víve a sötétségbe. De jó is volna, ha lenne egy csillárjuk nekik is, ami mindent megvilágosítana. De hát ez nem így megy.

- Ez nem lesz sétagalopp – sóhajt fel Amina, lerúgva a cipőit a lábáról.

- Mit tudsz a férjed üzleteiről? Vannak ellenségei? Olyanok, akik mondjuk támogatnák, hogy tönkretedd és kinyírd, akár pénzzel is. Mert pénzre szükségünk lesz. Sok pénzre. És egy rakás tervre. Menekülő utakra, ha valami balul sülne el – simogatja Jen csukott szemmel a homlokát.

- Nem tudom, én nem tudom. Nem bízik senkiben és fogalmam sincs – jön Amina zavarba. Mindketten kezdik kapirsgálni, hogy ez nehezebb ügy, mint hitték. Milyen könnyű is lenne csak úgy lepuffantani őket vagy megmérgezni a férjeiket, mint ahogy azt a régi időkben tették a nők, akik megunták az uraik zsarnokoskodását.

De nem lehet, mert ha ezt a módszert választják, akkor nagyon valószínű, hogy életük végéig börtönbe kerülnek, viszont nem kéne ennyit agyalniuk a részleteken. Talán meg se éri ennyit tervezni, lehet, hogy simán el kéne vágni álmukba a torkukat és vége lenne. Összecuccolnának és lelépnének egy olyan országba ahol nincs kiadatás.

Viszont ebbe nem lenne semmi komoly élvezet. Csak pá percig tartana, amíg kivéreznének, akár a disznók, de a perzselésre, tisztogatásra, darabolásra és feldolgozásra már nem maradna idejük. Hát akkor meg minek? Az nem lenne bosszú és nem is lenne olyan édes és fűszeres.

-         Van egy ember, aki mindenkit ki tud deríteni Aldorol és Dominicról. Ő tuti tartja majd a száját, sőt ha arról van szó, segít szökni is – sóhajt fel Jenna. Nem akarta soha ezt tenni, idáig eljutni, de belekényszerült. Rick az egyetlen, aki segíthet nekik. Az egyetlen, aki megvédi őket, aki minden követ megmozgat, ha bármi gubanc is történne, sőt ha kell, ő zsigereli ki Dominicot a saját kezével, bár ezt Jenna sose akarná. Ő akar véget vetni ennek a kapcsolatnak.

-         Kérdezhetek valamit? – Néz Am Jennára komolyan, mire a nő aprót bólint.

-         Persze – mosolyodik el.

-         Miért most? – Néz mélyen a szemébe, mintha onnan akarná kiolvasni a válaszokat.

-         Most értem el a holtpontra. Börtönbe kerültem miatta és hagyta, hogy megverjenek. Soha többé nem leszek olyan, mint régen. Már nyoma van annak, amit tettek, de láttad is a sebeket – borzong meg Jenna. Még most is hallja, hogy süvít az öv a levegőben, érzi, hogyan csattan a testén a bőr, hallja a saját nyögését, a feltörő zokogását, a nyögését, a sikolyát. Érzi a fájdalmat és mindig érezni fogja, míg meg nem hal, hisz a hegek  bőrén soha nem fognak meggyógyulni. Elhalványodni talán, de az a sok csík, ami kersztbe kasul tarkítja a bőrét, ott marad. Ezt nem lehet eltűntetni. Még az orvos is sokkot kapott, mikor meglátta a sebeket, a felszakadt bőrt. Az övcsat a húsig hatolt. Darabokat tépett ki a nőből azon az estén Nigel és még az sem volt elég a két férfi számára.

-         Tudod, néha ha Aldo józan és jó napja van, akkor igazán kedves tud lenni. Gyengéd és szerető – mered maga elé Amina és egy halvány mosoly játszik az arcán. Jenna tudja mire gondol, arra, amire sokszor ő is. Hogy néha, minden fájdalom ellenére jó velük. Néha, ha csak egyetlen percig is de ismét fellobban a láng. Néha, ha Dom úgy néz rá, mint a világ egyik csodájára, ismét megremeg a gyomra és bensőjében pillangók ezrei kezdenek csapkodna, a szíve pedig hevesebben ver. Akkor kívánja, akkor úgy gondolja, hogy talán minden olyan lesz, mint a legelején. Igen, Jenna is sokáig azt hitte, hogy ez az egész csak egy múló állapot, ami tovaszáll, hogy a könnyek helyére újból kacagás költözzön. De sosem szállt tova, hiába várt és várt és várt türelmesen. Nem változott semmi. Talán ha azonnal kilép a kapcsolatból, amint megérti, hogy már nem tartja őt és Dominicot össze semmi, akkor másképp alakulnak a dolgok. Akár barátok is lehettek volna. De Jenna várt, egészen addig, míg a férjének nevezett pók, az-az ízeltlábú undormány, be nem kebelezte. Igen, Jenna hibázott és ezt ő is tudta. Dominicot okolta, de ahogy komolyabban belegondolt a helyzetükbe rájött, hogy ő is hibás volt. Hisz a saját sorsáért ő felel, nem más. Ő hagyta, hogy ez történjen. Ő nem vált el. És, hogy miért? Mert ember. Túlságosan is ember. Elvakította a fény, a pénz, a hírnév, a csillogás, a vörös szőnyeg, a paparazzik, a szép ruhák. A hiúsága nem engedte, hogy elhagyjon egy olyan külsőleg fantasztikus hímpéldányt, mint Dom. És hát valljuk be, a férfit a bankszámlája még vonzóbbá tette, minden nő szemében.

-         Te miért nem hagytad el már akkor mikor először bántott? – Néz fürkészően Jenna Aminára. Hisz ő már megfogalmazta magának miért maradt Dominiccal, de azt nem is sejtette, hogy Amnek mi volt rá az oka.

-         Mert szerelmes voltam belé és mindig jó manipulátor volt. Mindig el tudta érni, hogy megbocsássak. Hittem neki minden egyes pofon után, hisz azt mondta többet nem fordul elő és sajnálja. Mindig volt kifogás, hogy miért járt el újra és újra a keze, én pedig azt hiszem jótét lélekként, mindig meg is értettem az okokat és elhittem neki, hogy ilyen minden házasságban előfordul és ezen nem kell kiakadni annyira. Egy idő után már az volt a normális, hogy bokszzsáknak használ. Mire megértettem, hogy ez nem normális addigra már késő volt. Féltem tőle – húzza el Am a szépen ívelt száját.

-         Tudod azt hiszem ők is olyanok voltak nekünk, mint a drogok. Kellettek, mert elhitették velünk, hogy nélkülük képtelenek vagyunk még lélegezni is. De ez nincs így Am. Bár mit ne mondjak furcsa érzés, ismét a kezembe venni az életem. Hozzászoktam, hogy Dominic dönt helyettem, sokáig azt hittem ő az agy, hogy hatalmas koponya és jót akar nekem, mert szeret. De tudod, ha valaki így viselkedik, az nem szereti a másikat, bármennyire fáj is kimondani ezt – köszörüli meg a torkát Jen. – De eljött a pont, hogy elegem van az engedelmes feleség szerepéből. Ha visszamegyünk, akkor sem hagyom, hogy bántson – slukkol mélyet a tökéletesre manikűrözött ujjai közt füstölgő cigarettából.

-         Van ötleted, hogy hogyan csináljuk? – Néz Am kérdőn Jennára, aki nemet int a fejével.

-         Még nem igazán. Túl nagy a befolyásuk és túl sok a pénzük. Mocskos ez az egész Am – kacag fel Jenna, mindenfajta öröm nélkül. – Tudod a zeneipar sem jobb, mint a politika. Képzelj el egy hatalmas fehér dobozt, amibe betöltöd a koszos, vérfoltos, kokainporos pénzt, vagy elől vagy felül, majd kinyitod a vizet, teszel a dobba mosószert, nyakon öntöd az egészet egy kis öblítővel, bedugod a madzagot a konnektorba, kímélő programot használsz és mikor ismét kiszeded a bankókat azok már illatoznak, tiszták, frissek és nincs már velük semmi dolgod csak elpakolni a kötegeket egy szekrénybe, ami jól záródik. Senki nem kockáztatná meg, hogy valami gebasz kerüljön a gépezetbe, márpedig a férjem és a barátja kiiktatása annak számít. Senkiben nem bízhatunk szinte, de ha jól akarjuk csinálni ezt az egészet, akkor azt úgy kell megtervezni, hogy a mi kezünk tiszta maradjon, ezért kellenek olyan figurák akiket szükség esetén bebuktathatunk és így tovább. De szigorúan lépésről lépésre kell haladnunk, kizárva minden hibalehetőséget, habár még így is lehetséges, hogy nem úgy fognak elsülni a dolgok, ahogy azt mi akarjuk.

-         Az első lépés pedig… - kezdte Amina, de Jennával együtt fejezték be a mondatot – hogy mindent kiderítsünk róluk – mosolyogtak össze.

-         Igen – bólintott Jenna kissé talán önelégülten, de mégis olyan angyalian, ahogy senki más nem tudott.

-         Az összes mocskos ügyük, minden piszkos üzlet, az összes kurva és kurvapecér neve kell – mosolyodott el Amina is, miközben finoman összedörzsölte e két tenyerét.

-         Pontosan. Mikor hol vannak, mit csinálnak, miért csinálják. Jó móka lesz – kacagott fel, mintha csak egy gyerek lenni akit a szülei elengedtek a játszótéren, hogy szabadon rohangálhasson, fel-alá.

-         Ezeket mind-mind nekünk kell kikutatnunk – vigyorgott Amina is. Ő is érezte, az adrenalint. – Aldot a botrány fogja megölni, nem is én – kacagott fel felszabadultan, Jenna pedig követte a példáját.

-         A saját nevemen fogom megjelentetni a cikket, amiben kipakolok arról a kis geciládáról mindent – hahotázott egyre jobban, mert elképzelte Dominic képét amikor meglátja a címlapokat és a híreket. Tuti dührohama lesz, sőt talán idegösszeomlást is kap.

-         Tudod mi lenne még vicces? Ha felvennénk, ahogy egy másik pasival szexelünk és elküldenénk nekik, hogy had mozizzanak – kacag fel Amina is egyre eszelősebben. Mire Jenna is fulldokolni kezd.

-         A popcornt és a kólát én állom – fogja a hasát, egyre jobban belelovallva magát a tervek kovácsolásába.

-         Dom egy homofób faszfej, meg kéne kérni egy nyunyut, hogy vegye kezelésbe a szexi seggét, még azelőtt, hogy elpatkolna - csacsog Jenna tovább.

-         Ó az a baj, hogy Aldo ezt élvezné – szontyolodik el egy pillanatra Amina, aztán újból fény gyúl a tekintetében. – Viszont a fájdalomküszöbe egyenlő a nullával – csillan fel a tekintete.

-         Oké, oké, lassítsunk – kacag továbbra is Jenna csilingelő hangon. – Csak lépésről lépésre haladhatunk és ez már nagyon a végjátékhoz tartozik – kacsint Amre, aki felbátorodva, átvetődik a szőke lány mellé és hevesen szájon csókolja.

-         Talán ezt kéne felvenni és elküldeni nekik – suttogja Am, Jenna szájába, majd újra az ajkaira tapad, nem gondolva a holnapra, a tervekre és semmire, csak a pillanatra és a boldogságra, amit az okoz, hogy társra talált. Lelkitársra.