20.fejezet

A reptér hűvös levegőjét a héten már másodszorra érezhette a bőrén. A vonuló tömeget bámulta, a tömeg pedig őt nézte. Ismét feltűnő volt, mert az akart lenni. A régi elfeledett fényében akart pompázni, mindenféle máz nélkül. Jen csak Jen akart lenni. Csak úgy önmaga. Csak természetesen.

Azt szerette volna, ha Jamie azt látja aki volt és nem azt amivé a férje mellett vált.

Nem volt rajta smink, a legegyszerűbb fehér pólóba és farmerbe bújt bele amit a szekrényben talált, a haját felkötötte lófarokba, a napszemüvegét pedig a feje tetejére tolta, amint a terminálba lépett, mégis kirívott a többiek közül.

Annak ellenére is, hogy nem tudták ki ő, mit élt át vagy éppen mit tett alig pár órája.

Senki nem tudott róla semmit és éppen ez volt benne a csodálatos.

Míg várt figyelte az embereket, akik próbáltak minél hamarabb kijutni a terminálból vagy éppen előrébb furakodni a sorban, hogy aztán felszállhassanak.  

Hirtelen torokköszörülésre lett figyelmes, mikor pedig felnézett önkéntelenül is mosolyra görbült a szája.

Az a férfi állt előtte, akinek egyszer Dominic után sikerült megdobogtatnia a szívét. Ugyan az a helyes, férfias arc, ugyan az a magas izmos testalkat, ugyan az a szempár… Semmit sem változott.

Vagy talán mégis.

Hisz még sose nézett így rá. Jegesen, dühösen, értetlenül.

Ezt még Jenna sosem tapasztalta és most nem tudta hova tenni. Nem ismerte ezt a nézést, ezt a tekintetet. Hisz eddig mindig mikor Jamie ránézett, szeretet volt a pillantásában, gyengédség, vágy, valami különleges, amitől sokszor halálra rémült. Halálra rémült attól, hogy van valaki aki mindennél jobban szereti.

Azaz szerette. Hisz már nincs ott az a picinyke szikra sem.

-         Helló – zendült fel az oly rég hallott hang.

-         Helló – lépett közelebb Jenna, hogy megölelje. Érezni akarta a bőre illatát, a kemény férfitest erejét, de Jamie azonnal hátrált egy lépést. A férfi még nem volt felkészülve arra, hogy megérintse. Talán, mert még most is délibábnak tartotta a lányt, ahogy évekig tette. De ez az igazi Jenna volt, a húsvér Jenna, az ő Jennája.

A büdös francokat! – Gondolta magában a férfi. Sosem volt az enyém. Elhagyta, nem szerette, megcsalta, megalázta…

És mégis.

Oly sok éven át minden nőben ezt az egyet látta.

A lány olyan hatással volt rá, mint senki más. Bár lehet, hogy más is lehetett volna, de ezt a férfi nem tudhatta. Csak azt tudta, hogy egy összetört szívű embernél még egy hallott is jobb. Így hát nem is adott esélyt más nőnek arra, hogy elbánjon vele és a megragasztgatott ám még így is csorba szívével. Senkit nem volt hajlandó közel engedni magához, nem kockáztatott. Talán rosszul tette.

De most oka van annak, hogy itt van. Mint mindennek az életben.

Ha Jamie valamiben is hitt az a sors volt. Oka volt annak, hogy ez a nő tönkretette, hogy megölte, hogy pokolba taszította és annak is, hogy felhívta. Még, hogy a saját sorsunkat a kezünkbe lehet venni… Lófaszt! A nagy lófaszt!

Ha meg lehetne tenni hát Jamie az az ember aki megtette volna, de mivel a küldetés lehetetlen éppen ezért itt áll, több ezer kilométerre az otthonától, nézi a nőt akit egykor szeretett és talán még most is szeret, miközben a torkát egy gombóc fojtogatja és nem tudja mit mondjon.

-         Megyünk? – Szalad ki mégis a száján, hisz ez a faramuci helyzet frusztrálja, az agya pedig szerencsére kooperál.

-         Igen – bólint Jenna, majd megindul előre, figyelve arra, hogy a srác szorosan a nyomába maradjon. Most, hogy itt van végre, a világ minden kincséért se veszítené el. Bár ha elmondja neki a kis tervét, lehet, hogy Jamie azonnal kinevetei, majd hanyatt homlok elmenekül. Ha van egy kis esze így fog tenni. De hát nincs… Ha Jennáról van szó sosincs. Ha lenne nem lenne itt, ha lett volna, már akkor leteszi a telefont, mikor a nő beleszól, sőt talán fel se veszi.

De most már baszhatja.

-         Hova megyünk? – Néz körbe a férfi, mikor az autó célirányosan megindul alatta.

-         Hozzám – pillant rá a nő, majd megint elmosolyodik. Csak most tűnik fel neki, hogy a férfin is fehér póló és világos farmer van. Összeöltöztek.

-         Nem – szakad fel Jamieből a tiltakozás kicsit hangosabban a kelleténél, mire Jenna szépen ívelt szemöldöke a homlokáig szalad. – Nem fogok veled összezárva lenni, egyetlen éjszakán át sem. Vigyél egy szállodába – halkítja le a hangját a férfi, miközben a szavakba határozott parancsoló színt visz. Jenna még most sem érti, miért gondolkodik így, de tudja, hogy ez nem az a helyzet, ahol vitába kéne szállnia a férfival.

-         Legyen, ahogy szeretnéd – enged Jamie akaratának, majd lefordul és abba a hotelbe viszi, amit már megjárt egyszer Aminával.

A bejelentkezés nem tart tovább tíz percnél, majd mikor a szobakulcs már a férfi erős markában lapul beszállnak a liftbe, hogy elfoglalhassák az egyik luxuslakosztályt. Jamie nem bajlódik a kicsomagolással, bár nincs is nagyon mit kicsomagolnia. Nem tervezett hosszútávra mikor elindult. Két váltáspóló, zokni, alsógatya, meg a fogkeféje lapul csak a hátizsákjában, meg a telefontöltője. Az egyetlen értéke a gitárja, amit bárhová megy magával cipel, amit most is olyan félve rak le, mintha egy kisbabát dédelgetne. Amint a földre kerül a hangszer Jamie mosolyogva végigsimít a tokon. Vajon mit szólna Jenna, hogy az oly nagy becsben tartott gitárt tőle kapta és bárhol is járt a nagyvilágban eddig mindig magával vitte? Hogy minden dala ennek a hangszernek a segítségével született és, hogy a legjobb szerzeményeit mindig ezen adja elő?

Nem számít… Kit érdekel mit gondolna ha tudná? Őt se érdekelte, hogy utánanézzen, sőt az se érdekelte vajon túlélte-e az árulását.

Nem szabad érzelmeskedni, nosztalgiázni, mert ha belemegy bármi ilyesmibe annak újabb törés lesz a vége. Jenna rosszabb, mint egy szirén, ki se kell nyitnia a száját ahhoz, hogy csábítson. Jobb megelőzni a bajt.

-         Miért rángattál ide? – Fordul Jamie hirtelen szembe a nővel.

-         Szükségem van rád – adja meg a tömör és egyszerű választ a nő, miközben ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy rágyújtson vagy igyon legalább egy korty gint leküldjön a háborgó gyomrába. Mióta feljöttek azóta hányingere van, a tenyere izzad és olyan érzése van, mintha nem lenne elég oxigén a szobába.

-         Gyújts rá nyugodtan – szólal meg a férfi, pontosan tudva mi is jár a nő fejében.

-         Honnan tudod, hogy… - kezd bele Jenna meglepetten, de Jamie csak hanyagul int egyet.

-         Egykor azt hittem jobban ismerlek, mint a saját tenyerem. Rácáfoltál, de talán ez az arckifejezés még mindig azt jelenti, amit akkor jelentett mikor együtt voltunk – húzza el Jamie a száját, mire Jenna kotorászni kezd a táskájában, aztán amint rálel a dobozára, azonnal rágyújt egy szálra.

-         Sajnálom – szólal meg halkan, miután kifújta az első slukk utáni füstfelhőt.

-         Megmondtam már, hogy ne kérj bocsánatot és ne sajnáld. Kibaszottul nem megyek vele semmire Jenna és még annál is kibaszottabbul nincs szükségem a sajnálatodra – sziszegi a férfi dühösen. – Inkább azt mondd  meg mi a faszért van rám szükséged – néz mélyen a lány szemébe, aki most halálosan nyugodt arckifejezéssel néz rá. Az arcvonásai teljesen kisimultak, egyetlen arcizma sem rándul, miközben pókerarccal fújja ki az újabb füstadagot.

-         Meg fogom ölni Dominicot – jelenti ki határozott ámbár érzelemmentes hangon.

19. fejezet

-Svájcban!-suttogta a nő a telefonba.
-Mi a picsát csinálsz te ott?-höbölgött a férfi még mindig morcosan, bár kissé megenyhülve magában. Hiszen hiába mondta a bántó szavakat az imént a nőnek, nem múlt el nap, hogy nem jutott volna eszébe az a félresikerült éjszaka, amikor Jenna Dominic karjaiba futott és Ő már semmit nem tehetett ez ellen, ellenben mindig jó szívvel gondolt az együtt töltött időkre,ilyenkor elfogta a hiányérzet.

-Dominic kicsinált! Drog, verés, erőszak..stb. Hosszú a lista!
-Jó, de miért vagy ott, bujkálsz és pénz kell, vagy mit akarsz?.-csattant fel a férfi.
-Nem.-kuncogott egyet Jen- el kellett távolítani a rivalda fényből, nehogy csorba essen azon a makulátlanul híres hírnevén. És én már nem akarok hozzá visszamenni. Rájöttem, a hibákra, amiket évek óta halmozok.-Jenna nagy levegőt vett majd folytatta.-Segítened kell!

-Miért?


-Mert hibát követtem el akkor éjjel, és mert te vagy az, a ki sosem bántott. Tudom, hogy nem lehet visszacsinálni, nem is akarom, csak egy esélyt akarok, hogy jóvá tegyem, és szükségem is van a segítségre, rajtad kívül viszont nincs senkim.-mondta Jen egy szuszra

-Miért érezem azt, hogy hülyeséget csinálok.-sóhajtott fel  Jamie-de oké, hol is vagy pontosan?





Jenna bediktálta a telefonba a svájci klinika címét  és telefonszámát, majd elnyúlt az ágyon.  Elcsigázva várta, hogy a férfi visszahívja mikor érkezik, és mikor nézhet már végre bele azokba a csodaszép szemekbe. Tudta, hogy nehéz menet lesz, de az utolsó mentsvárába kellett kapaszkodnia. A tegnap este kiválasztott magánnyomozó által kapott dossziét olvasgatta. Remek munkát végzett a fickó alig pár óra alatt. Amina választása reális volt és tökéletes. Néha jól jött a lány paranoiája. Ő biztos a kétes kinézetű fickót választotta volna. Ám Amina az öltönyös, magas , jól szituált férfi mellett döntött, aki hatalmas paksamétát tett le eléjük, saját magukról, holott csak egy telefonbeszélgetés volt az amiből ki tudott indulni. Ezzel a tettel meggyőzte őket, hogy a lehető legprofibbal van dolguk. Az ár nem olcsó, de Amina megnyugtatta nem akadály! Jent azért ijesztette hogy Herry , a nyomozó ilyen sok mindent kiderített róluk, még az ovis szerelme neve is ott virított a vaskos dossziéban róla. Végül úgy döntött, nem érdekes, ez is csak a hozzáértését bizonyítja.


Amina ahogy visszaértek a megbeszélésről a dossziéját az ágyra dobta, majd  Crissel a nyomában kiült a teraszra egy jó hideg sörrel a kezében.

-Meddig fogsz duzzogni?.-kérdezte a lánytól, aki a messzibe révedt tekintettel a hegyeket figyelte!

-Nem duzzogok, te vagy távolságtartó, én mondtam, hogy nem haragszom, nincs jelentősége, és hogy zárjuk le a témát.Te feszengsz itt!-mosolygott rá a lány.

Criss fellát majd lehajolva megcsókolta Aminát. Élőszőr csak óvatosan ízlelte az ajkait, majd végül nyelve is bebocsátásért esedezett. A lány vadul kapott utána. Hiányzott már neki a férfi és a közös meghittség. Lassan araszolva jutottak be a szobáig, ahol már nem bírták a vágyukat féken tartani. Testük összeforrt és át szeretkeszték az éjszakát .
A délelőttöt a szobában heverészve töltötték, majd reggelizni indultak. Aznap hűvös volt a reggel, így melegítőben indultak ki a teraszra reggelizni. Amina nagyvárosi létére élvezte , a kis terasz minden előnyét. Ha tehette egész nap ott üldögélt onnan intézett mindent mióta csak ide száműzték. Jó volt végre a férfival lennie és vele átélni a mindennapok örömeit, már amennyire  az intézet falai között mindennapi életük lehet. Tetszett neki , hogy a jövőben így élhetne, tetszett neki, hogy végre szeretetteljes élet reménye várhat rá. De félt, hiába is akarta magába elnyomni az érzést félt, és talán az erkölcsi mércéjét is átlépni készülő lány elvesztésétől is rettegett. Hiszen ha megöli a férjét és még segédkezik is egy másik gyilkosságban az egész élete a feje tetejére fog borulni, már ami a lelki életét érinti. Hiszen az elveivel ellent fog cselekedni. Ki fogja oltani annak az embernek az életét is, akit még csak nem is ismer, bár amit Jenna mesélt az is elég lehet egy gyilkosság indítékához. Eszébe is jutott, hogy nem csak egy magánnyomozóra van szükségük leginkább, Crisre azért van szükség , hogy mesterien el tudják majd játszani az ártatlan és hatalmas veszteséget ért feleségeket.


Megrázta a fejét és próbált ellazulni, tudta még nincs itt az ideje ennyire félni, még nem tett semmit, csak tervez és ez még egyenlőre a tanulás fázisa. Megpróbál egyenlőre Crisre koncentrálni, hogy biztos legyen a férfiban.

Épp egy hatalmas eperszemet tüntetett el kéjesen a szájában, mikor Jen telefonnal a fülén érkezett hozzájuk, erősen integetve a kezével.

-Igen! Köszönöm. Várlak, Természetesen a reptéren. Jamie!-szólt a lány a telefonba.-Köszönöm!


Amina várakozóan nézte a szőke lányt aki szemmel láthatóan sem érezte jól magát, a szemei kissé kisírtak voltak, a testét épp, hogy csak vonszolta. A haja egy gubancban a feje tetején inkább hasonlított egy széttúrt szénaboglyára, mint sem frizurára.

-Mi a baj?.-kérdezte Am előzékenyen a lánytól.

-El kell mondjak valamit!

A lány és a férfi, meglepetten hallgatták Jen történetét a titokzatos idegenről, akiről eddig valamilyen oknál fogva egy szó sem esett és érdeklődve várták mi is fog ebből kisülni. Jen elmesélte, hogy a férfi aznap este érkezik és neki ki kell mennie a reptérre, ne ijedjenek meg, hogy ha nem találják, de semmi többet nem részletezett, csupán annyit egy régi ismerős és eszébe jutott talán segíthetne neki is egy férfi, úgy mint Amnek Cris. Am kissé pesszimistán fogadta a hírt.



-Jen, én nem karok ünneprontó lenni, bár ahogy látom, téged is felzaklatott a dolog és biztos nem kis küzdelem volt a félelmeidet félre tenni, na meg az önérzeted, hogy felhívd ezt a férfit, de mi van ha beköp minket, honnan tudod, hogy ennyi év után megbízhatsz benne?


-Egyszerűen csak érzem, mert a magánnyomozó szerint ugyan olyan ember mint volt, és mert hiányzik, de eddig nem mertem még magamnak se bevallani, és talán azért, mert iszonyatosan bántottam. Most itt az esélyem nekem is. Nem akarom elszalasztani!


-Rendben Jen!-Amina felállt és megölelte a lányt gyengéd puszit adott a szájára, miután Jen úgy kapott mint valami éltető elixír után a betegek. Vadul ostromolta az ajkait. Cris tátott szájjal bámulta a két lányt ahogy egymást ölelve elmerülnek a tudatlanság tengerén. Úgy tekeregtek ,simultak egymáshoz mint két násztáncot járó kígyó, már ha ilyen létezik. Majd egyszer csak szép lassan araszolni kezdtek a lakásba, Cris először megkövülten meredt maga elé, ahogy eltűntek a nők a szeme elől, majd hirtelen felpattant és utánuk sietett. A két lány a nappali padlóján önfeledten kényeztette már egymás meztelen testét, kéjes nyögések közepette. A férfi a meglepettségtől és hát az izgalomtól amit a két nő látványa nyújtott a kanapéra zuhant és tátott szájjal csorgó nyállal szemlélte az eseményeket. Amina egyszer csak kinyújtotta a kezét a férfi felé, miközben Jen a lába között ügyködött és egy forró csókra magához húzta. A két nő hol egymást hol a férfit kényeztette, lassan óvatosan már a férfi testét sem borította ruha, így nem volt akadálya hogy a három test nyakatekert módon egyesüljön és a kéj óceánjába a hullámokat meglovagolva elmerüljön a végső gyönyörben.