25. fejezet

 Nem szoktam a fejezetek elé kommentárt fűzni, ám mégis azt gondolom, most szükséges. Hosszas betegeskedés után végre megérkezett a várva várt( vagy nem várt) folytatás. Ezúton is elnézéseteket kérem a csúszásért. Sok sok szeretettel! 

Jud

A sötét éjszakában az eső cseppek gyémántként tündököltek a hold ezüstös fényében. A szél viharosan borzolta Jen szőke haját. Fekete ruhája, az időjárás, nem tükrözte hűen a hangulatát, de az alkalomhoz illő volt az biztos.
 Szíve szerint mosolyogva, nevetve, ugrálna! Felhőtlenül szaladgálna egy napsütéses , virágokkal teli mezőn! Ám, sajnos még nem tehette. Visszatartotta a félelem és a hitetlenkedés.Na és az óvatosság.

Vágya beteljesedett, ott állt egy hatalmas gödör mellett, távol a kis kápolnától a fák árnyékában és csak nézte a mélységet. Azt a mélységet, ahova szenvedésének okozóját , pirkadatkor  majd leeresztik. Jen még fel sem fogta igazán, hogy mi is történik körülötte. Őszinte döbbenettel fogadta a hírt, és tűrte a keresztkérdéseket. a lelke mélyén tátongó üresség még mindig jelen volt. Nem tudta, hogy mit is érez valójában. annyi megrázkódtatás, megalázás, és kín után el sem merte hinni, hogy hamarosan vége. Boldog és békés élet vár rá. Félt! Nem tudta milyen az, nem tudta, hogy kell és hogy lehet szeretni, nem tudta, hogyan és miként fog majd újra feltétel nélkül bízni bárkibe is. Rettegett attól, hogy újra hibát hibára halmozva hasonló élethelyzetbe kerül. Azt azért tudta, hogy soha semmi pénzért nem enged többet a maga boldogságából.
 Dominic élettelen testét maga azonosította két nappal korábban, a csomag érkezését követő reggelen. Sosem felejti el azt a megkönnyebbült érzést:

"-Jen, hiszen ez jó hír, miért vagy így kiborulva?-kérdezte Amina a zokogó Jentől.

-Mert halálosan félek, hogy ez még nem lefutott meccs. Most kaptam egy valag fényképet a férjem haláláról, igaz, hogy a magánnyomozó küldte, de akkor is, az elnök emberei megölték, Aldo még él, gondolkodhat és egyszerűen kiderülhet, hogy mi küldtük azokat a képeket.

-Drágám, a rendőrséget, a világot, és még ezernyi embert képes vagy elbűvölni. Okos vagy! Szép! És ráadásul tényleg semmi közöd nincs az egészhez.

-Jó, de mi van ha rájönnek, hogy mi is tudunk az elnök titkáról?

-Ki jönne rá?

-Hát az emberei, a titkos szolgálat, az FBI, a CIA. Tudom is én?


-Nyugodj meg, most odautazol és minden a legnagyobb rendben lesz!


Ahogy Jen az emlékezésbe merengve nézett a semmibe hirtelen zajokra lett figyelmes, mint egy rémült faun úgy kapta fel a fejét, és pördült meg, ám ideje sem volt reagálni, mert egy éhes , vad és forró csók elnémította. Jamie volt! Nem bírta nélküle, muszáj volt utána jönni. Félt, hogy Jen valami őrültséget csinál és nem élte volna túl, ha még egyszer el kéne veszítenie azt a nőt ,akit igazán szeret. Kiéhezett oroszlánként vonta magához és terelte a kis ravatali kápolnába a sekrestyésbe.

Jen némán , vágytól fűtött szemekkel tűrte mit művel vele a férfi. A kabátjukat a gyóntató székre dobták,Jen ingéről egy gomb hangos koppanással ért a földre, a nagy csöndben. Odakint az esőcseppek versenyt futva gördültek le a párás ablakról. Halk nyögésekkel a leheletük ködében elveszve kényeztették egymást. Lassan minden ruhadarab a kopott hajópadlót borította. A nő hátrahanyatlott fejjel élvezte a férfi nedves nyelvének játékát a nyakán. Ahogy a férfi lejjebb haladva a fogai közé vette a nő mellbimbóját felnyögött, és megremegett, érzékelve Jen elgyengülését Jamie felültette a kis gyóntató ablak párkányára a  és a lába közé furakodva hajtotta a beteljesülés felé.

Jen hangosan zihált:

-Óh istenem!-nyögte.

-Igen.., ott vagyunk, de inkább a sátán szállt meg minket!- Nevetett Jamie, miközben lassan és óvatosan Jen szemébe nézve immár férfiasságát vezette a nőbe. A lány körmei mélyen belevájtak a férfi vállába az édes kínoktól, majd mikor már mindketten a pokol legmélyebb bugyrában merültek el, és égő vasként izzottak, elérkezett a beteljesülés.

Ott feküdtek, Isten házának padlóján, ördögi gondolatok és tettek között. Édes volt a bűn íze.



Amina rettentően aggódót mikor Jen elutazott a temetést és a hivatalos ügyeket intézni, ám Jamie elutazása őt is nyugodtabbá tette. Mégis ott motoszkált folyton a fejében, hogy vele mi lesz? Cris nem győzte hangsúlyozni, hogy maradjon türelmes és megfontolt. Az ő problémájuk is meg fog oldódni. A mindennapok programjait letudva sokat kényeztette Aminát és odafigyelt rá. Késő esti séták, meghitt vacsorák.

-Gyere kész a kaja.-szólt oda a férfi a díványon heverésző szépségnek.

-Ahh, nem is vagyok éhes! Állandóan tömsz!-panaszkodott kényeskedve Am.

-Azért mert alig eszel!

-Jó jövök már.

Cris ezúttal isten hallevest főzött, amit még a dédnagyanyjától tanult. Fenségesre sikeredett. Kétszer is evett belőle Am, de nem szégyellt harmadszor is áthajolni az asztal felett még egy kis repetáért. Azonban a férfinak más terve volt vele.

-Gyere, van egy kis meglepim, majd utána ehetsz még- szólt lágy hangon neki.

Amina engedelmesen, ám kissé morcosan de követte a szeretett férfit. Cris a fürdőbe érve gyengéden maga felé fordította a lányt és óvatosan lassan, szinte már őrjítő lassúsággal csókolni kezdte. Először csak az alsó ajkát kényeztette, óvatosan, a nyelvével masszírozta a telt, piros ajkat, majd finoman bele beleharapva szétnyitotta Amina ajkait, hogy nyelvük érzéki táncot lejthessen. Amina lábai remegtek a vágytól, teste megfeszült és egyre követelőzően nyomult a férfi szájába. Szerette a férfiban, hogy ennyire odaadó szerető és most neki sem volt kedve a féktelen , vad szeretkezésre. Érezni akarta a lelket is az együttlétükben, azt a kölcsönös szerelmet, ami idáig elvitte őket, ami megmászta a sok sok eléjük görgetett sziklákat.

Miután gyöngéd kis játékkal megszabadították egymástól a ruhájukat elmerültek a férfi által készített, illatos forró fürdőben, és összeölelkezve, egymásba merülve adták át magukat az élvezeteknek. Ütemes mozgásaiktól a vágyak még inkább felkorbácsolódtak és a beteljesedett vég hangosan és váratlanul csapott le rájuk.


Amina kényelmesen nyúlt el az ágyon, lustán felemelte fejét a zajra, ám amint tudatosodott be a hang forrása, azonnal a telefonért nyúlt, hogy a mellette alvó férfit nehogy felébressze a szűnni nem akaró csörgés.

-Halló?-szólt bele kissé ziláltan.

-Haza kell jönnöd.-Szólt bele a rettegett hang a telefonba!

24. fejezet

-         Min gondolkodsz J? – Bújik Jen hátához a férfi finoman. A friss tusfürdő illata szinte fejbekólintja a nőt, az erős karok birtoklóan fonódnak a vékony dereka köré, a borostája finoman karcolja a vállát. Talán most már mindig így lesz. Mindig biztonságban érezheti magát, Jamie karjai közt és minden éjjel mosolyogva aludhat el. Talán…

-         Semmi fontosan J – nevet fel Jen, miközben szembefordul a férfivel. Még mindig képesek mókázni.

-         Mi lenne ha az igazat mondanád? – Csókolja Jamie finoman szájon, a nőt. Minden mozdulata gyengéd, a csókja sem erőszakos, minden pillanatban azt sugallja, hogy szereti a lányt, hogy megbízhat benne. De olyan nehéz. Mégis meg kell próbálnia.

-         Csak Amina terve jár a fejemben – sóhajt nagyot Jen, miközben a férfi erős mellkasához bújik. Érezni akarja a bőre melegét, a szíve dobbanását.

-         Miért agyalsz ezen kicsi J? – Pislog le rá Jamie. – A terv tökéletes és ha minden jól megy, Dominic fűbe harap, mi pedig örökre együtt maradunk – puszilja homlokon a lányt.

-         Talán a terv túl tökéletes is. Hisz ha őket eltűntetik, szerinted mi lesz velünk? Hisz mi is tudjuk. Tudjuk, hogy mit művelnek – pillant Jen félve a férfira, aki elhúzza a száját.

-         Nem engedem, hogy bajod essen Jen. Esküszöm – suttogja a férfi gyengéden.

-         Tudom, de nem akarom, hogy bármelyikünknek is baja legyen. Mikor lesz már vége ennek az egésznek? Mikor leszünk végre mind biztonságban? – Sóhajt nagyot a nő, miközben a fejére húzza a takarót, nevetést előcsalva ezzel a férfiből.

-         Jen, bújj elő – kacag fel Jamie hangosan. Van, ami sosem változik. Jen régen is ezt csinálta, mikor valami nem tetszett neki. Mint egy kislány. De most nem viselkedhet gyerekként. Ez nem az a helyzet, nem az a nap és talán nem is az az év, amikor megengedheti magának ezt a luxust. Most nőnek kell lennie.

-         Nem akarok – suttogja Jen, a paplan melege alatt. Hülye elgondolás, hogy a takaró alatt nem látja senki, így nem is találhat rá senki, ezáltal pedig nem érheti semmiféle baj. Gyerekként még hitt a varázstakaróban, ami eltűnteti őt a szörnyetegek elől. De ezek már nem olyan szörnyek, mint régen. Csak a céljuk egy. Jen vérét akarják ezek is, akárcsak a gyerekkori szekrényben élő mumusok. Bár most nem csak az ő bőre a tét. Jamie… Mi lesz vele ha a férfinak bántódása esik miatta? Pontosabban ha meghal. Mert ha ez rosszul sül el, akkor tutira mind alulról fogják szagolni az ibolyát. Nincs B terv és ez eléggé idegesítő. Nem bízhatnak senkiben, csak magukban és nincs semmi garancia arra, hogy csak Dominic és Am férje lesz halott mire pontot tesznek a történet végére. Lehet, hogy ők is golyót kapnak a fejükbe. Vagy ha nem, akkor az is megeshet, hogy örök életükben menekülniük kell. Nem lehet családjuk, nem telepedhetnek le hosszabb időre soha és mindig a fejük felett fog lebegni az a bizonyos kard. Hát megéri ez az egész hercehurca? Megéri-e kockáztatni Jamie életét? A sajátját?

Jen most először bizonytalanodott el, mióta Aminával kipattant a fejükből, hogy ki kéne nyírni a férjeiket.

Most, hogy itt volt mellette Jamie már cseppet sem volt biztos abban, hogy megér-e bármit az, hogy Dominicot holtan lássa. Jamie élete túl nagy ár.

-         Jen – szól ismét hozzá a férfi, mire Jen morogni kezd és szorosan lehunyja a szemét. Nem akarja, hogy Jamie ránézzen. Nem szabad látnia az arcát, a szemét, mert akkor rögtön tudni fogja, hogy nem is olyan magabiztos, mint amilyennek tűnt. Hogy igenis fél. Nem is magát félti, sokkal inkább azt amit most ezalatt a pár nap alatt megízlelt. A biztonságot, a boldogságot, a szerelmet. – Ha te nem bújsz elő, akkor én megyek utánad – suttogja Jamie, mire Jen ajka önkéntelenül is felfelé görbül. – Oké kicsi J. Te akartad – nevet fel a férfi, majd felhajtja a takarót és ő is alábújik, hogy ott az ujjai Jen oldalán cikázzanak végig, hangos nevetésre késztetve  a nőt.

-         Hagyd abba, te marha – kacag Jen hangosan, majd sikítani kezd. – Ne csikizz – húzza össze magát olyan picire amennyire csak képes rá, de a hosszú fürge ujjak, így is találnak olyan pontot a testén, ami csikis.

-         Nem, szeretem amikor nevetsz – mosolyog rá Jamie pimaszul, miközben egy percre se hagyja abba a nő kínzását.

-         Jamie elég – sikongat tovább Jen jókedvűen. Már sehol sincs az aggodalom, a gyütrő félelem. Ez Jamie hatása.

-         Egy csókért cserébe talán abbahagyom – áll le a férfi, mire Jen levegő után kapkodva, kacérkodva felhúzza a szemöldökét.

-         Nem kér kicsit sokat uram?

-         Talán, de még mindig jobb, mintha azt kérném, hogy oszd meg velem a hátralévő életed nem? – Suttogja Jamie a lány szájába, mire Jenben megáll az ütő egy fél percre.

-         Hű, ez komolyan hangzik – ráncolja össze a homlokát a lány, mire Jamie elneveti magát.

-         Én már csak ilyen komoly férfi vagyok – ránt vállat hanyagul.

-         Őrült vagy – nevet fel Jen, mire Jamie hevesen bólogatni kezd.

-         Minden bizonnyal. Hisz beléd vagyok zúgva, segédkezek egy, azaz ha Am férjét is számoljuk két gyilkosságban, idejöttem a világ végére és ha Dominic egyszer is meglát a közeledben, tuti kasztrál, majd a golyóm a tüdőmbe tuszkolja, a végbelemen át. Tehát igen, semmi kétség őrült vagyok, de most ide a csókommal – mosolyodik el újra Jamie, aztán szájon csókolja a nőt, ettől a csóktól pedig mindketten megremegnek. A vágy már ennyitől is elemi erővel vágtat végig rajtuk, aztán pedig nem kell sok, hogy ténylegesen elszabaduljon a pokol. A hálóing fel, az alsónadrág pedig lecsúszik, hogy meztelenül simulhassanak össze. A csókok egyre követelőzőbbé válnak, a női körmei kíméletlenül fúródnak a férfi hátába, miközben Jamie fogai a lány nyakának érzékeny bőrébe vájnak. Jen lábai a férfi dereka köré kulcsolódnak, egyértelművé téve, hogy cseppet sem igényel a teste több előjátékot. Csak érezni akarja a férfit magában, amire nem is kell várnia. A varázs pedig most sem marad el. A testük tökéletesen passzol, akárcsak a lelkük. Jamie sosem volt halvérű, de most… Most mindent felégetnek ők ketten, együtt maguk körül. Csoda, hogy nem gyullad meg az ágy, vagy akár ők maguk. A tekintetük a másikéba olvad, hihetetlennek tűnik még mindig, hogy egymáshoz érhetnek, hogy érezhetik a másik testének remegését, lágyságát, keménységét. Semelyikük nem érezte még azt a teljességet, mint azokban a percekben, mintha Isten is egymásnak teremtette volna őket. Tökéletes volt most is az összhang kettejük között, így mindenről el tudtak feledkezni, csak arról nem, hogy a szenvedély mennyire feszíti a testüket. De ez is elmúlik. Ahogy minden.

Csak ennek a pillanatnak a varázsa egy atomrobbanással felérő orgazmussal ér véget, amibe mindketten beleremegnek, az izmaik megfeszülnek és olyan földöntúli boldogság járja át mindkettejüket amilyet még sosem éreztek.

A férfi izzadtan dől, Jen törékeny testére, majd levegő után kapkodva mellé gördül, attól félve, hogy agyonnyomja a lányt.

Jenben viszont egy új dolog fogalmazódik meg, amiről már rég nem beszélt, most viszont a nyelve hegyén van egy kis szó.

-         Jamie… - suttogja, mire a férfi azonnal ráfigyel és nem a cigarettára, amit épp meg akart gyújtani, hogy ketten szívják el.

-         Mondd – mosolyog rá bíztatóan.

-         Szeretlek – böki ki a lány, magát is meglepve. Ezer éve nem mondta ezt senkinek, de most olyan igaznak hangzik, mint semmi más a világon. Olyan egyszerű az egész és mégis olyan jó kimondani. Jamie döbbent arca, pedig mindent pénzt megér.

-         Tessék? – néz a férfi kikerekedett szemekkel rá, mire Jen elneveti magát.

-         Szeretlek – mondja ki újra, önfeledten nevetve, aztán a férfi is nevetni kezd.

-         Én is szeretlek – csókolja meg újra, aztán ténylegesen rágyújt, miközben magában ízlelgeti a dolgot. Jen szereti őt. És ő is szereti Jent.

De az idill reggel mégis szertefoszlik. Valaki kopog az ajtajukon, ezzel ébresztve őket, az édes álomból. Jen álmosan, a köntösébe bújva csoszog el az ajtóig, ahol egy futár áll.

-         Csomagot hoztak önnek asszonyom – nyújt át a fiú egy cipősdobozt Jennek, aki amint aláírja a papírt, azonnal be is csukja az ajtót és gyanakodva kezdi méregetni a dobozt.

-         Nem nyitod ki? – Kérdezi a hátához bújva Jamie, aki most is kócos és gyűrött, ahogy minden reggel.

-         Kéne – suttogja Jen félve. A feszültség szétárad a testében. Vajon mi lehet a dobozban? Talán egy bomba? Vagy csak elment az esze? És miért nincs a barna csomagoláson feladó? Ki küldhette? És miért? Csak egy módon tudhatja meg. Ha kinyitja. A nő remegő kézzel emeli le a doboz tetejét, majd amint meglátja mi van benne, sikítva dobja el és zokogva bújik Jamiehez, aki hullafehérré válik, amint meglátja a küldeményt.

-         Baszd meg- csúszik ki a férfi száján, majd azonnal tárcsázni kezd.

23. fejezet

Amina ördögi vigyorral , eltökélten mutatta Jen elé a fényképet. Szemei szikrákat szórtak, a tekintetét elvakította a gyilkos vád és a felismerés, hogy talán a jó isten is velük van, és esélyük lesz a boldogságra. Ott volt minden a fényképen. Az ötlet, a terv, a megvalósítás, de ami a legfontosabb: a megvilágosodás! Az ereiben az adrenalin zubogó folyóként terjedt szét. Majd kibökte Jen szemét, olyan erősen csapkodta a fényes papírlapot. Mint valami ereklyét feltartotta a levegőbe.

-Jen, senki nem megy sehová. A világ legjobb dolga történik most velünk! Hála a képeknek!

-Nem, nem, neked elment az eszed! Megőrültél. Elvakít a bosszú, bár végre látom az eltökéltséget rajtad, ellenben bolond vagy. Haza kell menünk!

-Nem, nem kell.-fogta két keze közé  a nő arcát.-Jen, melyik USA elnök örülne ennek a képnek? Mit szólna az elnök, ha kapna ezekből egy másolatot, a két pokolfajzat aláírásával? Gondolkozz? Milyen nemzetbiztonsági,vagy tudja a tököm hivatal hagyná, hogy az Elnök ilyen botrányba keveredjen? Hátradőlve mozizhatjuk végig férjeink halálát! De ha ez még sem válik be, akkor is van megoldás, de azt majd később. Egyszerre csak az A tervre koncentráljunk.

Jen megvilágosodva, ám hitetlenkedve nézte Aminát. Hol a lányt, hol a képet vizsgálta. Ide oda járt a szeme a fénykép és a sziklaszilárd nő tekintete között, végül lassan, de ívbe húzódott a szája felfelé. Látszott rajta, hogy az imént elhangzottakat emésztgeti. Óvatosan felállt. Eddig észre sem vette , de a földön ülve minden porcikája zsibbadt már. Töltött magának egy italt, mert az üveg tartalmát már elfogyasztotta, kikapta Amina kezéből a gondosan megtekert spanglit és fel alá járkálva halkan, morajlott magában.

Ez a nő egy angyalbőrbe bújt ördög, ez volt az első gondolata, ahogy eljutott a tudatáig Am ütős kis terve. Az elején rettegett, hogy a lány idegrendszere nem fogja bírni, de tévedett, folyamatosan tesztelte Aminát, és a lány egyre csak átment a vizsgán. Jent kissé elfogta a bűntudat, hogy nem bízott, de ki az isten gondolta volna, hogy ez a lány ekkora észlény is tud lenni. Benne van minden, a finom eleganciáig, a piszkos kis cafkáig minden, amiről férfi és nő valaha álmodhat. Ő mégis kételkedett, de már csak máig. Be kell látnia a terv kitűnő. Már csak a megvalósítás az amin a fejüket kell törni. Jennek folyamatosan pörögtek az információk és a tennivalók a szeme előtt, akár egy Oscar-díjra jelölt film képkockái.


-Már megbocsássatok, de velem mi lesz?-kérdezte kissé megszeppenve, a mindig nagyszájú Jamie.

-Hehe-nevetett fel Jen, végre másra is figyelve nem csak a gondolataira.-Ne haragudj.

-Am, ha megbocsátasz visszamennénk a szobámba, később átjövök. remek ötlet kitűnő terv, de átrágnám magam rajta én is és tőled is ezt kérném. Később egyeztetünk és akkor Show time! - Mosolygott, kitisztult, ám a férfival, aki érte utazott ide, megannyi szenvedés után, nem teheti meg, hogy meg sem hallgatja mit szól ehhez az egészhez. Nincs joga ismét a saját malmára őrölni a vizet. Muszáj lesz csapattagként tekintenie rá és leülni mindent tisztázni.

Két héttel később Amerikai Egyesült Államok Washington, Washington DC, Fehér Ház


Gerg Mills a fehér szobában ülve várta amíg személyi asszisztense visszaérkezik. El nem tudta képzelni, mi lehet annyira fontos ezen a késői órán. Tudta, hogy csak is személy szerinti ügy lehet, hiszen bármilyen vészhelyzet esetén, most egy egész bizottság tucatnyi embere tolongana a puccos szobában! Greg Mills az USA elnöke rossz érzésekkel ült a székében, valamiféle baljós félelem járta át az egész lényét, főleg, mikor meglátta a távolban közeledni Hildát az ötvenes nőt, halálra fagyott arccal.


Akkor még nem is sejtette, hogy ő is másodpercek töredéke alatt fog megsemmisülni. Mint férj, mint apa, mint politikus, mint államfő, sőt mint ember! Ahogy az íróasztalra szórt képeket meglátta, a föld gravitációja megszűnt számára létezni. Az elméjét elborította a düh, ahogy a borítékon érces írással meglátta a két címzett nevét. Hogy az a..! Kapott a szívéhez, mert még a ketyegője is hirtelen berozsdásodott a félelemtől, a haragtól, de legfőképpen a bosszúvágytól! Attól az erős, éltető dühtől, ami a nyakában ritmusosan duzzadt meg, hol erősebben . Az ér lüktetése szinte már fájt Greg nyakában, a keze elfehéredett, ahogy ökölbe szorult keze az íróasztalon hevert tehetetlenül!

Greg Mills nem az a fajta ember volt amit a választói hittek róla. Greg Mills velejéig romlott és korrupt volt. Sajnos még a családja sem tudta ki is Ő valójában! Sőt talán Ő maga sem tudta. Ám azt tudta, hogy a fényképek láttán egy lehetősége van csak, hogy mentse az irháját! Ez az egyetlen módja, hogy megtartsa mindazt a fölényt és státuszt, amit évek alatt kikönyökölt magának!



Svájc


Amina nevetve konstatálta Jen és Jamie killódását, ívódását, ércelődését. Jó volt őket látni. Azóta az ominózus fényképes este óta, mintha mindenki kicsit lehiggadt volna el nem felejtve persze a feladatokat, tennivalókat, ám mégis felszabadultak tudtak maradni, megannyi szeny és bűn között amit az elmúlt két hétben tapasztaltak.

Amina megdöbbentően hosszú és gusztustalan részletes jelentést kapott férje viselt dolgairól, akár csak barátnője. A fénykép érkezése utáni napon érkeztek a mindenre kiterjedő jelentések, amikbe volt minden. Prostik, drog, felcsinált szeretők vaskos tartásdíjjal és titoktartási szerződésekkel, sőt Aldonak még egy gyilkosságban való részvételt is sikerült összeszednie. Dominic is bővelkedett meglepetésben, mikor kiderült, ő is gyanúsítva volt pedofíliával. Jen napokig ezen őrlődött, hogy a fiatal tehetségek akik havonta egyszer jöttek táborozás szinte, mit élhettek át, és mennyibe is került ezen dolgok eltusolása. Aztán később rájött, hogy jó, hogy megtudta férje viselt dolgait, mert megerősítették a hitében, miszerint a férfinak nincs helye eme világon.

Amina könnyeben vette az akadályokat, Cris remek szerető és társ volt mellette, és ahogy a másik párt elnézte, rájött, soha a büdös életbe nem fogja megbánni, azt amire készülnek. Nem bánja, hogy a magánnyomozó segítségével és az Elnök védelmi szolgálata segítségével, sok sok pénzt követelve eljuttaták a képek másolatait. Egyetlen egy dolgot sajnál, hogy nem láthatja az Elnök arcát, mikor elönti a gyilkos düh és harag. Azt az egyet sajnálta, hogy nem lehet ott, mikor a szíve egy pillanatra megáll és rájön, mennyit veszíthet, és azt az arcot hiányolja, ami meghozza a döntést, elbújva a bűn rejtélyes tengerében.


Ő tudja milyen érzés meghozni a döntést, ő tudja milyen felemelő, amikor szemei előtt látja szenvedni szenvedésének okozóját. Amit ő kapott kevés lenne a férfinak büntetésnek és remélte , hogy az Elnök is így gondolja.

Gondolatából  furcsa ijedség kerítette hatalmába, hirtelen érezte meg a nedvességet, és a hullámokat. Cris látva merengését, bedobta a fiatalok mellé őt a medencébe. Am gyorsan feltempózott a felszínre, majd prüszkölve, egyetemleges jelet használva elküldte a férfit melegebb éghajlatra. A férfi , viszonozva kedvességét mellé ugrott a langyos vízbe, majd vad csókra húzta magához. Úgy falták egymást, mintha az életük múlna rajta. Órákkal később a hálószobában is megtartották jó szokásukat. Cris élvezettel merült el a lány ölében, hogy nyelve latin táncok ritmusát meghazudtolva kéjes nyögésekre biztassa a lányt. Nem is kellett félteni Aminát, rodeósként vonaglott a hatalmas ágy közepén, kezei végigszántották Cris dús haját, néha néha beletépve, majd mikor már nem bírta tovább a vágyakozást, Cris férfiassága után, magára rántotta a férfit, aki kőkemény, duzzadt vágyával végre mélyen , nagy lökéssel fel nem öklelte a nőt. Am háta ívben megfeszült, a bokájánál érezte saját vágyának nedveit, miközben a férfi, egyre követelőzőben húzta magára, addig míg az orgazmustól remegve szét nem terültek a puha ágyon.

22.fejezet

 - Igen ez Dominicra vall – jegyezte meg szárazon Jamie a képeket nézegetve. Kurvák, drogok és előkelőségek. Pompás párosítás.

- Ez… Ez…  Ez kibaszottul nem jó – néz Am Jennára, majd Chrisre, aztán a szeme végigfut Jamien is. Jen csak mered maga elé, az egyik kezében egy üveg gin, a másikban egy szál cigi van, de megszólalni azóta se tudott, mióta Amina a képébe tolta a fotókat.

- Baby higgadj le – áll fel Chris is, hogy a fel-alá rohangáló lány háthoz simulhasson.

- Higgadjak le? Még, hogy higgadjak le? Hogy a faszomba higgadjak le? – Kezd el Am üvölteni. A félelem a torkát fojtogatja. Ha ez a két beteg perverz állat rájött az ő kis tervükre akkor végük van. Meg fognak mind halni. És Jen? Hogy a picsába tud ilyen elcseszettül szoborszerű maradni még így is? Hogy a frászba nem őrjöng? Miért nem pánikol? Miért nem remeg a keze? Miért nem fél? Hát nem retteg a férje bosszújától? – Az Istenért csinálj már valamit – rohan a szőkeséghez Am, hogy vállánál fogva rázza meg a lányt. De ezzel se megy sokra.

Csak egy nagyobb adag gin borul a hófehér szőnyegre.

Jen mérgesen pislant fel, a fölötte tornyosuló nőre, akinek az arca mindent elárul.

-         Ezt meg ne próbáld még egyszer – szűri a szavakat a fogai közt.

-         Mit? Ne rázzalak meg? – Kap megint Am a válla után és tovább piszkálja. Kétségbeesetten próbál valami reakciót kicsikarni a lányból. A méregdrága cipőjére újabb löttyintésnyi ital borul, mire Jen nagyot sóhajt, feláll és felpofozza a hisztériázó lányt.

-         A piámat ne lötyköld ki te elcseszett hisztérika – szól rá a döbbent nőre, higgadt hangon. Bár a jeges álca mögött ő is megérzi a félelmet. Ha a férjeik rájöttek volna már a kis tervükre, akkor tuti biztos, hogy a közeli építkezés friss betonja alatt feküdnének mostanra mind a négyen. A sok-sok lépésnyi előnyük egyre csökkent. Dominic nem hülye pasi. És Aldo sem. Ha együtt mulatják az időt vajon mennyi iőbe fog nekik kerülni, hogy összerakják a képet? A feleségeik ugyanazokat a megaláztatásokat szenvedték el, ugyan azon a helyen vannak és ugyan úgy nem tudnak róluk semmit. Ha nem is gondolnak kapásból arra, hogy valamit tervez a két nő, előbb utóbb gyanús lesz, hogy így egymásra találtak.

-         Te fel mertél pofozni? – Hallja meg Am idegesítő rikácsolását.

-         Igen. De most egy kicsit csöndbe maradnál? – Kérleli halkan. – Szívj el egy cigit és higgadj le. Tudom, hogy félsz. Tudom, hogy féltek – néz a srácokra is, akik csak a szájukat húzzák el egyetértően. – De innen már nincs visszaút.

-         És mégis mi a terved jégkirálynő? – Néz rá Chris lekicsinylően, ami Jennek cseppet sem tetszik.

-         Azt hiszem haza kell mennünk – ad választ azonnal.

-         Tessék? – Kerekedik ki Jamie szeme.

-         Nem – tátogja Am, a fejét tagadólag ingatva, teljesen lesápadva.

-         Nem engedem oda vissza – pattan fel Chris feldúltan.

-          Nincs más választásunk – huppan le Jen ismét a kanapéra. Mióta meglátta a képeket ezen gondolkodik. Szét kell válniuk.

-         Dominic ki fog csinálni. Nem teheted – karolja át Jamie védelmezően a lány vállát, amitől Jen szája mosolyra görbül.

-         Tudom, de így legalább te biztonságban leszel – néz fel a férfi helyes arcába, komoly tekintettel, rendíthetetlen mosollyal az ajkain.

-         Velem ne foglalkozz J – puszilja homlokon Jamie.

-         Ha veled nem akkor kivel? – Teszi fel a költői kérdést Jenna, mire Jamie tekintete ellágyul.

-         Én már túléltem egyszer Dom támadását, nem kell féltened. Te csak magaddal foglakozz – simogatja végig a nő karját finoman, úgy mintha  a lány csak egy törékeny porcelánbaba lenne. A karjai közt annak is tűnik.

-         Én nem megyek vissza – szólal meg Amina eltökélten. – Nincs az az Isten, hogy még egyszer Aldoval egy szobába kelljen lennem. A viszontlátás örömére minden csontom összetörné.

-         Szerinted rám mi vár? – Kérdezi cinikusan Jen.

-         Nem érdekel Jen. Valószínűleg elment az eszed, ha bevállalod ezt, de én nem. Ki kell találnunk valami mást. Chrisnek volt egy ötlete, hogy hogyan úszhatnánk meg a gyilkosságot – néz jelentőségteljesen a mellette ácsorgó férfira.

-         Éspedig? – Húzza fel Jen a szépen ívelt szemöldökét kíváncsian.

-         Önvédelem, de ehhez kéne egy terv végre. Vagy valami. Nincs semmink. A francba is. Toporgunk egy helyben. Nem lépünk semerre és tessék itt a kibaszott eredménye a dolognak – söpri le a férfi az asztalon pihenő képeket dühében, amik szanaszét repülnek a szobában, tökéletesen megmutatva mekkora szarba is vannak. – Addig tököltünk míg ez a két faszfej egymásra nem talált és most együtt romantikáznak. Vagy mi nyírjuk ki őket azelőtt, hogy rájönnének mi is történik körülöttük vagy ők fogják megtenni ezt velünk. Hát nem értitek? Nincs több időnk – halkítja le a hangját a férfi, miközben a düh egyre jobban szétárad minden porcikájában.

-         Igaza van – szólal meg Jamie is elgondolkodva.

-         Valami ötlet, hogy hogyan is csináljuk? – Sóhajt Jen nagyot, miközben pörgeti a terveket a fejében, de semmi használhatót nem talál.

-         Ami az illeti van, bár kockázatos – szólal meg Amina halálosan nyugodt hangon, amivel mindenkit meglep. Hát még mikor mindenki ráemeli a tekintetét. A lányból csak úgy süt a gonoszság, a mosolya ördögi, a szemei pedig úgy fénylenek, mint a csillagok az égen. Elszántság és erő sugárzik belőle. Megint eltűnt az ijedt őzike. Csak a kemény amazon maradt hátra.

Jen pedig csak mosolyog a lány arcát láva. Hát mégis megvan benne az a tűz és találékonyság, amiről mindig is tudta, hogy ott szunnyad, mélyen benne.

21.fejezet

Jamie erőteljesen sokkot kapott, ahogy a nő, határozott és mindenre eltökélt arcát nézte. Mit nézte? Szabályosan tátott szájjal , csorgó nyállal bámulta. Ezer és ezerféle kínzási módok lebegtek a szeme előtt, Dominicot látva. Többek között  bitófáról lelógó élettelen testét, amit épp szétmarcangolni készült egy tucat farkas. Majd fejét megrázva még intenzívebb és tetszetősebb kép ugrott be neki. A tökeinél fogva fellógatott férfi könyörgő pillantása égett a retinájába.

A férfi az adrenalintól, ami végig száguldott Jenna szavainak hatására a testében ,sebesen átszelte a szobában a köztük lévő távolságot és vadul ,a nő ajkaira tapadt. Hosszan , élvezetesen csókolta, míg levegővétel miatt el nem eresztette azt. Jenna meglepően , ámbár örömittasan, kérdőn pillantott a férfira.

-Nem tudod elképzelni mióta várok erre a percre, és nem is hiszed, de életem legszebb szerelmi vallomása, amit most mondtál. Álmomba nem gondoltam volna, hogy valaha eljutsz erre a lépésre, és meg kell köszönöm annak aki eme ötletet a fejedbe juttatta. Ám mégis, hogy a faszomba akarod ezt kivitelezni? Oké, hogy láttam már egy pár filmet, de miből gondoltad, gondolod, hogy én, ebben bármilyen segítséggel is szolgálhatok? Amúgy is beszaribb vagyok, hisz érted sem küzdöttem, amit a mai napig bánok? És különben is, hogy a jó kurva életbe képzeled, hogy évek múltával besétálsz újra az életembe, majd bűnrészessé teszel egy gyilkosságba? Mit gondoltál ha?

Jamien átsiklott a kétségbeesés első szele. Jenna fel volt rá készülve, hiszen ismerte a férfit, és remélte sokat nem változott az évek alatt. Egyben biztos nem változott, még mindig szereti. Ám abban talán változott, hogy soha nem volt beszari. Akkor valami miatt nem küzdött érte, holott, ő csak és kizárólag azért kezdett eleinte Dominickal, hogy felpiszkálja kicsit a férfit, de hát túl jól sikerült, és a férfi ahelyett, hogy foggal körömmel küzdött volna, inkább futni hagyta.

-Tudod miért hagytalak futni?.-üvöltötte, -mert nem volt választásom! Miért nem láttak hetekig? Hát nem a szerelmi bánattól. Nem! Azért mert a kedves férjed majdnem kinyírt és még azt is az eszembe vésette az embereivel, hogy ha mégsem tartom magam, téged nyír ki, hiszen ha az övé nem lehetsz az enyém se! Egészen addig a napig azt hittem ilyen csak a brazil sorozatokban létezhet. De nem! Nézd, ez még annak a helye!

Jamie tombolt az idegtől, ahogy az évek alatt  felgyülemlett sérelmek egyszer csak a felszínre törtek. A lányt a két karjánál szorította a falhoz, aki a halottaktól, halálra várt arccal, patakzó könnyekkel mozdulatlanul hallgatta, a válaszokat, amiket évek óta keresett. A dühöngő férfi nagy nehezen az utolsó szuszát is beleadva a lány feje mellett a falba ütött majd, a földre rogyva a fejét a térdei közé szorítva ringatózott. Nem sírt. Hiszen annál jóval büszkébb és erősebb férfinak tartotta magát. Ám összezuhant ahogy a múlt terhei egyszerre vasmarokként ölelték körbe , míg a szeme előtt ott lebegett egy boldog jövő és egy rettentően nyomasztó és félelmet keltő jelen!


Amina Cris mellkasán heverészve nézegette a magánnyomozó által kapott jelentéseket Aldoról. Épp Cipruson kefélt valami nőcskét, és gyűjtötte be az ottani drogpénzekből a jussát, hogy csodálatos karrierjét egyengetni tudja amikor lencsevégre kapták. Még csak nem is sejtette, hogy követik. A magánynyomozónak azt is sikerült kiderítenie, hogy jelenleg őt sem figyelteti senkivel, mert meg van róla győződve;" Oda utaztam, hogy ne érezze a hiányomat, megkapta ami neki jár, egy alapos kefélés és egy szex, most majd nyugton lesz hat hónapig" -nyilatkozta szó szerint a testőrének; hogy nem fog lelépni.

Amina hanyagul félre dobta az aktát és elegáns hanyag mozdulattal cigarettára gyújtott. Nézte saját mozdulatát és hirtelen felnevetett. Alig bírta abba hagyni a kacagást, mire Cris már vele nevetett.

-Min nevetsz?-mosolygott rá a férfi.

-Tudod, alig vagyok itt pár hete, de nem ismerek még én sem magamra. Olvasom az aktát és a benne lévő pocskondiázástól régen sirv menekültem volna hozzád, vagy egy adag kokoért, de minimum kettesével tekertem volna a spanglit. Most meg! Nézz rám. Osztozom rajtad, még ha csak szimbolikusan is, épp készülök kinyírni a férjem. Hideg vagyok mégis úgy érzem a szívem , a lelkem több érzelmet is képes megeleveníteni, erősnek és bátornak érzem magam. És bár mennyire is hihetetlen, de jobban fáj most Aldo múltbeli tettjeinek terhe mint amikor megtette velem, hiszen most már tudom, hogy van választásom. Nem kell tűrnöm. Bármi lehetek bármit tehetek. Élhetek. Saját akaratomból cselekedhetek. Elbukhatok, felálhatok, csalódhatok, sírhatok, nevethetek. Érted ezt Cris?

-Igen, kicsim. Magad lehetsz!

-Nem ez még annál is több. Hiszen azt se tudom ki vagyok! Inkább azt mondaám, végre megismerhetem magamat, a világot, az életet. Olyan mint amikor egy kalitkából kiszabadul egy papagály és még a kukacra is rácsodálkozik. Nem tudja hogy kéne megenni! Tudja , hogy táplálék de fogalma sincs ,hogy álljon neki. Így érzem magam, tudom mit kéne tennem, de nem tudom, hogyan. Ám mégsem félek! Érted ezt?.-nevetett a lány.

-Értem, és ígérem, hogy itt leszek melletted.

-Jó csak, ne akarj irányítani, magam akarok elesni is és felállni is. Mindent én akarok megélni. Önző vagyok?-emelte Am hatalmas szemeit a férfire kérdőn. Hiszen úgy érezte magát, mint valami csodabogár, aki a múltból a jövőbe csöppent. Mint a vissza a jövőbe filmekben

-Nem, nem vagy az. Teljesen normális amit most átélsz, bár valljuk be az ember ölés nem! Ám mégis azt gondolom, hogy simán Önvédelemből teszed!

Amina kitágult pupillákkal, hihetetlen tekintettel meredt a férfire a szavak hallatán. Cris azt hitte valami rosszat mondod, ám mikor Amina a nyakába borulva felsikkantott, megnyugodott.

-Cris! te zseni vagy! Ez az! Megtaláltad a megoldást. Úgy kell az egészet csinálni, hogy önvédelem legyen! Úgy öljük meg őket, hogy mindenki tudja mi tettük és Önvédelem legyen!

-Amina én nem hiszem, hogy ez jó ötlet, és Jen sem biztos, hogy vállalja, de ötletnek nem elvetendő az biztos. Majd megbeszéljük együtt. Most pedig gyere. Van még pár adat amit át kéne néznünk. A magánnyomozó hozott még egy valag jogszabályt és joghézagot, hogy nézzük át, mert nem árt ha tisztába vagyunk vele.

Beszélgetésüket kopogás zavarta meg. Amina kinyitotta az ajtót és a magánnyomozó futárja állt az ajtaja előtt lihegve, kipirult arccal. Ijedt tekintettel. Herry azt kérte ezt azonnal hozzam ide magának és kérte, hogy Amint megkapta és átolvasta hívja fel. A nő rácsapta a futárra az ajtót egy fejbiccentéssel, majd hevesen feltépte a borítékot, ami egy mappát tartalmazott. Amina ahogy kinyitotta a mappát és belepillantott, kiejtette a kezéből, a földre csúszott és a távolba merengve a dühtől és gyilkolási vágytól égő szemekkel. kiéhezett vadként, Crishez fordult.

A mappa elején egy fénykép volt  Aldoról és Domincról, amint az USA elnökével mulatnak. Dominic egyik koncertjén, több kurva és némi kokain társaságában!

20.fejezet

A reptér hűvös levegőjét a héten már másodszorra érezhette a bőrén. A vonuló tömeget bámulta, a tömeg pedig őt nézte. Ismét feltűnő volt, mert az akart lenni. A régi elfeledett fényében akart pompázni, mindenféle máz nélkül. Jen csak Jen akart lenni. Csak úgy önmaga. Csak természetesen.

Azt szerette volna, ha Jamie azt látja aki volt és nem azt amivé a férje mellett vált.

Nem volt rajta smink, a legegyszerűbb fehér pólóba és farmerbe bújt bele amit a szekrényben talált, a haját felkötötte lófarokba, a napszemüvegét pedig a feje tetejére tolta, amint a terminálba lépett, mégis kirívott a többiek közül.

Annak ellenére is, hogy nem tudták ki ő, mit élt át vagy éppen mit tett alig pár órája.

Senki nem tudott róla semmit és éppen ez volt benne a csodálatos.

Míg várt figyelte az embereket, akik próbáltak minél hamarabb kijutni a terminálból vagy éppen előrébb furakodni a sorban, hogy aztán felszállhassanak.  

Hirtelen torokköszörülésre lett figyelmes, mikor pedig felnézett önkéntelenül is mosolyra görbült a szája.

Az a férfi állt előtte, akinek egyszer Dominic után sikerült megdobogtatnia a szívét. Ugyan az a helyes, férfias arc, ugyan az a magas izmos testalkat, ugyan az a szempár… Semmit sem változott.

Vagy talán mégis.

Hisz még sose nézett így rá. Jegesen, dühösen, értetlenül.

Ezt még Jenna sosem tapasztalta és most nem tudta hova tenni. Nem ismerte ezt a nézést, ezt a tekintetet. Hisz eddig mindig mikor Jamie ránézett, szeretet volt a pillantásában, gyengédség, vágy, valami különleges, amitől sokszor halálra rémült. Halálra rémült attól, hogy van valaki aki mindennél jobban szereti.

Azaz szerette. Hisz már nincs ott az a picinyke szikra sem.

-         Helló – zendült fel az oly rég hallott hang.

-         Helló – lépett közelebb Jenna, hogy megölelje. Érezni akarta a bőre illatát, a kemény férfitest erejét, de Jamie azonnal hátrált egy lépést. A férfi még nem volt felkészülve arra, hogy megérintse. Talán, mert még most is délibábnak tartotta a lányt, ahogy évekig tette. De ez az igazi Jenna volt, a húsvér Jenna, az ő Jennája.

A büdös francokat! – Gondolta magában a férfi. Sosem volt az enyém. Elhagyta, nem szerette, megcsalta, megalázta…

És mégis.

Oly sok éven át minden nőben ezt az egyet látta.

A lány olyan hatással volt rá, mint senki más. Bár lehet, hogy más is lehetett volna, de ezt a férfi nem tudhatta. Csak azt tudta, hogy egy összetört szívű embernél még egy hallott is jobb. Így hát nem is adott esélyt más nőnek arra, hogy elbánjon vele és a megragasztgatott ám még így is csorba szívével. Senkit nem volt hajlandó közel engedni magához, nem kockáztatott. Talán rosszul tette.

De most oka van annak, hogy itt van. Mint mindennek az életben.

Ha Jamie valamiben is hitt az a sors volt. Oka volt annak, hogy ez a nő tönkretette, hogy megölte, hogy pokolba taszította és annak is, hogy felhívta. Még, hogy a saját sorsunkat a kezünkbe lehet venni… Lófaszt! A nagy lófaszt!

Ha meg lehetne tenni hát Jamie az az ember aki megtette volna, de mivel a küldetés lehetetlen éppen ezért itt áll, több ezer kilométerre az otthonától, nézi a nőt akit egykor szeretett és talán még most is szeret, miközben a torkát egy gombóc fojtogatja és nem tudja mit mondjon.

-         Megyünk? – Szalad ki mégis a száján, hisz ez a faramuci helyzet frusztrálja, az agya pedig szerencsére kooperál.

-         Igen – bólint Jenna, majd megindul előre, figyelve arra, hogy a srác szorosan a nyomába maradjon. Most, hogy itt van végre, a világ minden kincséért se veszítené el. Bár ha elmondja neki a kis tervét, lehet, hogy Jamie azonnal kinevetei, majd hanyatt homlok elmenekül. Ha van egy kis esze így fog tenni. De hát nincs… Ha Jennáról van szó sosincs. Ha lenne nem lenne itt, ha lett volna, már akkor leteszi a telefont, mikor a nő beleszól, sőt talán fel se veszi.

De most már baszhatja.

-         Hova megyünk? – Néz körbe a férfi, mikor az autó célirányosan megindul alatta.

-         Hozzám – pillant rá a nő, majd megint elmosolyodik. Csak most tűnik fel neki, hogy a férfin is fehér póló és világos farmer van. Összeöltöztek.

-         Nem – szakad fel Jamieből a tiltakozás kicsit hangosabban a kelleténél, mire Jenna szépen ívelt szemöldöke a homlokáig szalad. – Nem fogok veled összezárva lenni, egyetlen éjszakán át sem. Vigyél egy szállodába – halkítja le a hangját a férfi, miközben a szavakba határozott parancsoló színt visz. Jenna még most sem érti, miért gondolkodik így, de tudja, hogy ez nem az a helyzet, ahol vitába kéne szállnia a férfival.

-         Legyen, ahogy szeretnéd – enged Jamie akaratának, majd lefordul és abba a hotelbe viszi, amit már megjárt egyszer Aminával.

A bejelentkezés nem tart tovább tíz percnél, majd mikor a szobakulcs már a férfi erős markában lapul beszállnak a liftbe, hogy elfoglalhassák az egyik luxuslakosztályt. Jamie nem bajlódik a kicsomagolással, bár nincs is nagyon mit kicsomagolnia. Nem tervezett hosszútávra mikor elindult. Két váltáspóló, zokni, alsógatya, meg a fogkeféje lapul csak a hátizsákjában, meg a telefontöltője. Az egyetlen értéke a gitárja, amit bárhová megy magával cipel, amit most is olyan félve rak le, mintha egy kisbabát dédelgetne. Amint a földre kerül a hangszer Jamie mosolyogva végigsimít a tokon. Vajon mit szólna Jenna, hogy az oly nagy becsben tartott gitárt tőle kapta és bárhol is járt a nagyvilágban eddig mindig magával vitte? Hogy minden dala ennek a hangszernek a segítségével született és, hogy a legjobb szerzeményeit mindig ezen adja elő?

Nem számít… Kit érdekel mit gondolna ha tudná? Őt se érdekelte, hogy utánanézzen, sőt az se érdekelte vajon túlélte-e az árulását.

Nem szabad érzelmeskedni, nosztalgiázni, mert ha belemegy bármi ilyesmibe annak újabb törés lesz a vége. Jenna rosszabb, mint egy szirén, ki se kell nyitnia a száját ahhoz, hogy csábítson. Jobb megelőzni a bajt.

-         Miért rángattál ide? – Fordul Jamie hirtelen szembe a nővel.

-         Szükségem van rád – adja meg a tömör és egyszerű választ a nő, miközben ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy rágyújtson vagy igyon legalább egy korty gint leküldjön a háborgó gyomrába. Mióta feljöttek azóta hányingere van, a tenyere izzad és olyan érzése van, mintha nem lenne elég oxigén a szobába.

-         Gyújts rá nyugodtan – szólal meg a férfi, pontosan tudva mi is jár a nő fejében.

-         Honnan tudod, hogy… - kezd bele Jenna meglepetten, de Jamie csak hanyagul int egyet.

-         Egykor azt hittem jobban ismerlek, mint a saját tenyerem. Rácáfoltál, de talán ez az arckifejezés még mindig azt jelenti, amit akkor jelentett mikor együtt voltunk – húzza el Jamie a száját, mire Jenna kotorászni kezd a táskájában, aztán amint rálel a dobozára, azonnal rágyújt egy szálra.

-         Sajnálom – szólal meg halkan, miután kifújta az első slukk utáni füstfelhőt.

-         Megmondtam már, hogy ne kérj bocsánatot és ne sajnáld. Kibaszottul nem megyek vele semmire Jenna és még annál is kibaszottabbul nincs szükségem a sajnálatodra – sziszegi a férfi dühösen. – Inkább azt mondd  meg mi a faszért van rám szükséged – néz mélyen a lány szemébe, aki most halálosan nyugodt arckifejezéssel néz rá. Az arcvonásai teljesen kisimultak, egyetlen arcizma sem rándul, miközben pókerarccal fújja ki az újabb füstadagot.

-         Meg fogom ölni Dominicot – jelenti ki határozott ámbár érzelemmentes hangon.

19. fejezet

-Svájcban!-suttogta a nő a telefonba.
-Mi a picsát csinálsz te ott?-höbölgött a férfi még mindig morcosan, bár kissé megenyhülve magában. Hiszen hiába mondta a bántó szavakat az imént a nőnek, nem múlt el nap, hogy nem jutott volna eszébe az a félresikerült éjszaka, amikor Jenna Dominic karjaiba futott és Ő már semmit nem tehetett ez ellen, ellenben mindig jó szívvel gondolt az együtt töltött időkre,ilyenkor elfogta a hiányérzet.

-Dominic kicsinált! Drog, verés, erőszak..stb. Hosszú a lista!
-Jó, de miért vagy ott, bujkálsz és pénz kell, vagy mit akarsz?.-csattant fel a férfi.
-Nem.-kuncogott egyet Jen- el kellett távolítani a rivalda fényből, nehogy csorba essen azon a makulátlanul híres hírnevén. És én már nem akarok hozzá visszamenni. Rájöttem, a hibákra, amiket évek óta halmozok.-Jenna nagy levegőt vett majd folytatta.-Segítened kell!

-Miért?


-Mert hibát követtem el akkor éjjel, és mert te vagy az, a ki sosem bántott. Tudom, hogy nem lehet visszacsinálni, nem is akarom, csak egy esélyt akarok, hogy jóvá tegyem, és szükségem is van a segítségre, rajtad kívül viszont nincs senkim.-mondta Jen egy szuszra

-Miért érezem azt, hogy hülyeséget csinálok.-sóhajtott fel  Jamie-de oké, hol is vagy pontosan?





Jenna bediktálta a telefonba a svájci klinika címét  és telefonszámát, majd elnyúlt az ágyon.  Elcsigázva várta, hogy a férfi visszahívja mikor érkezik, és mikor nézhet már végre bele azokba a csodaszép szemekbe. Tudta, hogy nehéz menet lesz, de az utolsó mentsvárába kellett kapaszkodnia. A tegnap este kiválasztott magánnyomozó által kapott dossziét olvasgatta. Remek munkát végzett a fickó alig pár óra alatt. Amina választása reális volt és tökéletes. Néha jól jött a lány paranoiája. Ő biztos a kétes kinézetű fickót választotta volna. Ám Amina az öltönyös, magas , jól szituált férfi mellett döntött, aki hatalmas paksamétát tett le eléjük, saját magukról, holott csak egy telefonbeszélgetés volt az amiből ki tudott indulni. Ezzel a tettel meggyőzte őket, hogy a lehető legprofibbal van dolguk. Az ár nem olcsó, de Amina megnyugtatta nem akadály! Jent azért ijesztette hogy Herry , a nyomozó ilyen sok mindent kiderített róluk, még az ovis szerelme neve is ott virított a vaskos dossziéban róla. Végül úgy döntött, nem érdekes, ez is csak a hozzáértését bizonyítja.


Amina ahogy visszaértek a megbeszélésről a dossziéját az ágyra dobta, majd  Crissel a nyomában kiült a teraszra egy jó hideg sörrel a kezében.

-Meddig fogsz duzzogni?.-kérdezte a lánytól, aki a messzibe révedt tekintettel a hegyeket figyelte!

-Nem duzzogok, te vagy távolságtartó, én mondtam, hogy nem haragszom, nincs jelentősége, és hogy zárjuk le a témát.Te feszengsz itt!-mosolygott rá a lány.

Criss fellát majd lehajolva megcsókolta Aminát. Élőszőr csak óvatosan ízlelte az ajkait, majd végül nyelve is bebocsátásért esedezett. A lány vadul kapott utána. Hiányzott már neki a férfi és a közös meghittség. Lassan araszolva jutottak be a szobáig, ahol már nem bírták a vágyukat féken tartani. Testük összeforrt és át szeretkeszték az éjszakát .
A délelőttöt a szobában heverészve töltötték, majd reggelizni indultak. Aznap hűvös volt a reggel, így melegítőben indultak ki a teraszra reggelizni. Amina nagyvárosi létére élvezte , a kis terasz minden előnyét. Ha tehette egész nap ott üldögélt onnan intézett mindent mióta csak ide száműzték. Jó volt végre a férfival lennie és vele átélni a mindennapok örömeit, már amennyire  az intézet falai között mindennapi életük lehet. Tetszett neki , hogy a jövőben így élhetne, tetszett neki, hogy végre szeretetteljes élet reménye várhat rá. De félt, hiába is akarta magába elnyomni az érzést félt, és talán az erkölcsi mércéjét is átlépni készülő lány elvesztésétől is rettegett. Hiszen ha megöli a férjét és még segédkezik is egy másik gyilkosságban az egész élete a feje tetejére fog borulni, már ami a lelki életét érinti. Hiszen az elveivel ellent fog cselekedni. Ki fogja oltani annak az embernek az életét is, akit még csak nem is ismer, bár amit Jenna mesélt az is elég lehet egy gyilkosság indítékához. Eszébe is jutott, hogy nem csak egy magánnyomozóra van szükségük leginkább, Crisre azért van szükség , hogy mesterien el tudják majd játszani az ártatlan és hatalmas veszteséget ért feleségeket.


Megrázta a fejét és próbált ellazulni, tudta még nincs itt az ideje ennyire félni, még nem tett semmit, csak tervez és ez még egyenlőre a tanulás fázisa. Megpróbál egyenlőre Crisre koncentrálni, hogy biztos legyen a férfiban.

Épp egy hatalmas eperszemet tüntetett el kéjesen a szájában, mikor Jen telefonnal a fülén érkezett hozzájuk, erősen integetve a kezével.

-Igen! Köszönöm. Várlak, Természetesen a reptéren. Jamie!-szólt a lány a telefonba.-Köszönöm!


Amina várakozóan nézte a szőke lányt aki szemmel láthatóan sem érezte jól magát, a szemei kissé kisírtak voltak, a testét épp, hogy csak vonszolta. A haja egy gubancban a feje tetején inkább hasonlított egy széttúrt szénaboglyára, mint sem frizurára.

-Mi a baj?.-kérdezte Am előzékenyen a lánytól.

-El kell mondjak valamit!

A lány és a férfi, meglepetten hallgatták Jen történetét a titokzatos idegenről, akiről eddig valamilyen oknál fogva egy szó sem esett és érdeklődve várták mi is fog ebből kisülni. Jen elmesélte, hogy a férfi aznap este érkezik és neki ki kell mennie a reptérre, ne ijedjenek meg, hogy ha nem találják, de semmi többet nem részletezett, csupán annyit egy régi ismerős és eszébe jutott talán segíthetne neki is egy férfi, úgy mint Amnek Cris. Am kissé pesszimistán fogadta a hírt.



-Jen, én nem karok ünneprontó lenni, bár ahogy látom, téged is felzaklatott a dolog és biztos nem kis küzdelem volt a félelmeidet félre tenni, na meg az önérzeted, hogy felhívd ezt a férfit, de mi van ha beköp minket, honnan tudod, hogy ennyi év után megbízhatsz benne?


-Egyszerűen csak érzem, mert a magánnyomozó szerint ugyan olyan ember mint volt, és mert hiányzik, de eddig nem mertem még magamnak se bevallani, és talán azért, mert iszonyatosan bántottam. Most itt az esélyem nekem is. Nem akarom elszalasztani!


-Rendben Jen!-Amina felállt és megölelte a lányt gyengéd puszit adott a szájára, miután Jen úgy kapott mint valami éltető elixír után a betegek. Vadul ostromolta az ajkait. Cris tátott szájjal bámulta a két lányt ahogy egymást ölelve elmerülnek a tudatlanság tengerén. Úgy tekeregtek ,simultak egymáshoz mint két násztáncot járó kígyó, már ha ilyen létezik. Majd egyszer csak szép lassan araszolni kezdtek a lakásba, Cris először megkövülten meredt maga elé, ahogy eltűntek a nők a szeme elől, majd hirtelen felpattant és utánuk sietett. A két lány a nappali padlóján önfeledten kényeztette már egymás meztelen testét, kéjes nyögések közepette. A férfi a meglepettségtől és hát az izgalomtól amit a két nő látványa nyújtott a kanapéra zuhant és tátott szájjal csorgó nyállal szemlélte az eseményeket. Amina egyszer csak kinyújtotta a kezét a férfi felé, miközben Jen a lába között ügyködött és egy forró csókra magához húzta. A két nő hol egymást hol a férfit kényeztette, lassan óvatosan már a férfi testét sem borította ruha, így nem volt akadálya hogy a három test nyakatekert módon egyesüljön és a kéj óceánjába a hullámokat meglovagolva elmerüljön a végső gyönyörben.

18.fejezet

Egy dosszié hevert Jen asztalán, amivel már órák óta szemezett. Nem érdekelte kivételesen, hogy hol van Amina és mit csinál. Chris meg még annyira sem. Csak az az egyetlen telefonszám lebegett a szeme előtt, na meg a mappán heverő mobil.

Csak fel kéne emelnie a készüléket, bepötyögni azt a pár számot és várni arra, hogy hosszú évek után ismét meghallja azt a mély semmivel össze nem téveszthető hangot, ami a férfihoz tartozik.

Olyan rég hallotta és olyannyira vágyott most rá, hogy ismét a fülébe csengjen.

De félt is.

Félt a férfi reakciójától. Sőt nem is félt egyenesen rettegett tőle.

Hisz nem kifejezetten szépen váltak el egymástól.

Ó az istenit!

Kit is akar hülyíteni? Megjelent Dominic és akár egy kapcarongyot eldobta magától Jamiet. Élete talán egyik legostobább döntése volt.

Jamie pedig nem felejt. Ha valaki hát ő nem.

Ha felhívná valószínűleg elküldené a pokolba.

Vagyis nem.

Előbb megkeresné, megrázná, üvöltene vele egy sort és utána küldené el a pokol legmélyebb bugyrába. Aztán talán megcsókolná. Talán. De talán nem.

Basszus, ez olyan nehéz. Ha anno nem lett volna olyan barom, mint amilyen volt most minden másképp lenne. De Dominic elkábította.

Francba.

Ez sem igaz. Nem kenhet mindent Dominicra. Ezt igenis ő baszta el. Nem a férje és nem is más. Ez az egész szar amibe került, az ő sara, az ő szara, az ő felelőssége és igenis ha nem tanul meg kibaszott gyorsan úszni, még azelőtt, hogy a szartenger hullámzani kezdene, ő is fog belefulladni. Ez van.

De a szartengerbe is dobhatna mentőövet, a piros fehér csíkos gumin pedig pontosan tudta Jen is, hogy a Jamie név szerepelne.

Megmentené. Ha felhívná. Ha el merné hívni. Ha nem dillemázna ennyit, ha elég bátor lenne, ha…

Ha.

Micsoda gyönyörű szó. De ha-ból nem lesz semmi. Meg kell tennie. Nincs ha és nincs de és nincs is volna, se talán, se semmi ilyesmi. Nem lehet, ebben a helyzetben, nem.

De mégis olyan nehéz. Vajon komolyan nehéz? Komolyan nehéz felemelni azt a kis mobilt és beütni azt a pár számot? Miért érzi, úgy, hogy vért izzad? Miért fél? Mitől? Kitől? Hisz Jamieről van szó. Nem akármilyen férfi, soha nem is volt egy a sok közül. Ő férfi volt mindig. Kemény határozott, szívdöglesztő, varázslatos, kissé talán hirtelen haragú, de imádnivaló. Olyan, mint ő, mindig képes hideg fejjel gondolkodni, józanul és mégsem ismer nála viccesebb figurát. A TV-ben parádézó lúzerek elbújhatnak mind a férfi mögött.

-         Na gyerünk Jenna, mély levegő, egy korty gin, egy slukk cigi és mehet a menet – kezdett el magában beszélni a nő, miközben tette is amit mondott és már a kezében is volt a telefon, a kijelzőn pedig ott virított a számsor, amit a magánnyomozó derített ki, alig fél óra leforgása alatt. Már csak egy gombnyomás és már az sem.

-         Nem tudom ki vagy, de kibaszottul felkeltettél – susog valaki a vonal túlvégén álmos hangon, amitől Jenna szája mosolyra húzódik. El tudja képzelni a férfit, ahogy hason fekszik az ágyon, csukott szemmel, összeráncolt homlokkal, félmeztelenül vagy teljesen meztelenül, a derekán hanyagul átvetett takaróval, borostásan és szexin. – Halló – szólalt meg megint a férfi. – Ember, komolyan szórakozol? Álmos vagyok, szóljál bele ha akarsz valamit, ha meg nem akkor tedd le és hagyjál aludni – kezdett el morogni, gyerekes hangon. – Hahó! Na jó, akkor inkább visszhall – sóhajtott fel, mire Jenna észbekapott, hogy hiába minden, ha nem szólal meg vége.

-         Szia – suttogta bele remegő hangon a telefonba.

-         Na valaki megtalálta a hangját. Kezdtem azt hinni, hogy egy némával próbálok társalogni, de nem vitte el a cica senki nyelvét, aminek most örülnünk kéne asszem. Már csak az a kérdés, hogy ki is vagy és, honnan vetted a bátorságot, hogy zaklass így hajnal háromkor, mert a számod ismeretlen. Ha rajongó vagy ezúton közlöm, hogy nem veszlek el, nem fekszem le veled és randizni se viszlek, ha pedig más, akkor sűrgös tempóban leszel kedves kibökni, hogy mit szeretnél – lökte a showdert tovább a férfi, amin Jenna cseppet se lepődött meg. Pontosan tudta, hogy másokkal ellentétben Jamie, ha felébred beszélés nem nyüszög. Nem mindig értelmeseket, azaz, inkább többnyire nem, de mégis be nem áll a szája.

-         Jenna vagyok.

-         Jenna? Miféle Jenna? – Ásított a férfi a vonal túlvégén.

-         J.J. Hát nem emlékszel? – Mosolyodott el a nő az emlék hatására. Vajon még megvan a fa, amibe Jamie anno belevéste a két J betűt? A régi barátaik még emlékeznek rá vajon, hogy ők voltak a dupla J? Jenna és Jamie. Jamie és Jenna. A borsó meg a héja. A zsák meg a foltja. Az alma meg a magja…

-         Szórakozol velem? – Kérdezte a férfi már cseppet sem vicces hangon.

-         Nem – mosolyodott el a nő, mire a férfi dühösen felszusszantott. Felébredt. Szép jó reggelt.

-         Mégis mi a fészkes fenéért hívtál fel? – Kérdezte a férfi lényegretörően.

-         Nem tudom – nevetett fel a nő zavartan.

-         Akkor szia – köszönt el a férfi azonnal, de Jenna kétségbeesett kiáltása megállította és nem nyomta ki a készüléket.

-         Ne, Jamie kérlek ne. Ne tedd le jó? Én csak… Én tényleg nem tudom. Szükségem volt arra, hogy halljam a hangod és rád is szükségem van azt hiszem. Én szóval… Szóval én sajnálom oké? Tudom, hogy hülye voltam, de… - kezdett bele Jenna és maga is meglepődött, hogy dőlnek belőle a szavak.

-         Jaj könyörgöm fogd be a szád – csattant fel a férfi. – Mégis mikor jutottam eszedbe? Mikor leléptél Dominiccal? Azzal a hazug tolvaj patkánnyal! Vagy mikor igent mondtál neki? Vagy mikor hozzámentél, vagy mikor… Hagyjuk. Mit akarsz Jenna? – Tért a férfi a tárgyra.

-         Látni? – Kérdezte Jenna halk bizonytalan hangon, mire a férfiből kirobbant a nevetés.

-         Egyéb óhaj sóhaj? Jenna, ne nevetess könyörgöm. Hülye voltál, egy ócska ribancként viselkedtél, elhagytál egy másikért és most látnia akarsz? Tudod mit? Én nem vagyok rád kíváncsi. Elmehetsz a búbánatos picsába a bocsánatkéréseddel, meg mindeneddel együtt érted? Kihevertelek. Először azt hittem, hogy bele fogok dögleni a hiányodba, de tudod mi a vicces? Nem. Élek. Nem érdekel mit akarsz, nincs szükségem rád és nem is hiányzol már nagyon régóta. Szerettelek, de te nem becsültél meg. Vége van. Már nem érzek irántad semmit. Nem kellesz. Nem akarlak látni, nem akarom hallani a hangod. Életem legnagyobb csalódása vagy. Nem kell a bocsánatkérésed, nincs rá szükségem, az kell, hogy hagyj békén – sziszegte a férfi.

-         Én, sajnálom – suttogta Jenna, pontosan tudva, hogy Jamie már nem az, aki lehozta volna neki a csillagokat is az égről. Elvesztette, mert ostoba volt. Mit is várt? Igaza van. Nem érdemli meg azt se, hogy szóba álljon vele. – Vigyázz magadra és ha tudsz majd egyszer bocsáss meg nekem mindenért oké? Ég veled – remegett meg újra hangja, a visszafojtott sírástól.

-         Várj – kiáltott fel most a férfi. Jennának komoly erőfeszítésébe telet, hogy ne törjön el a mécses nála. Annyira hiányzott neki a férfi most, hogy hallotta a hangját, hogy hirtelen nem is értette, hogy tudott eddig meglenni nélküle, sőt egyáltalán megfeledkezni róla? Hát Dominic ennyire lezsibbasztotta volna az agyát? Ennyire kiölt volna belőle mindent? Nem. Jamiet sosem tudta kiölni. És Jenna most várt, ahogy a férfi kérte.

-         Igen? – Kérdezte halkan.

-         Hol vagy most?

17. fejezet

Amina összetörve gyújtott rá egy gyorsan összedobott spanglira. Crisnek megfordult a fejében, hogy kiveri a nő kezéből a füstölgő gondmegoldót, de aztán nem volt mersze megtenni. Amina  szívta a nyugtató füstöt, ami a tüdejébe érkezett először, majd a hatóanyaga végig száguldott az ereiben, egészen a kis lábújáig , majd onnan hirtelen fordulattal, mászott felfelé a testében, míg végül az elméjébe nem hatolt. Aztán egyszer csak szépen lassan kecsesen elnyomta a dekket és minden zokszó nélkül, erőszakosan, vadul Jen szájába furakodott. A tarkójánál fogva tépte a haját, majd hirtelen Cris ölébe lökte a nőt!

-Hát ha neked ez kell.-köpte oda Crisnek a szavakat, majd kecsesen elvonult a fürdőbe, a kék zöld foltjai és a megannyi sérülése ellenére. Ürességet érzett, a csalódottsága megszűnt, az elméjét ellepte a marihuána jótékony zöld füstje. Engedett egy kád forró vizet, hogy elmerüljön benne.

Már kezdte érte mi is zajlik körülötte, az élet végre arra ösztönzi, hogy önállóan, a saját lábára álljon. Merjen szembenézni a problémákkal és a gondokkal. Azt akarja a sors, hogy szolidáris természetét feladva végre magasról szarja le a mások által kitalált és általa elvégzett feladatok sokaságát. Kezdte kapiskálni, hogy senkire nem számíthat csak magára. Jen és Cris csak egy eszköz lesz a céljához. Olyan eszközök, amik az ő érdekeit fogják szolgálni még ha közvetve is. Már nem érdekelte az hogy látta őket dugni, sőt, bánta, hogy kiborult és ismét gyengének mutatta magát. Mostantól ez máshogy lesz. Ám megfogja keresni mindkettőjük gyenge pontját, a biztonság kedvéért. Jen már tudta az övét, ahogy Cris is. Amina önérzetes és jószívű volt. Ez volt a legrosszabb tulajdonsága, főleg most, hogy ilyen ördögi tervre készül és szövetkezni fog a férfival és Jennel.

A hosszú fürdőzés után remélte nem lesznek már ott a szobájában, semmi kedve nem volt veszekedni, azt akarta, hogy meg nem történt legyen az eset és mindenki viselkedjen természetesen, menjen minden a megszokott módon, itt felnevetett magában, hiszen hogy lehet egy gyilkosság kitervelése megszokott,ám ez most cseppet sem érdekelte.


Hiába fohászkodott magában az égiekhez, hogy egyedül legyen, ahogy meztelenül, törött testtel kijött a fürdőből, Cris elszörnyülködött fejével találta szemben magát!

-Mit tett már megint! Édes istenem.-nyögött fel a férfi és automatikusan a lány felé indult.

-Jaj, ne már, amit te tettél sokkal rosszabb, de legalább az nem látszik és nem is fog! Igazad volt, csak dugtatok. Ennyi! Most pedig ha kérhetlek, ne játszd meg a hősszerelmest, mert én sem fogom. Ha akarsz itt maradsz, meghallgatod amit mondani akarok és segítesz, de ha nem akkor már indulhatsz is vagy át Jen szobájába vagy vissza Los Angelesbe, vagy ahonnan jöttél. Nem érdekel! De egyet tudnod kell. Szánalmas vagy, és semmivel se különb Aldonál, ám ez engem már nem érdekel, használjuk akkor egymást, a cél szentesíti az eszközt. Legyen, te, illetve ti akartátok!

-Am, te nem vagy ilyen!


-De Cris, mától igen és ne hüledezzél itt nekem, mert ez a változás még csak a kezdet. Megint belém rúgtak, ezúttal te, vagy vállalod a következményeit és elfogadod, hogy ez van, ezé tettél Te, Jen, Aldo és még sokan mások, vagy itt nincs helyed, mint már mondtam!


-Megrémisztesz!

-A mondandóm még rémisztőbb lesz, ellenben köszönettel tartozom, amiért megtettétek ezt a lépést. Észhez tértem, már tudom, hogy mire kell képesnek lennem és tudom, hogy elengedhetetlen hozzá megerősödnöm.

-Am, én sajnálom, nem tudom mi történt...

-Csitt, hallgass!-Kiabált rá Am a férfira .-Nem érdekel! Megtörtént és van egy olyan érzésem , hogy még meg is fog, ha maradsz!Most pedig, ha megbocsátasz, de sok a dolgom. Foglald el a saját rehabos szobádat, tedd a dolgod és délután beszélünk. Intézni valóm van!


-Am, kérlek, ne küldj el!-könyörgött a férfi.


-Nem elküldelek.-vett vissza a hangjából a nő-csak most menj és intézd amit ilyenkor kell, nem hozzám jöttél, emlékszel, ez volt a terv, csináld amit kell, délután beszélünk!


-Rendben, de ha...


-Nincs, semmi, de Cris. Menj már!-tárta ki az ajtót Amina és a csomagokra bökött.


-Jó, megyek már-kullogott el a férfi a nő mellett, utoljára a válla fölött a szemébe nézet és cseppet sem tetszett neki amit abban látott. A szerény és okos nő szemében valamiféle, megmagyarázhatatlan düh és harag tombolt. A férfi akkor még nem tudhatta, hogy ez nem kifejezetten neki szól.


Amina dühe immár kiterjedt majdhogynem az egész világra, annyira felpaprikázta Jen és Cris közösülése, hogy úgy érezte meg kell mutatnia a világnak, hogy Amina Floh mindenre képe, nem taposhatja el soha többé senki, nem kezelhetik tulajdonnak, nem nézhetik semmibe.


Ahogy a férfi elvonult Amina a számítógépéhez sietett, elővette a telefonjegyzékét és telefonálgatni kezdett. Felhívott egy két régi iskolatársat, felhívott egy csomó magánnyomozót, időpontokat egyeztetett, elkezdte a saját pénzét átmenteni egy svájci számlára. Egy svájci bankkal beszélt telefonon, akik készségesen fogadják őt holnap délelőtt. Nem kért engedélyt Jentől, elkezdte maga szervezni a dolgokat. Ma este négy magánnyomozóval fognak tárgyalni. Átküldte SMS.-ben Jennek a feladatokat, aki meglepődve fogadta, de nem szólt.


Amina órákon keresztül csak jegyzetelt, telefonált tervezet, a hajtóerője a harag és a vérében zakatoló adrenalin volt.



Elfáradt, az összezúzott teste felülkerekedett az elméjén és hiába a kitartása és az elszántság, elaludt.

Hirtelen pattantak fel a szemei, ahogy egy  erős szorító érzést érzett az ülepénél, a döbbennettől pislogni sem mert, ahogy Aldo cinikus tekintetével találkozott a szeme. A levegő a tüdőjében rekedt, hátravetett fejjel próbált gondolkozni, miközben az erős kezek beléje furakodtak, majd hírtelen lesöpörte a kezeket magáról és felugrott.


-Soha, érted soha többé nem érhetsz hozzám, különben esküszöm megöllek!-A hangja meglepően higgadt volt , ellenben halálosan komoly és fenyegető. A higgadtság adta meg a kellő élt ami a komolyságot jelentette. Nem viccelt, nem tombolt, egyszerűen tényeket közölt. Hidegvérrel!


Amina szeme olyan villám sebességgel tekintett körbe, akár csak álmában, a testét verejték borította, ám mégis mosolygott, ha még máshogy nem is, de már képes az álmaiból elűzni férjét és annak fájdalmas tetteit. Büszke volt magára.  Érezte, hogy megerősödött a lelke, akár milyen nehezére is esett bevallania magának, de köszönettel tartozott Jennek érte.


Jen a szobájában ült, miközben a mellette levőben a nő gondolkodott. Benne is ambivalens érzések keveregtek. Tudta, hogy megbántotta Aminát, de legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy ilyen könnyen rá tudja vezetni arra az útra ahol nekik most haladniuk kell. Kell a határozottság, a nyugalom, a hidegvér az erő és a magány! Be kell vállalniuk a másik gyengeségeit, a másik erőit, egymásból kell építkezniük, mert más nem lesz. Véghez kell vinniük egy tervet, hogy utána erővel duzzadtan kezdjenek, egy új, reményteli, boldog életet. Egy olyan életet, amiben nincs erőszak, drog, pénzhatalom, fenyegetés, és fájdalom!


Jen kicsit irigy volt Aminára, amiért ott van neki Cris, akire támaszkodhat, talán ezért is vonzotta annyira a már már ripacsnak mondható, tökéletes modorú filmsztár. Aztán hirtelen eszébe jutott neki ki segíthetne, úgy villant be a kép, mint amikor a filmekbe bevágnak egy egy pillanatnyi fekete képkockát. Neki egy arc villant be a messzi messzi múltból, akit igaz, hogy több tíz éve nem látott, de tudta, hogy ha szükséges bármikor számíthat rá. Jen ült az asztalnál és kínjában felnevetett, hát hogy nem jutott eszébe? Kérdezte magától, hogy nem ugrott be már akár évekkel ezelőtt is. Hihetetlen, de elfelejtkezett róla, próbált visszaemlékezni mikor is szűnt meg a kapcsolatuk, de nem emlékezett rá, csak arra, hogy milyen volt még, amikor mellette volt.


Fel kell hívnia, elő kell kerítenie, meg kell hunyászkodnia ha kell, de egyre jobban, ahogy a régmúlt emlékképei ostromolták az agyát, elárasztotta a szívét a hiánya. Hogyan is engedhette el, hogyan is tehetett ilyet vele. Amikor mindig mindenben támogatta. Akinek a zene iránti szeretetét és tiszteletét köszönheti, aki megmenthette volna az összes szenvedésétől.Mikor és hol tűnt el az életéből az egyetlen épeszű férfi? Hol és miért vesztette el?

Jen idegesen járt kelt a szobában. Azon gondolkodott hogyan kezdje a kutatást, hogyan álljon Am elé, hogy neki is van szövetséges, és mi van ha mégsem, hiszen annyi idő telt már el. Kétségek közt vergődött. Tudta lassan készülődnie kell, hiszen barátnője már leszervezett egy pár magánnyomozóval való beszélgetést. A gondolatai hullámvasútként cikáztak a fejében, olyannyira, hogy kénytelen volt tölteni magának egy Gin tonikot, hogy megnyugodjon.


Még a készülődés alatt is azon gondolkodott, hogy hogyan találhatná meg Őt és vajon szóba állna e vele, azok után hogy oly hirtelen megszakadt a kapcsolatuk, persze ennek is a férje volt az oka.
Jen semmi mást nem érzett, mint hogy meg kell találnia...mindenáron.


Amina eközben  Crissel viaskodott. Farkas szemet néztek a cigaretta füst kereszt tűzében a teraszon.

-Te meg akarod öleti, hát nem vagy normális. Mégis, hogyan és kivel? Egyáltalán miről maradtam le? Am, mi történt veled?-a férfi kétségbeesetten hadonászott a kezeivel, a homlokán a félelem izzadságcseppjei gurultak le az álla vonaláig, amit szabad kézfejével törölt le.

-Nem tudom kivel és nem tudom hogyan, de az már biztos, hogy Jennel és az ő férjének is vesznie kell. Ám ha nem találok szövetségest és segítséget, ha kell a puszta kezemmel fogom megölni. Csak így menekülhetek! Nincs más választásom! Ezért mondtam, ha akarsz maradsz ha akarsz elmész, most még van választásod, később nem lesz!-a nő hangja megint csak rideg és higgadt volt. talán túlon túl higgadt és ez rémisztette meg a férfit, most már tudta , hogy a nő szemében látott düh és harag nem neki szól, a gyilkos szikra az amit ő felfedezett benne.

-Te fenyegetsz?-hökkölt meg a férfi.

-Nem, eszembe sincs! Most még választhatsz!-nevetett Am.-de késöbb nincs kihátrálás a dologból, különben... Amina nem fejezte be a mondatot, tudta nagyon jól, hogy a filmsztár érti a dörgést, elég filmbe illő volt a jelenet és ő sokat látott már.

-Különben én is meghalok!-mondta ki a férfi végül az ítéletet.

-Igen!-suttogta a lány maga elé minden érzelemtől mentesen.

-Legyen, benne vagyok, egy feltétellel.


-Hallgatlak.-emelte a tekintetét a férfira miközben újabb cigarettát tekert.-ha Jennel lesz olyan, hogy legközelebb egymásnak este szóltok hogy beszálljak.-röhögte el magát Am.

-Te kis pajkos.-nevetett a férfi is.-ki nem hagynám. Tényleg te meg ő?

-Igen, engem is bevonzott, hihetetlen egy nő, gátakat szakaszt fel benned, érzéseket vált ki és tanít! Okos szép és varázsos. Ám amilyen vad, annyira látom, hogy  gyengédségre vágyik inkább. Ezért is érdekes a szexuális kifejező eszköztára!-nevetett Am- De menjünk, szerintem már vár minket.