14. fejezet

Jenna a saját szobájába érve mosolyogva vonult be a fürdőszobájába. Tele engedte a kádat forró vízzel és illatos olajokkal kényeztető fürdőt készített magának. Nyugodt volt, hiszen a lelki békéje helyrebillent Aminának köszönhetően. Ám a gyilkos ösztön okozta adrenalin is ott száguldott az ereiben, amitől a bőre megfeszült, a szeme csillogása visszatért. Fényt látott az alagút végén. Hosszan nyúlt el a kádban és pörgette végig a tennivalókat, mint egy kis notesz lapjait, amire képek vannak felrajzolva. Látta maga előtt a történéseket.

Fáradt volt egy picit, azért az elmúlt napok eseményei és érzelmi sokkjai kivették belőle is az energiát, így a fürdőzés után besötétítette a szobáját és álomba szenderült. Irigyelte kicsit Aminát, hogy neki ott van Cris, aki segíthet, de neki nem volt senki, csak magára számított. Hosszan kutakodott az agyában, hogy találjon magának egy szövetségest, olyat, mint Cris, de mielőtt eredményes lett volna az agymunkája elaludta.


Amina viszont abszolút nem volt fáradt. Kávét főzött, majd a cigis doboza után kutakodva mászkált a lakásban. Gondolkodott, hogy mit mondjon  az imádott férfinak, akitől egy hajszál választja csak el, hogy végre felhőtlen életet élhessenek. Igen, Amina tudta, hogy bármennyire is sokat köszönhet Jennek, és bármennyire is élvezte a testi kapcsolatot is a nővel, tudta, hogy nem egy nő mellett akarja leélni a hátralévő életét. Bár, félt attól, hogy az akciójuk nem lesz felhőtlen és nem feltétlenül fog sikeresen zárulni, mégis meg akarta hagyni magának a reményt! A reményt egy boldog életre. Egy olyan életre amibe ha nem is testileg, de lelkileg mindenképp helyet kap Jen. Jen lesz a jobb keze, a bizalmasa a lelki társa, és Cris lesz az a férfi akire, támaszkodhat, akiben megbízhat, ahol menedéket talál. Sőt, azt is eltudja képzelni, hogy Ők szépen hármasban élik tovább az életüket.

Ahogy ezen morfondírozott eszébe jutott egy könyv, amit az egyetemi évei alatt olvasott. Az a könyv amire ha akkor hallgat egy kicsit, talán máshogy alakul az élete, az a könyv ami igazából most lesz meghatározó az életében, az amiből nagyon sokat tanulhat, ha a gyilkos terve végre akarja hajtani. Jen biztos nem olvasta, de nem is érdekes, hiszen majd Ő elmeséli a belőle tanultakat és átadja a tudását.Jen pedig megfogja tanítani Amel azt a hideg , határozott eleganciát, azt a fölényt, amivel bárkit levehet a lábáról. A bátor tekintetet, a sugárzó erőt, mert Jen ilyen volt kifelé! Fölényesen magabiztos, szikár és határozott. Még ügyesebben rejtette el az érzéseit mint Am, pedig sajnos mind a kettőjüknek mesterien kellett űzniük a színészmesterséget a való életükben.Ám, Amina megmaradt érző lelkű virágszálnak a szerepeiben is. Neki az volt a legokosabb, hogy eljátssza a naiv feleség szerepét, és hát ez mindenképp nyomot hagyott az életében. Mára tudta, hogy hiba volt, de most egymástól újra visszakaphatják magukat, hiszen tükröt mutatva ösztönzik a másikat a való ének visszatérésére!


Amina végre megtalálta a cigijét a nagy gondolatmenet közepette, majd kiült a teraszra a telefonnal a kezében. Hosszan nézte a zöldellő réteket a hegyoldalakban mire összeszedve minden bátorságát, tárcsázta Crist. Tudta, hogy odaát éjszaka van. Ám mégis, nem bírt várni a hívással. Túl akart lenni rajta. Egyrészt hiányzott neki már a férfi, ha őszinte akart lenni magához, másrészt mihamarabb el akart neki mondani mindent, hiszen Cris is mindig őszinte volt vele. Kicsit árulónak érezte magát, hogy ily sokára avatja csak a férfit bele a dolgaiba, mégis az óvatosság ezt megkövetelte. A telefon hosszasan csörgött, mire megszólalt egy édesen karcos, álmos férfi hang.

-Ki vagy és mit akarsz?

-Am vagyok és hiányzol.-kuncogta a nő. Egyből jobb kedve lett, ahogy hallotta a szeretett férfi hangját. Elképzelte, ahogy a férfi egy szál alsóban elterül az ágyon, kezében a telefonnal, a másik izmos kezét a feje fölé vetve a hátára gurul. Mosolyogni kellett.

-Szia.-suttogta elérzékenyülve Cris. Meghatódott, ami tőle nem volt szokatlan.-Azt hittem sosem hívsz. Hiányzol te is , mikor mehetek végre? Halálra unom magam, készen vagyunk már az utómunkálatokkal is.

-Mondjuk a most azonnalhoz mit szólnál?


-Ugye most nem viccelsz? Ittál? Mi a baj?


-Nincs semmi! Csak hiányzol és átgondoltam mindent, meg sok minden is történt, de személyesen akarom elmondani, az hogy maradsz e, az majd rajtad múlik.- komorodott el Am, amint kimondta a végszót:jönni kell és beszélni ,mert van miről.

-Az első géppel indulok. Szeretlek és megrémítesz. Am mi történt?

-Majd személyesen! Nem telefon téma, de baj nincs, legalábbis azt hiszem.-mondta a nő, bár nem nagyon hitte el amit mondott. Még hogy nincs baj? Elég nagy baj az ,ha az ember fia épp gyilkolni készül, nem is egy, hanem két életet is ki akar oltani.

-Rendben! Jövök amint tudok. Puszi. Addig is vigyázz magadra.

-Te is... Szia!

-Am, várj! Visszahívlak mindjárt, megnézem mikor érkezem.

-Rendben!-mosolygott Am, érezte, hogy Cris mellé fog állni. Zsigerből tudta, hogy megbízhat benne.

Lerakta a telefont és mosolygott. Mosolygott a világnak, hiszen most boldog volt! Elgondolkodott, hogy ha csak a tudat ekkora örömmel tölti el, amit egy új élet reménye okoz, akkor milyen boldogság vár rá, ha végre szabad lesz? Elmondhatatlan!

Cris visszahívta, hogy másnap reggelre ott van, elintézett mindent. És alig várja, hogy viszont lássák egymást!

Amina áttelefonált Jennek a jó hírrel, a lány örült neki, megbeszélték, hogy ma mindenki pihen és reggel találkoznak, hogy együtt várják Crist.

Amina végre elkényeztethette magát, Jenhez hasonlóan megfürdött, hajat mosott, szépítkezett, majd végül a laptopjához ült és írogatott, nézelődött. Letöltött egy két filmet, majd az ágyban fetrengve nézte azokat. Élvezte a pihenés és a lazulás édes ízét. Gyümölcsöt majszolt, majd este a vacsoráját is végre jóízűen ette meg. Az elmúlt időszakban csontsoványra fogyott, de végre az étvágya is megjött, amint távol került Aldotól. És amint erre gondolt megcsörrent a telefonja, jéggé dermedt, amint meglátta a kijelzőn villogni a férje nevét! Erre nem készült fel, ez volt az amire nem számított, azt hitte a férfi keresni se fogja amíg le nem telik a rehabos idő. Remegve nyúlt a telefonért, tudta, hogy muszáj felvennie, de olyan rég nem játszotta a szerepét, hogy attól félt képtelen lesz magára ölteni a régi tulajdonságait. Akkor és ott, mikor megcsörrent a telefon és látta ki keresni jött rá, hogy Ő alig két hét alatt már más ember lett. Mégis a füléhez emelte a telefont, nyugodtságot erőltetett magára, és Aldo élettelen testét vetítette az elméjére.


-Szia!.-próbálta hangjába az öröm  csekély hangskáláját becsempészni.




-Szia, na mi a helyzet oda át? Hiányzom.-kérdezte a férfi önelégült hanggal. Cseppnyi gúnnyal a hangjában.


-Itt minden oké és persze hogy hiányzol, de tudom, hogy most így a legjobb Aldo sajnálom, hogy így kihoztalak a béketűrésedből, szeretlek és nem akartam neked rosszat.-Am tanult  Jentől , és magától. Vigyorogva nézte magát a tükörben ahogy az arcjátéka és a hangja előadja a hattyú halálát.-Szívem sajnálom!


-Megbocsátok, ha már ilyen szépen kéred, de bírt ki azt a hat hónapot! Odamenjek?.-kérdezte kissé lágyabb hangon Aldo. Amina erre megint nem számított, így kénytelen kelletlen improvizált ismét.




-Szeretném, de nem lehet! Megtiltották, hogy az első három hónapban valaki is jöjjön hozzánk, csak utána fogadhatunk látogatókat.


-Akkor kiveszek egy szobát a környéken és mikor vásárolni mész, vagy szabadidős tevékenységed van együtt lehetünk baby. Olyan rég keféltünk egy jót.-nevetett fel Aldo, a lánynak viszont felfordult a gyomra, a közönséges hangnemtől.


-Ahogy gondolod.-erőltetett magára Am egy kis kedvességet.-én nem tiltakozom, de óvatosnak kell lenni, mert ha bármilyen sérülésem lesz akkor bajba kerülök.


-Persze, többé nem foglak bántani, ha szépen azt teszed végre amit mondok. Amikor azt mondom térdre, akkor térdre! Oké?.-nevetett a férfi, mintha valami hatalmas poént mondott volna.


-Értem.-nevetett vissza kínok közt Amina.


-Akkor jó! Öltözz fel. Itt vagyok a központ előtt, gyere ki valami ürüggyel és már mehetünk is a szállodába, de siess , mert nem azért repültem több órát, hogy még csak egy jót ne is dugjak a feleségemmel.




Amina szeme megtelt könnyel, a szívét mintha vasmarkok szorították volna össze. A szoba forogni kezdett, a vonal megszakadt és tudta neki maximum fél órája volt, hogy kiérjen. Akadálya semmi, csak saját maga. Am villámgyorsan kezdett el öltözködni, miközben már a telefon a kezében kicsöngött. jent hívta. Remegett mindene, a verejték cseppek eláztatták az egész testét, patakokká változva. A hajából csavarni lehetett a vizet, a torka kiszáradt, a légzése felgyorsult. Pánikrohama volt! jennek villámsebesen hadarta el mi a baj, de sajnos most Ő sem tudott segíteni, csak annyit, hogy Amet egyedül nem engedték ki sétálni, tehát várni fog rá a hotel halljában és gyorsan megmenti amint tudja, de sajnos az aktust nem tudja megakadályozni.


A két nő, kereken fél órával Aldo hívása után lépett ki a központ bejáratán. Aldo nem kis meglepetésére. Tátott szájjal figyelte romokban lévő feleségét ,és a mellette lépkedő szintén azt a látszatot keltő Jennát!

-Szia.-suttogta Amina-bocs, de csak Jennával engedtek ki sétálni, de majd ő a halban várakozik.-húzta félszeg mosolyra a száját Amina, miközben undorodva magától is megölelte.

-Semmi gond, ő is jöhet.- kacsintott Aldo a nőre.


-Bocs, kihagyom!-szegte fel az állát Jen és elővette ama rejtett tulajdonságát, amit szemmel verésnek hívnak.


-Oké, bocsánat.-tette fel Aldo a kezeit, jelezve, hogy nem akar konfliktust a nővel.-köszönöm, hogy falaz a feleségemnek és nekem. Tudja, nagy a szerelem és már hiányzott. Bár tudom, hogy a javát szolgálja az intézet, hiszen súlyos pszichés gondjai vannak a drog miatt, de hát szeretem és már nagyon hiányzott a közelsége.Maga miért van bent?


A két nőt a hányinger kerülgette a férfi szavaitól, de erősen tartották magukat. A szemükben a cinkos fény ott cikázott köztük, amikor egymásra pillantottak. jen erőt adott Aminának, hogy túl élje azt az egy órát, amit a férfinak Jen adni fog.


-Hogy én miért vagyok bent?-kérdezte Jen mosolyogva-gyilkossági kisérlet, csak az ügyvédem elintézte a beszámíthatatlanságot. Meg akartam ölni a férjem!-Jen vigyorgott magában és Aminának is el kellett fordulnia, nehogy elnevesse magát. Főleg látva Aldo hitetlen képét, amit a döbbenet okozott és a félelmet a szemeiben.


-Jézusom!-adott is hangot félelmeinek a férfi.-Menjünk!


A kocsihoz kísérte a két nőt, udvariasan besegítette feleségét, az első ülésre. Hátul foglalt helyet Jen. Diszkréten az ablakra tapadt tekintettel ugyanis látta ahogy egy fehér porral teli üvegcsét tart felesége orra elé, amiből ő is kiszórt egy kisebb adagot a tenyerébe. Kokain! Tudta Jen, hogy ez nem jó jel, de egyenlőre nem volt mit tenniük, hagyniuk kellett az eseményeket megtörténni.


Az út további részében nem szólt senki egy szót sem. A szállodához érve Jen helyet foglalt a bárban kkért magának egy gintonikot és várt. Várt és gondolkozott azon, hogy szegény, szerencsétlen Am ezekben a pillanatokban fog ismét összeomlani. tudta, hogy neki kell majd erőt adni, a folytatáshoz. Ám ami történt, az álmában sem jutott volna eszébe, azt hitte, hogy ő ide lent vár, az egy biztosíték a lánynak és Aldo kíméletes lesz vele. De nem így történt.


Am a szoba küszöbén kapta az első pofont, ami a földre is terítette,ám ezúttal úgy pattant fel, mint akit puskából lőttek ki. Gyorsan az ágyhoz szaladt a hátára feküdt, és kéjesen vetkőzni kezdett.  A hagy magad hamarabb szabadulsz elvet követte. Édesen , buja szavakat suttogott Aldonak. A férfi homályos tekintete árulta el a nőnek, csak hogy ez nem lesz könnyű menet, hiába csinál bár mit, verés lesz a vége. Aldo erősen szeretkezett vele, vadul, öklözte miközben mélyre hatolva tömködte a lányt.  Mire végeztek,  a lány teste jobban hasonlított egy domborzati térképhez, mint dombornyomású papírlap.  Az arca szerencsére érintetlen maradt, de a testét iszonyú kínok gyötörtök. érezte , hogy alig gyógyult szervei ismét feladták a szolgálatot és a torkából felszakadó vér is ezt sejtette. Aldo kérdezés és minden nemű szófecsérlés nélkül öltözött fel, majd távozott a szobából. Leérve a kulcsot Jennek dobta!


-Szedd össze ha akarod én végeztem vele mára.




Jenn sietős léptekkel haladt a szoba felé, a fülén a telefonnal. Mentőt nem hívhatott, így taxit rendelt. Az ügyeleti kórházba vitte a lányt azzal a mesével, hogy kilépett egy kocsi elé, ami elgázolta a lányt, de a sofőr cserben hagyta.


Késő este volt mire Aminát kiengedték. Semmi komoly baja nem volt. A vért nem köhögte , az orra vére volt, amit a sokkos állapotnak köszönhet! Amina semmi másra nem vágyott, mint egy ágyra, ahol aludhat. A jótékony sötétségre.

13. fejezet

Am hosszan forrón tekergett Jenna szájában, míg levegő után kapkodva szét nem váltak. Mosolyuk széles volt, a kezük vándorútra indult a másik testén. Jennának nem volt újdonság , hogy egy nővel kell a vágyát kielégítenie, ám a szívebe szökő érzések neki is újak voltak, akár csak Aminának ez az egész helyzet. Jenna még sosem érzett ekkora lelki megnyugvást senki karjában. Ő is úgy érezte szövetségesre és társra talált a másik nő személyében.
Jenna érezte a testében szétáradó békét, míg Amina szívét tengernyi érzés öntötte el.Mindazok mellett amit  Jen is átélt , ő a testi újdonságokban is lubickolt. Élvezte ő a szexet már sokszor, de soha nem gondolta volna, hogy egy magafajta ekkora élvezeteket tud okozni neki.
Jenna óvatosan ingerelte Am legérzékenyebb, vörösre duzzadt testrészét, miközben a nyelvével a melleit izgatta. Tudta, hogy Am még sosem volt nővel, így mindent beleadva akarta neki megmutatni, az effajta mámor ezer oldalát. Azt akarta , hogy Aminában pattanjon el a vágy feszes húrja és végre tombolja ki magát ő is a testiségben.
Míg Jen erőteljesen küzdött a lány felhevítésével, Amina hátravetett fejjel valami különös burokban fetrengve élvezte barátnője minden egyes sóhaját , érintését, és még a fülébe suttogott szavak is a kéjvágyát növelték.

-Gyönyörű vagy, meseszép,kívánlak.-suttogta Jen.

-Akarlak.-nyögte Am is az élvezettől kábultam.

Egyszer csak Jen eltüntette benne az újait, lassan ütemesen mozgatva, míg Aminából kitört végre a vad és ösztönös vágy. Tekerődzött, vonaglott, sikkantott a kéjtől. Dorombolva akár egy cica, akit épp kényeztet a gazdája.

-Még.-fordult rá Jenre lihegve a lány majd a lába közé kúszva , végre megízlelhette, azt amire vágyott. Egy nő ízét! Jenét, a társáét, a párjáét, azét, aki meghozta neki a fényt az életben.


Meztelenül, önelégülten mosolyogva feküdtek egymás mellett a kanapéról a földre csúszva. A ruháik szanaszét hevertek a szoba szegleteiben. Hirtelen Amina felugrott és a jegyzettömbjéért szaladt.


-Hova futsz szépség?.-kérdezte Jen, miközben cigarettára gyújtott.


-Jegyzetelünk.-mosolygott vissza Am és a földre kuporodott a nő mellé.


-És mit?
 

-Magánnyomozót fogunk fogadni, és ha lebukunk még mindig mondhatjuk, hogy féltékenységből fogadtuk fel őket!


-Zseni vagy.-csókolta szájon Jenna - igazad van, így nem kell Rick , és nem fogok neki tartozni.De a pénzt honnan teremtjük elő.


-Tudod Jen, az az igazság, hogy nekem van pénzem, Aldo nem is tud róla, de mikor meghalt a nagymamám én örököltem az összes vagyonát. Apám tanácsára nem mondtam el a férjemnek, ugyanis a szüleim sosem szerették, és szerintem sejtették, hogy mi zajlik otthon a négy fal között, de belőlem sosem tudtak kiszedni semmit.


-Nekem is van valamennyi pénz a privát számlámon, és a vásárlásainkból is tudunk elcsaklizni egy kis összeget.Neked mennyid van?


-Tízmillió.-Am ezt természetesnek vette, neki nem volt ez az összeg nagy, igazából Jennek se, csak nem értette, ennyi pénzzel miért nem kezdett Am új életet.-tudom, Jen, hogy most azon agyalsz, hogy akkor miért nem léptem! Nem tudom érted, fogalmam sincs, valószínű azért amiért te sem. Féltem!


-Jó oké, csak megdöbbentem baby, nyugi!-nyomott egy csókot Am szájára.


-Na szóval, akkor a pénz megvan, ezen már nem is kell agyalnunk, bár valószínű nem lesz elég, de majd ráérünk akkor kitalálni, hogy hogyan tovább.


-Kérhetnél Cristől is- szólt oda Jen. -Tényleg mi lesz Crissel?


Am azóta félt ettől a kérdéstől, hogy először megcsókolta Jen. Kettős érzések kavarogtak benne. Jenntől mindent megkapott, de azt is sejtette, hogy nem tarthat ez sem örökké, így most zavarodottan állt fel és járkált a lakásban. Nagy zöld szemeivel kétségbeesetten nézett Jenre. Válaszokat várt, megerősítést. Szerette Crist, de ezek az új érzések ijedelmet keltettek benne. Félt, nem akarta sem Cris sem Jent elveszíteni, de abban reménykedni sem mert, hogy esetleg mind a kettőjük az élete része maradhat. Hiszen feltétel nélkül nem várhat el tőlük ilyen horderejű döntéseket. Sőt, igazából, nem akart függeni senkitől. Valószínű ezért is részegítette meg Jen közeledése által felszínre került érzések tömkelege. Érezte a szabadság édes ízét, azt hogy bármit megtehet.


-Nem kell döntened kettőnk között Am!-állt fel Jen és a lányhoz sétált, átölelte, majd a földre húzta magával és az Aminából feltörő zokogást ringatással próbálta csillapítani. Úgy ringatta , mint egy törékeny csecsemőt. Óvta. Jen talán erősebb volt Aminánál, legalábbis külsőleg ezt mutatta. Ám belül ő is félt és ennek hangot is adott.


-Én is félek, félek, hogy hogyan végződik, a tervünk, a kettőnk kapcsolata, minden. Egyedül vagyok! Rajtad kívül nincs senkim. Bízok benned, ahogy te is bennem. Értsd meg. Nekem csak biztosíték kell, hogy ha Crissel hálsz is kelleni fogok, ha máshogy nem , barátként. Ennyit kérek.


-Én is ezt kérem tőled. Nem akarlak elveszíteni, tudom, hogy nem sok ideje ismerjük egymást, mégis te vagy az egyetlen aki majd mindent tud rólam. Rólam és nem pedig az Aldo melletti életemről. Te tudod a fájdalmaim, az örömeim, a bánatom, a gondolataim, a törekvéseim..mindent.





Amina a könnyeit nyelve mondta el az érzéseit a lánynak, de tudta, hogy el kell mondania, hiszen Jen kifele képes volt a jégkirálynőt játszani, egyfajta védekező mechanizmusképpen, ám ő tudta, hogy Jen igen is telis-tele van érzelmekkel, és élettel. Beszélünk kellett, mert különben a kommunikáció hiánya félreértések lavináját indítaná el. Ám ők ezt nem engedhetik meg maguknak.





Hosszas ölelgetések közepette csillapodott mindkettőjük zokogása, hiszen időközben Jen is megtört, de mikor végre abba hagyták a pityergést, neki estek a magándetektív keresgélésének. Amina azért tekert egy cigit és úgy ült a géphez.


-Te már megint szívsz?-kérdezte tőle felháborodottságot színlelve Jen.


-Igen! Imádom. Ne duzzogj, szívj, úgy jobban megy az ötletelés.




Igaza volt Amnek, körülbelül húsz címet írtak ki egyesével  azzal az elhatározással, hogy holnap egyenként beszélnek velük, sőt, még azt is eltervezték , hogy mindegyik jelentkezővel, külön külön, is elbeszélgetnek, de előtte még be kell vásárolniuk egy csomó parókát és minden szír szar.


-Ahh, nyöhött fel Jen a noteszából.


-Mi van?


-Csak be kell avatnunk Crist, ez így nem fog menni. Kell itt egy lakás, amit mi a saját nevünkre nem bérelhetünk, ide nem hívhatunk senkit, kell egy főhadiszállás, egy autó, és még sok sok minden.


-Jó, akkor idehívom, de...


-Nincs, de Am! Elmondod neki ami történt, megfogja érteni, ha szeret, akkor türelmes lesz.


-Jen.-nevetett fel Amina- nem attól félek kettőnkhöz mit szól, ahhoz mit fog szólni , hogy épp kettős gyilkosságot tervezgetünk.


-Veled lesz!


-Biztos?


-Nem, nem biztos, de abból sok minden kiderülhet a számodra.


-Igazad van, reggel felhívom. Most viszont ideje lenne nekünk is aludni. Nem vagy álmos. Hajnali négy óra van.-mosolygott a szőkeségre.


-De, csak...-Jen bizonytalanul nézett Amina szemeibe.


-Igen, velem aludhatsz- mosolygott vissza rá a nő, majd közelebb bújt hozzá és megcsókolta. Gyengéden, érzelmesen, mint aki biztosítani akarja a másikat arról, hogy bármi is történjen, ezt már együtt csinálják végig.


Amina nyugodtan aludt végre az éjszakai sötétségben , oldalához szorosan simulva a szőke szépséggel. A reggeli ébredés után Amina végre félrevonult egy kicsit miután Jen is átszaladt a saját lakosztályába. Szükségük volt egy kis magányra, hogy végig gondolják a történteket, hogy egy picit elmélyüljenek magukban és gondolataikban.

Aminának fel kellett hívnia Crist és túl kell esnie a beszélgetésen, a találkozáson, hogy végül gőz erővel készíthessék elő a terveiket!

12.fejezet

Ez a csók más volt, mint Jenna életének eddigi csókjai. Nem azért, mert rájött, hogy vonzódik a nőkhöz, sokkal inkább azért, mert úgy érezte, hogy ezalatt a csók alatt Am lelkének egy része átszállt a testébe, majd kettétépte az övét, hogy valami tök újat alkossanak együtt. Két fél lélek, két külön testben, pótlásokkal, sebekkel, hegekkel, fájdalommal újra egyesült. Jó érzés volt a puha ajkait érezni, de nem keltett vágyat benne. Gyógyítani akart, gátakat áttörni és, amikor Amina nyelve a szájába siklott rájött, hogy sikerült is a dolog. A konszolidált, gyenge, törékeny lányban elszabadult valami. Hogy ezt honnan tudta? Csak a szemébe nézett és meglátta a tüzet, ami eddig nem volt ott a nő tekintetében. Most viszont égett, szenvedélyesen, hevesen, gyilkosan. Hát ez kellett Jennának. Fellobbantotta a tüzet a lányban végleg. Most már érezte, Amina gyilkos haragját is, hisz nem csak a vele szemben ülő szépséget égette, hanem őt is. Nem csak a saját fájdalma miatt érzett dühöt, hanem a vele lévő kínjáért is.

Nem ezt érdemelték ők ketten. Rohadtul nem ezt.

De most! Most minden megváltozik. Ők ketten bármire képesek lesznek és mindenkit eltaposnak aki az útjukba áll.

-         Gyötörni akarom. Azt akarom, hogy könyörögjön egy golyóért, amivel szétloccsantom azt a dinnyét, a feje helyén – köszörülte meg Jenna a torkát. A hangja túlontúl higgadt volt és jeges. Félelmet keltő.

-         Csss – néz körbe rémülten Amina. – Elment az eszed? Halkabban. Ha már most lebukunk akkor… - kezd el aggodalmaskodni.

-         Nem érdekel – szakítja félbe Jenna. – Kínozni akarom és nem csak őt, hanem azt a másik patkányt is. Nigelt – szegi fel az állát, majd nagyot slukkol a cigarettájából.

-         Tudom Jen, tudom, én is így érzek, de ezt azt hiszem nem itt kéne megbeszélnünk – fordul újból körbe Am, mire Jenna csak megrántja a vállát.

-         Miért mit csinálhatnak még velünk? Elvágják a torkunk? És? – Néz keményen a lány szemei közé.

-         Menjünk inkább vissza – áll fel Amina, majd Jennát is magával rángatja. - Én még nem akarok meghalni – tuszkolja egy taxiba a szőkeséget Am, amint kijutottak a bárból. – Valahogy nem kéne világgá kürtölnünk, hogy mit tervezünk. Bőven elég, ha ketten tudunk róla – szűri a fogai közt a szavakat, de Jenna csak mered ki a taxi ablakán, a homlokát a hideg üvegnek döntve. Fejben már látja maga előtt a két férfit holtan, akik ennyi éven át gyötörték, de aztán rájön, hogy hiba ennyire előrehaladni a fantáziálgatással. Inkább azon kéne morfondíroznia, hogy hogyan is érjék el a céljukat Aminával. Mert az mind szép és jó, hogy meg akarnak gyilkolni három embert, de nevetséges elgondolás lenne, ha azt hinnék az olyan könnyű menet lesz koporsóba fektetni a férgeket. Hisz Nigelt és Dominicot külön-külön is testőrök hada védi, hát még Amina férjét, aki a politikai életben tevékenykedik. Nem, cseppet sem lesz könnyű és Amnek sincs igaza. Nem elég, hogy ketten tudnak róluk. Szövetségesek kellenek, olyanok, akik legalább annyira gyűlölik a férjeiket, mint ők maguk, akik támogatnák az ötletüket.

A szobájukba lépve, Jenna azonnal a bárszekrényhez lép és tölt magának egy gint. Talán csak a rossz beidegződés az oka, vagy a háborgó elméje, de szüksége van mégis arra a fránya alkoholra.

- Kérsz te is? – fordul Am felé, aki kutatóan vizslatja a nő arcát.

- Miért iszol? – Kérdezi halkan, de mégis van valami furcsa erő a hangjában. Mintha szépen lassan ismét visszaszállna a testébe az élet.

- Mert bátorrá tesz és gyorsabban tudok gondolkodni. Ezer éve nem kellett használni az agyam, sőt mi több Am, tilos volt gondolkodnom. Csak egy hús voltam, egy test, egy törhető báb, semmi több és tudod, ha valamit nem használsz, akkor egy idő után berozsdásodik és tönkremegy. Veled is ez van, szóval – vesz elő a nő egy tiszta poharat, amit teletölt a szesszel. – Igyál – nyomja a kezébe a kristályt, amit Amina még mindig remegő kezekkel fogad el. – Tudod most, hogy ismét elkezdtek forogni itt bent a fogaskerekek – érinti meg Jen a halántékát – rájöttem, hogy nem vagyunk elegek ketten. Ha jól akarunk kijönni ebből az egész szarból, akkor nem. De ahhoz, hogy jó tervünk legyen, előbb jó célt kell találnunk és pontosan meg kell fogalmazni, hogy mit akarunk elérni – szűkíti össze a szemeit, miközben megint kivesz a dobozból egy cigarettát és a telt ajkai közé rakja.

- Ahogy látom, de tüdőrákban akarsz elpatkolni – morogja Amina, de Jenna csak legyint egyet.

- Nem, én azt akarom, hogy Nigel és Dominic vagyona az enyém legyen. Egy kis kárpótlásként az évekért, amiket ők ketten keserítettek meg – mosolyodik el Jenna. – Nem akarok börtönbe menni, meghalni, a cél az, hogy csak ők szagolják alulról az ibolyát. És te? Te mit akarsz Amina? – Mélyeszti a tekintetét a vele szemben ücsörgő lányéba, aki erre a szájához emeli a poharat és nagyot kortyol az italból. Látszik rajta, hogy ő is nekiáll morfondírozni.

- Pénzt, egy helyet ahol Chris és én biztonságban lehetünk és Aldot holtan látni – ad végül választ, mire Jenna elmosolyodik és határozottan bólint egyet.

- Oké, ezzel meg is volnánk. Már csak az a kérdés, hogy mindezt, hogyan is érjük el – vetődik le ő is a kanapéra és a plafont kezdi tanulmányozni, amin ott lóg az a hatalmas kristálycsillár, hogy gyönyörűen megtörve az égők fényét, ezerfelé szórja a szobában a sugarakat, világosságot víve a sötétségbe. De jó is volna, ha lenne egy csillárjuk nekik is, ami mindent megvilágosítana. De hát ez nem így megy.

- Ez nem lesz sétagalopp – sóhajt fel Amina, lerúgva a cipőit a lábáról.

- Mit tudsz a férjed üzleteiről? Vannak ellenségei? Olyanok, akik mondjuk támogatnák, hogy tönkretedd és kinyírd, akár pénzzel is. Mert pénzre szükségünk lesz. Sok pénzre. És egy rakás tervre. Menekülő utakra, ha valami balul sülne el – simogatja Jen csukott szemmel a homlokát.

- Nem tudom, én nem tudom. Nem bízik senkiben és fogalmam sincs – jön Amina zavarba. Mindketten kezdik kapirsgálni, hogy ez nehezebb ügy, mint hitték. Milyen könnyű is lenne csak úgy lepuffantani őket vagy megmérgezni a férjeiket, mint ahogy azt a régi időkben tették a nők, akik megunták az uraik zsarnokoskodását.

De nem lehet, mert ha ezt a módszert választják, akkor nagyon valószínű, hogy életük végéig börtönbe kerülnek, viszont nem kéne ennyit agyalniuk a részleteken. Talán meg se éri ennyit tervezni, lehet, hogy simán el kéne vágni álmukba a torkukat és vége lenne. Összecuccolnának és lelépnének egy olyan országba ahol nincs kiadatás.

Viszont ebbe nem lenne semmi komoly élvezet. Csak pá percig tartana, amíg kivéreznének, akár a disznók, de a perzselésre, tisztogatásra, darabolásra és feldolgozásra már nem maradna idejük. Hát akkor meg minek? Az nem lenne bosszú és nem is lenne olyan édes és fűszeres.

-         Van egy ember, aki mindenkit ki tud deríteni Aldorol és Dominicról. Ő tuti tartja majd a száját, sőt ha arról van szó, segít szökni is – sóhajt fel Jenna. Nem akarta soha ezt tenni, idáig eljutni, de belekényszerült. Rick az egyetlen, aki segíthet nekik. Az egyetlen, aki megvédi őket, aki minden követ megmozgat, ha bármi gubanc is történne, sőt ha kell, ő zsigereli ki Dominicot a saját kezével, bár ezt Jenna sose akarná. Ő akar véget vetni ennek a kapcsolatnak.

-         Kérdezhetek valamit? – Néz Am Jennára komolyan, mire a nő aprót bólint.

-         Persze – mosolyodik el.

-         Miért most? – Néz mélyen a szemébe, mintha onnan akarná kiolvasni a válaszokat.

-         Most értem el a holtpontra. Börtönbe kerültem miatta és hagyta, hogy megverjenek. Soha többé nem leszek olyan, mint régen. Már nyoma van annak, amit tettek, de láttad is a sebeket – borzong meg Jenna. Még most is hallja, hogy süvít az öv a levegőben, érzi, hogyan csattan a testén a bőr, hallja a saját nyögését, a feltörő zokogását, a nyögését, a sikolyát. Érzi a fájdalmat és mindig érezni fogja, míg meg nem hal, hisz a hegek  bőrén soha nem fognak meggyógyulni. Elhalványodni talán, de az a sok csík, ami kersztbe kasul tarkítja a bőrét, ott marad. Ezt nem lehet eltűntetni. Még az orvos is sokkot kapott, mikor meglátta a sebeket, a felszakadt bőrt. Az övcsat a húsig hatolt. Darabokat tépett ki a nőből azon az estén Nigel és még az sem volt elég a két férfi számára.

-         Tudod, néha ha Aldo józan és jó napja van, akkor igazán kedves tud lenni. Gyengéd és szerető – mered maga elé Amina és egy halvány mosoly játszik az arcán. Jenna tudja mire gondol, arra, amire sokszor ő is. Hogy néha, minden fájdalom ellenére jó velük. Néha, ha csak egyetlen percig is de ismét fellobban a láng. Néha, ha Dom úgy néz rá, mint a világ egyik csodájára, ismét megremeg a gyomra és bensőjében pillangók ezrei kezdenek csapkodna, a szíve pedig hevesebben ver. Akkor kívánja, akkor úgy gondolja, hogy talán minden olyan lesz, mint a legelején. Igen, Jenna is sokáig azt hitte, hogy ez az egész csak egy múló állapot, ami tovaszáll, hogy a könnyek helyére újból kacagás költözzön. De sosem szállt tova, hiába várt és várt és várt türelmesen. Nem változott semmi. Talán ha azonnal kilép a kapcsolatból, amint megérti, hogy már nem tartja őt és Dominicot össze semmi, akkor másképp alakulnak a dolgok. Akár barátok is lehettek volna. De Jenna várt, egészen addig, míg a férjének nevezett pók, az-az ízeltlábú undormány, be nem kebelezte. Igen, Jenna hibázott és ezt ő is tudta. Dominicot okolta, de ahogy komolyabban belegondolt a helyzetükbe rájött, hogy ő is hibás volt. Hisz a saját sorsáért ő felel, nem más. Ő hagyta, hogy ez történjen. Ő nem vált el. És, hogy miért? Mert ember. Túlságosan is ember. Elvakította a fény, a pénz, a hírnév, a csillogás, a vörös szőnyeg, a paparazzik, a szép ruhák. A hiúsága nem engedte, hogy elhagyjon egy olyan külsőleg fantasztikus hímpéldányt, mint Dom. És hát valljuk be, a férfit a bankszámlája még vonzóbbá tette, minden nő szemében.

-         Te miért nem hagytad el már akkor mikor először bántott? – Néz fürkészően Jenna Aminára. Hisz ő már megfogalmazta magának miért maradt Dominiccal, de azt nem is sejtette, hogy Amnek mi volt rá az oka.

-         Mert szerelmes voltam belé és mindig jó manipulátor volt. Mindig el tudta érni, hogy megbocsássak. Hittem neki minden egyes pofon után, hisz azt mondta többet nem fordul elő és sajnálja. Mindig volt kifogás, hogy miért járt el újra és újra a keze, én pedig azt hiszem jótét lélekként, mindig meg is értettem az okokat és elhittem neki, hogy ilyen minden házasságban előfordul és ezen nem kell kiakadni annyira. Egy idő után már az volt a normális, hogy bokszzsáknak használ. Mire megértettem, hogy ez nem normális addigra már késő volt. Féltem tőle – húzza el Am a szépen ívelt száját.

-         Tudod azt hiszem ők is olyanok voltak nekünk, mint a drogok. Kellettek, mert elhitették velünk, hogy nélkülük képtelenek vagyunk még lélegezni is. De ez nincs így Am. Bár mit ne mondjak furcsa érzés, ismét a kezembe venni az életem. Hozzászoktam, hogy Dominic dönt helyettem, sokáig azt hittem ő az agy, hogy hatalmas koponya és jót akar nekem, mert szeret. De tudod, ha valaki így viselkedik, az nem szereti a másikat, bármennyire fáj is kimondani ezt – köszörüli meg a torkát Jen. – De eljött a pont, hogy elegem van az engedelmes feleség szerepéből. Ha visszamegyünk, akkor sem hagyom, hogy bántson – slukkol mélyet a tökéletesre manikűrözött ujjai közt füstölgő cigarettából.

-         Van ötleted, hogy hogyan csináljuk? – Néz Am kérdőn Jennára, aki nemet int a fejével.

-         Még nem igazán. Túl nagy a befolyásuk és túl sok a pénzük. Mocskos ez az egész Am – kacag fel Jenna, mindenfajta öröm nélkül. – Tudod a zeneipar sem jobb, mint a politika. Képzelj el egy hatalmas fehér dobozt, amibe betöltöd a koszos, vérfoltos, kokainporos pénzt, vagy elől vagy felül, majd kinyitod a vizet, teszel a dobba mosószert, nyakon öntöd az egészet egy kis öblítővel, bedugod a madzagot a konnektorba, kímélő programot használsz és mikor ismét kiszeded a bankókat azok már illatoznak, tiszták, frissek és nincs már velük semmi dolgod csak elpakolni a kötegeket egy szekrénybe, ami jól záródik. Senki nem kockáztatná meg, hogy valami gebasz kerüljön a gépezetbe, márpedig a férjem és a barátja kiiktatása annak számít. Senkiben nem bízhatunk szinte, de ha jól akarjuk csinálni ezt az egészet, akkor azt úgy kell megtervezni, hogy a mi kezünk tiszta maradjon, ezért kellenek olyan figurák akiket szükség esetén bebuktathatunk és így tovább. De szigorúan lépésről lépésre kell haladnunk, kizárva minden hibalehetőséget, habár még így is lehetséges, hogy nem úgy fognak elsülni a dolgok, ahogy azt mi akarjuk.

-         Az első lépés pedig… - kezdte Amina, de Jennával együtt fejezték be a mondatot – hogy mindent kiderítsünk róluk – mosolyogtak össze.

-         Igen – bólintott Jenna kissé talán önelégülten, de mégis olyan angyalian, ahogy senki más nem tudott.

-         Az összes mocskos ügyük, minden piszkos üzlet, az összes kurva és kurvapecér neve kell – mosolyodott el Amina is, miközben finoman összedörzsölte e két tenyerét.

-         Pontosan. Mikor hol vannak, mit csinálnak, miért csinálják. Jó móka lesz – kacagott fel, mintha csak egy gyerek lenni akit a szülei elengedtek a játszótéren, hogy szabadon rohangálhasson, fel-alá.

-         Ezeket mind-mind nekünk kell kikutatnunk – vigyorgott Amina is. Ő is érezte, az adrenalint. – Aldot a botrány fogja megölni, nem is én – kacagott fel felszabadultan, Jenna pedig követte a példáját.

-         A saját nevemen fogom megjelentetni a cikket, amiben kipakolok arról a kis geciládáról mindent – hahotázott egyre jobban, mert elképzelte Dominic képét amikor meglátja a címlapokat és a híreket. Tuti dührohama lesz, sőt talán idegösszeomlást is kap.

-         Tudod mi lenne még vicces? Ha felvennénk, ahogy egy másik pasival szexelünk és elküldenénk nekik, hogy had mozizzanak – kacag fel Amina is egyre eszelősebben. Mire Jenna is fulldokolni kezd.

-         A popcornt és a kólát én állom – fogja a hasát, egyre jobban belelovallva magát a tervek kovácsolásába.

-         Dom egy homofób faszfej, meg kéne kérni egy nyunyut, hogy vegye kezelésbe a szexi seggét, még azelőtt, hogy elpatkolna - csacsog Jenna tovább.

-         Ó az a baj, hogy Aldo ezt élvezné – szontyolodik el egy pillanatra Amina, aztán újból fény gyúl a tekintetében. – Viszont a fájdalomküszöbe egyenlő a nullával – csillan fel a tekintete.

-         Oké, oké, lassítsunk – kacag továbbra is Jenna csilingelő hangon. – Csak lépésről lépésre haladhatunk és ez már nagyon a végjátékhoz tartozik – kacsint Amre, aki felbátorodva, átvetődik a szőke lány mellé és hevesen szájon csókolja.

-         Talán ezt kéne felvenni és elküldeni nekik – suttogja Am, Jenna szájába, majd újra az ajkaira tapad, nem gondolva a holnapra, a tervekre és semmire, csak a pillanatra és a boldogságra, amit az okoz, hogy társra talált. Lelkitársra.

11. fejezet

Aminát rázta a zokogás, ahogy a csoport minden szeme rászegeződött és kérdő pillantásokkal nézet, látszott a szemekben a hitetlenség, a megvetés, és az őszinte szánalom. Ezért nem akart Amina beszélni a csoport előtt arról, hogy miért is került ide a klinikára és ki is ő valójában, mik a lelke fájdalmai. Hiába tudta, hogy mindenki aláírt egy titoktartási nyilatkozatot, mégis félt, rettegett attól, hogy valaha is a sajtó tudomására jut.
Jenna is hasonló okokból halogatta ezt a fajta megnyílást a csoportjuk előtt és hasonló képen reagált akárcsak barátnéja és utastársa. A föld alá akart süllyedni szégyenében, ám amikor a két nő tekintete találkozott, minden más lett. Valami hasonló szikra ott csillogott a lelkük mélyén. Egy olyan szikra, ami baljós jövőt jósol férjeiknek. Egy olyan érzés került akkor ott elő a szívük legféltettebb szegletéből, ami egy életre összeköti a két nőt! A bosszú, az volt a titkos csillogás!

Az elmúlt két hétben amióta a klinikára érkeztek Amina nyitottabb lett az idegen nő felé. A nevüket tudták csak egymásról és mégis sokkal többet , mint a barátok. Tudták egymás fájdalmát és ez elég volt ahhoz, hogy minden időt együtt töltsenek. Sokat beszélgettek zenéről, a művészetekről, az életükről. Ám mégis  kínosan kerülve a konkrétumokat.

És akkor ott, amikor végre kitárulkoztak, olyan érzés volt, mintha a kirakós utolsó darabja került volna a helyére, és egyszerűen beigazolódott, hogy szövetségesre leltek egymásban egy gyilkos tervben. Egy bosszúállóan gyilkos , ördögi tervben. A férjeiknek pusztulni kell, mert a nekik okozott fájdalmat csak így tudják enyhíteni, nem holmi klinikával.

-Jenna, ugye tudod, hogy akár bele is pusztulhatunk, sőt akár börtönbe is végezhetjük, ha nem leszünk elég okosak és óvatosak?-kérdezte Amina kissé félve!

-Am, nézd-mindig így hívta Jen a lányt-engem nem érdekel, hol és miként végzem, hiszen minden jobb lehet csak annál, amit mellettük át kellett élnünk. Szerintem ezzel ter is így vagy. Én bármit megteszek, csak ne kelljen a férjem oldalán többé parádéznom és eltűrnöm a veréseket, a lelki terrort.

-Igazad van, én is így érzek, de kötelességemnek érzem, hogy beszéljünk a következményekről, arról, hogy mi történik majd velünk. Hiszen minden apró piciny részletet meg kell, majd terveznünk, ráérünk, de tudnunk kell, minden eshetőségre a saját reakciónkat, önmagunk védelme érdekében!


-Jogos,  akkor haditervet készítünk! De várjunk csak, nem úgy volt, hogy ma érkezik a híres barátod?-nevetett fel a lány, Amina meg elpirult!

-De, ám sajnos még a filmje utómunkálatait meg kell várnia.

-Neki beszélsz majd a tervünkről?

-Nem, semmiképp sem tudhatja meg. Nem azért mert nem állna mellettem, pont ellenkezőleg. Nem akarom, hogy akár véletlenül is köze legyen a dologhoz. A karrierje a csúcson van, semmi szükség az ő életét is tönkre vágni, bemocskolni. Szenvedett velem eleget. Szakítok vele és megkérem ne is jöjjön.

-Te tudod, de hülyeséget csinálsz, ha ügyesen csináljuk és új életet kezdhetünk, mellette boldog lehetnél.

-Ő is férfi Jen. Nem ismerem , nem tudhatom, hogy tartósan nem e okozna nekem sebeket! Én már félek!

-Megértelek, én sem tudom elképzelni, hogy valaha is megállapodjak újra egy férfi mellett. Túlont- túl veszélyes lenne rám nézve. A lelkem és a testem se bírna ki még egy csalódást. Ha sikerül a tervünk, akkor legalább foglalkozhatok magammal és találhatok valami célt az életemben. Ám most az első az, hogy végre megszabaduljunk a férjeinktől.

-Mi lenne, ha ma kimennénk megünnepelni a nagy tervünket.-pattant fel a kanapéról Amina.


-Remek, mondjuk mozi, hiszen nem kéne kockáztatnunk egy nagy duhajkodást!?

-Legyen, bár én valami ütősebbre gondoltam, de igazad van, ne kockáztassunk. Illetve, elmehetnénk a kölcsönzőbe, ideje lenne a krimisorozatokból, egy kis ihletet merítenünk. Illetve kelleni fog jegyzet füzet és egy elzárható széf.

-Húú, tiszta Hollywood.-nevetett fel a két lány.

-tudod, mit.-szólt Jen-fenébe az óvatossággal,bulizzunk. A szomszédban hallottam, hogy Tináék is valami bárba készülnek. Megnézhetnénk mi is!


-Nem kell győzködnöd, menjünk, de semmi szintetikus, mert akkor visszaküldenek! 


-Rendben!




Ki ki elvonult  a saját lakosztályába, hogy készülődjenek, ám Aminának még volt egy fontos dolga, fel kellett hívnia Crist és ettől már előre félt. Gondolta, hogy nem lesz könnyű menet, így inkább előbb felöltözött és kisminkelte magát, majd a dugi spanglijával és egy pohár limonádéval vonult ki a teraszra telefonálni.
A vonal végén a csörgés hamar abbamaradt.




-Szia kicsim!-Köszönt Cris jókedvűen.


-Szia.


-Mi a baj?-kérdezte Cris még mindig jó kedvűen, semmit sem sejtve a lány tervéről.


-Csak azért hívtalak, mert nem akarom, hogy ide gyere!


-Miért? Nem értem? Mi a baj? Mi történt? Ott van? Megölöm, ha megint bántott! Hagyd el , térj észhez!! Meg fog ölni!- Cris levegő vétel nélkül csak mondta a magáét! Amina  lelke mélyén meghatódott, hogy talán ez a férfi tényleg szereti egy kicsit és egy pillanatra megingott, hogy nem teheti ezt vele, hiszen annyi éven át, hű volt és jó barát!


-Nem, Cris. Nincs semmi baj, de egyszerűen nem akarom, hogy ide gyere. Legalábbis még nem! Kell egy kis idő. -Nyugtatta meg Amina, a férfit és egy kicsit a maga lelkiismeretét is. Félt, félt attól, hogy ha belekeveri még jobban a férfit elveszíti és attól is félt, hogy csak egy kis időre kapja meg. Igaza volt Jennek, nagy a kockázat és kicsi a túlélési esélye a kapcsolatuknak. Így meg felesleges belevágni.


-Ohh, hát rendben, ha idő kell, tőlem megkapod. Amina?


-Igen?


-Ugye csak félsz?- Ezért szerette Amina a férfit és ezért tartotta jó barátnak, mert ismerték egymást.A veséjébe látott a férfi, és Amina úgy döntött őszinte lesz, mert tudta ezzel tarthatja a leginkább távol a férfit.


-Igen. Félek!-suttogta a nő.


-Akkor várok, de tudnod kell hiányzol. Azért majd hívj én is foglak, ebből nem engedek.


-Rendben. Szia.


Ahogy Amina a teraszon ült és szívta a cigijét elmerengve, nézte a bámulatosan magasba emelkedő zöldellő hegyeket és hirtelen kitalálta, holnaptól önvédelmi edzéseket fog venni és Jennát is rábeszéli.
Hiszen, még szükségük lehet a fizikai erőnlétükre és a védelmükre is. Amina hirtelen papírt és tollat kapott elő, majd firkálgatni kezdte mire lesz szükségük. Az elméjét a gyilkos ösztön  vette hatalmába, a szemében a fakóság eltűnt és egy meghatározhatatlan fény csillant meg benne.  A teste feltöltődött energiával , úgy érezte képes lenne a világot is megváltani. Semmi más nem lebegett a szeme előtt mint a halott férje élettelen teste.




A szórakozó hely tele volt a klinikáról és a környék szállodáiból érkező turistákkal. Amina egyszerű fehér farmert és hozzá egy fekete pulcsit vett fel, mindig összekötött haját kiengedte, kicsit merészebb sminket viselt, így rá sem lehetett ismerni a régen visszafogott eleganciát képviselő politikus feleségre. Jenna, viszont a lázadó külsejét hagyta maga mögött és letisztult vonalakat követve készítette ki az arcát, illetve kissé szolidabb öltözetet kapott magára. Az indigó kék farmer megfeszült formás fenekén, a piros egyszerű szabású pulcsi kiemelte formás domborulatait.


Két pohár alkoholmentes koktélt rendeltek. Örültek , hogy nem kell tudattalanul zülleniük. A zenegépből ütemes zene szólt, a kocsma sűrű füstjében érezhető volt a marihuána illata, amit ők is szívtak. A többiekkel beszélgettek iszogattak néha néha kivonultak egy egy cigit elszívni, mert bent már elviselhetetlen volt a füst későbbre.


-Azt hiszem rég szívtam ennyit.-nevetett Jenna féllábon, ugyanis a lapos talpú cipőhöz nem volt hozzá szokva és kicsit sajgott a bokája.


-Én igen! Ha tudtam, hogy  Aldo kokainmámorra készül szívtam amennyit csak tudtam, hogy tompítsam a hatását. Utáltam lebegni, utáltam az a megmagyarázhatatlanul bizonytalan boldogságérzést, és féltem, hogy olyankor hibázok.-mondta Amina szomorúan, ám amint ránézett a botladozó lányra kirobbant belőle a nevetés.


-Istenem, csak tudnám, hogy ezt a zöld csodaszert miért nem tiltják a klinikán.-fújta ki a levegőt Jen, miután már fájt a hasa a nevetéstől.


-Azért mert ezzel csillapítják a kokain és a heroin elvonási tüneteit. Ugyanis a fű nem okoz függőséget.


-Akkor miért illegális, nézett jen nagy szemekkel.


-Kíváncsi vagy egy nem hivatalos verzióra, amit a szenátus berkeiben beszélnek?


-Na ná.


-Az van, hogy a hivatalos az ugye bár az, hogy káros, mert blabla, ám valójában az igazi oka az az, hogy az embereket stresszfaktornak nevezik a politikában, minél több stressz éri a népet, annál könnyebb befolyásolni és irányítani egy országot. Ösztönözni a munkára.
 Így akkor úgy érzik a kormány ad nekik elegendő életteret. Mondjuk stresszelsz  mert nincs munkád, ez jó, mert akkor dolgozni akarsz, hogy fogyasztó legyél.., ám ha szívsz akkor az agyad másik receptorait kezdet el használni, nem a munka és a fogyasztás lesz a stresszfaktorod, hanem a lelki boldogságod, ám ez gazdaságilag sajnos nem túl jó.



-Te értetted is amit mondtál?-nézet meghökkenve Jen.


-Nem feltétlenül, igazából ezt Aldo és a szenátor beszélte. Biztos forrás.-nevetett fel Amina.




-Hát te hülye vagy!




A két lány hirtelen hagyta abba a nevetést. Jen elidőzött egy picit Amina száján, majd mélyen a szemébe nézve hirtelen megcsókolta a nőt,lágyan kényeztette puha rózsaszín ajkait, amíg azok szét nem nyíltak bebocsátást nem engedve, hogy nyelvük érzéki köröket róhasson le.


Aminában furcsa kettős érzelem futott végig, először tiltakozni akart, ám amint ösztönösen szétnyitotta ajkait és megérezte barátnője édes nyelvének ízét libabőrös lett. A lelke megtelt reménnyel, a szíve kitárult. Tudta, hogy sosem bánthatják egymást, hiszen ők tudják mi az a fájdalom. Ám mégis furcsa volt neki az érzés amit a szőke szépség csókja felszínre hozott belőle.

10.fejezet

A repülő végre felszállt, Jenna pedig évek után úgy érezte, ismét kap levegőt. Ez kellett neki. Szabadság. Svájc, nem is olyan rossz hely. Egészen kellemes lehet. Még sosem járt ugyan ott, de hát ennek is eljött az ideje. Bár azt se bánta volna, ha a sivatag kellős közepén kell tengődnie. Tökéletesen mindegy, csak távol legyen Dominictól, Nigeltől, a sajtótól és attól a cellától, amibe becsukták két hete, kábítószerrel való visszaélésért. Soha nem hitte volna, hogy börtönbe kerül, de Dominicnak hála, most már elmondhatta magáról, hogy 72 órán át élvezhette, a rendőrség vendégszeretetét egy koszos, pici, sötét kalitkába zárva.

Pedig csak gyorshajtásért állították meg őket. Honnan tudhatta volna, hogy az elmebeteg férje a táskájába nem csak az iratokat pakolja be, hanem egy nagy zacskót is, amibe kokain, heroin és fű is lapul? A jogsival együtt pedig Jenna mit sem sejtve kirántotta a pakkot is, amit Dominic a bulira tartogatott és egyenesen a rendőrök lába előtt landolt. Esélye sem volt kimagyarázni, hisz a döbbenettől szóhoz sem jutott. Dom beszélt helyette, ebből pedig az jött ki, hogy Jenna drogfüggő. Los Angelesben mindenki ezen csámcsogott hirtelenjében. A hír bombaként robbant, a telefon folyamatosan csörgött, a menedzserek fejvesztve rohangáltak a házukban, próbálták elsimítani a botrányt, de erre még ők se voltak képesek. A sztori röviden és tömören annyi lett, hogy Jenna a számító, kábszerfüggő ribanc, Dominic pedig a szent férj, aki bármit megtenne azért, hogy a neje megszabaduljon a drogoktól.

A bíróság kötelező rehabilitációra küldte Jennát, tekintve, hogy ez volt az első kihágása. Minden olyan gyorsan történt. Ideje sem volt tiltakozni, bár nem is akart. Elege volt. El akart tűnni. Főleg azután, hogy Nigel is meglátogatta.

Még most is sajgott minden porcikája a férfi kemény ütéseitől. Nem kímélte a nőt, a bőrszíj csak úgy csattant a törékeny lány, meztelen hátán, az övcsat a húsába vájódott, véres csíkokat hagyva maga után.

Máig nem derült ki, hogy a férfi honnan tudta meg, hogy Jenna adta meg a banda ex gitárosának az utolsó lökést, de már nem is számított. Megkapta érte a büntetését duplán, ugyanis nem volt elég, hogy Nigel félholtra verte, amint kiszabadult a börtönből, de még Dominicnak is elmondta, hogy mit tett Jenna, ami miatt Joel távozott a bandából.

Kegyetlenek voltak, a félig eszméletlen lányt az ágyhoz kötözték, majd Nigel újabb pofont kevert le neki. Ez volt az utolsó amit tisztán érzett, meg azt, hogy a férje durván beléhatol. Sikítani se volt ereje, egyszerűen elájult. Mire magához tért mindene sajgott, a lábait alig bírta összezárni, mozdulni is alig tudott. Hason kúszott el a fürdőszobáig, hogy lemoshassa magáról a két srác spermáját, de amint a mosdó szélébe kapaszkodva felállt, majdnem össze is csuklott a látványától. A derekán, a hátán és a combjain hosszú csíkok húzódtak, keresztbe kasul. Tisztán kivehető volt a bőrszíj minden nyoma. Az ajka felrepedt, a haja kócos volt, a fejbőre fájt. Sejtette, hogy a két férfi markában hány tincsnyi hajszál lapulhatott, miután végeztek vele. A torkán és a karjain hatalmas ujjak lenyomatai éktelenkedtek, tehát Nigel még mindig nem szokott le arról, hogy fojtogassa a nőket szex közben. A mellei, a hasa és a combjai össze-vissza voltak harapdálva. Valószínűleg jobb, hogy nem emlékezett semmire, hogy elájult még azelőtt, hogy belekezdett volna a két srác a brutális kefélésbe.

Ahogy a repülő a magasba emelkedett Jenna elmosolyodott. Nézte a felhőket és a kék eget. Megkönnyebbült teljesen, bár valami mégis felkeltette a figyelmét. A mellette ülő nő, pont ugyan úgy sóhajtott fel, mint ő. Mintha ő se kapott volna ezer éve levegőt és most, hogy oxigénhez jutott, nem tudna betelni vele.

-         Mi történt az arcoddal? – Kérdezte nagyon halkan, nem nézve az útitársára. Továbbra is az ablakon bámult kifelé. Ő sem tudta miért kíváncsi, egyszerű ösztön hajtotta.

-         Öhm… Csak egy kis baleset – hallotta Amina bizonytalan hangját. Jenna tudta, hogy hazudik, de nem feszegette a témát, csak újabb mosolyt eresztett meg. Most megengedhette magának. Nem volt mellette a férje, aki rettegett Jenna minden mosolyától. Félt, hogy a nőt valaki más teszi boldoggá, ami valljuk be nem lett volna nehéz, vagy talált valamit amiben örömét leli, de nincs köze hozzá, Jenna ezért évek óta leszokott arról, hogy az ajkait felfelé görbítse, de most…

-         És te, hogy sérültél meg? – Hallotta meg a lány halk hangját. Nem értette miért suttog, így mégis felé fordította a fejét és fürkészően nézte a bájos arcot.

-         Csak egy kis baleset – mosolygott rá, mire Amina is elmosolyodott. Ő is rájött, hogy a baleset nem kifejezetten baleset volt.  Jennának volt egy olyan sejtése, miközben a gyógyulófélben lévő arcot nézte, hogy egy cipőben jár a mellette ülő lánnyal. Talán neki is egy elmebeteg, arrogáns, hatalmaskodó, komplexusokkal küzdő, pöcs jutott. Pont olyan mint Dominic. De nem… Olyan aberrált, infantilis gyökér mint Dominic nincs még egy a világon.

Ahogy nézte Aminát, olyan érzése támadt, mintha a saját tükörképét bámulná. Ő is ilyen szokott lenni. Fáradt, nyúzott, kedvtelen. Az ő szemei is ilyen élettelenül csillognak. A testtartása ugyan olyan kínról és teherről árulkodik, mint a mellette ülőé. Amina is meggytörtnek tűnt, kihajszoltnak, elhasználtnak… Bárcsak segíthetne neki valahogy. Ha ő nem is szabadulhat, az aranykalitkából, talán Amina igen.

Nem kéne ennek történnie senkivel. Nem kéne átélnie senkinek ezt a fájdalmat. Senkinek nem kéne kívánnia a halált, vagy más halálát. Főleg nem ilyen fiatalon. Boldognak kéne lenniük.

Hol romlott el? – Merült fel benne újra és újra a kérdés.

Ennyi idős korára már saját céget akart, rendes családot, gyereket, családi házat, kutyát, kertet.

Gyerek…

Lehetett volna. De Dominic nem hagyta, hogy megtartsa. A karrierje miatt. Végülis, hogy nézne ki, hogy egy huszonnyolc éves rocksztár tisztességes családapa lesz? A tinilányok álma összetört volna, a zenekarnak pedig fuccs.

El kellett vetetnie. Nem volt más választása. Pedig olyan boldog volt mikor megtudta, hogy babát vár. Aztán jött a hideg zuhany, mikor hazaért és elmondta a férjének. Dom kiakadt, őrült módjára üvöltött vele miközben fel-alá járkált, Jenna pedig csak sírt. Akarta a babát, de nem tudta megvédeni. Tudta, hogy Dominic ha kell a saját kezével tépi ki a picit a testéből.

Azóta is hányingere van magától. Le kellett volna lépnie és megvédenie a gyerekét, ha már az apja nem akarta őt.

Igen, talán az abortusz napján gyűlölte meg végérvényesen a férfit, aki a hajánál fogva vonszolta be a rendelőbe és Jenna hiába kérte sírva, nem engedett. Nem volt benne semmi irgalom, nem sajnálta meg a térden állva könyörgő nőt, aki esküdözött, hogy ki se mozdul a házból míg terhes és ha megszületett a csöppség azután se teszi ki a lábát az utcára a gyerekkel. Hajlandó lett volna eltitkolni az egész világ elől, hogy anya lett, bármit megtett volna, de esélye sem volt. Dominic aznap ütötte meg először és utoljára, de olyan erővel, hogy megfejelte az ajtót és ernyedten csuklott össze. Mire felébredt már nem növekedett senki a testében. A doki jó pénzért, az akarta ellenére is elvégezte a beavatkozást.

-         Mit csinálsz majd Svájcban? – Rángatta ki Amina a gondolataiból. Csak most tűnt fel Jennának, hogy mennyire elbambult. A szemeit könnyek szúrták, de nem gurult ki egyetlen csepp sem. Képtelen volt már sírni.

-         Rehabra megyek – húzta gúnyos mosolyra az ajkát, aztán gyorsan rendezte is a vonásait. A gúny nem Aminának szólt, sokkal inkább a helyzetnek. Ennek az elmebeteg, őrült életnek amit élt.

-         Ó – szaladt ki a mellette ülő lány száján a csodálkozó hang, mire Jenna ismét fürkészni kezdte az arcát.

-         Miért van olyan érzésem, hogy te sem síelni mész? – Kérdezte halkan, mire Amina lesütötte a szemeit és alig észrevehetően bólintott egyet, igazat adva Jennának. Nem kerülte el Jenna figyelmét, hogy az ujján csillogó vékony aranygyűrűhöz kap és picit megszorítja az ékszert. – A férjed? – Kíváncsiskodott tovább halkan. Maga sem tudta miért, de érdekelte a lány története.

-         Otthon maradt – suttogta Amina.

-         Ahogy az enyém is – bólintott Jenna, majd a saját gyűrűjéhez kapott és lehúzta magáról a kis karikát. Maga sem tudta miért, de hirtelen égetni kezdte a bőrét a fehérarany gyűrű, nem akarta tovább viselni, mert olyan volt akár egy nehéz bilincs, amit cipelnie kell. A teher jelképe volt, a kíné, a fájdalomé, amit nap, mint nap át kellett élnie a férje mellett. Utálta, szíve szerint az óceánba vetette volna a kis fémet.

-         Mit csinálsz? – Nézett rá Amina ijedten.

-         Megszabadulok ettől a… - harapta el a mondat végét, majd a táskája legaljára süllyesztette a gyűrűt. – Hagyjuk, nem számít – csóválta a fejét lemondóan, majd intette a stewardessnek és hozatott egy üveg gint. – Gyűlölök repülni – suttogta. A tehetetlenség, keserű ízét próbálta elnyomni az itallal, miközben lehunyta a szemét. Az elméje kínozta, újra és újra levetítette a legfájdalmasabb pillanatokat, amiket a férje miatt kellett átélnie és valahogy egyre kecsegtetőbbnek érezte Rick ajánlatát. Végülis mi a legrosszabb ami történhet? Hogy újból feleség lesz? Egy maffiavezér nejének lenni talán, még menőbb is. Rick a tenyerén hordozná és bármit megtenne érte. Szeretné és óvná, aki pedig csak egy ujjal is hozzáérne az lelőné. Nem is olyan rossz ez az ötlet. Az életszínvonala sem változna, sőt… Nem veszíthet semmit. Rick biztos akarna gyereket, végülis már múltkor is emlegette. És ha őt meg is ölik, Jenna akkor is biztonságban lenne a picivel és élhetne egy lakatlan szigeten, boldogan a gyerekével, távol a civilizációtól és az elmebajtól. De mi van ha valami gikszer lesz? Ha Dominic megtudja? Akkor tuti kitekeri a nyakát.

-         Francba – sóhajtott fel, mire Amina újra felé fordult.

-         Parancsolsz? – Kérdezte úri nő módjára.

-         Jah, semmi, semmi. Csak hangosan gondolkodtam – mosolygott rá bután. Jobb ha ez a lány is azt hiszi, hogy egy ártatlan, ostoba, szőke barbie baba. Ha őt is veri a férje, márpedig nagyon úgy fest a helyzet és az első osztályon utazik, amiből meg az következik, hogy pénzes  akkor jobb ha nem keveredik vele. Főleg nem úgy, hogy épp egy gyilkosságon agyal. Ki tudja, kit ismer és kit nem, ha véletlenül meg elkottyintja magát, akkor vége az egésznek. Elég ha Dom csak gyanakodni kezd és máris annyi neki.

Hiába érdekelte Amina „balesete”, jobbnak látta ha nem áll szóba a csendes lánnyal, hiába a marha hosszú repülő út. Biztos volt benne, hogy találnának közös témát, hisz mindketten ugyan olyan szörnyen festettek, de azt is tudta, hogy jobb, ha senkit nem enged magához közel. Ha befogja a száját, nem barátságos és nem beszélget, abból nem lehet baj.  Még csak az kéne, hogy Dom figyeltesse és rászálljon a mellette ülőre, pusztán azért, mert Jenna szóba állt vele. Így is van szegény lánynak elég baja, nem kéne még a paranoiás férjét is rászabadítania. Márpedig Dom minden élőlényre féltékeny volt. Az se volt fontos, hogy nő vagy férfi az illető.

Nem, nem kockáztathat. Ha meghal majd szerez új barátokat, de nem most van itt az ideje ennek, még akkor sem, ha Amina annyira rokonszenves számára. 

Inkább lehunyta a szemeit és megpróbált aludni. Ráfért volna, hisz napok óta egy szemhunyásnyit sem pihent. Képtelen volt rá. Rettegett, hogy Nigel vagy a férje ismét felbukkan és követelőzni kezd. De nem látogatták meg. Csak egy orvos jött hozzá, aki lefertőtlenítette a sebeit, majd az egyik menedzser hozta ki a reptérre. Ő rakta fel a gépre és biztosította róla, hogy Svájcban várni fog rá egy sofőr, aki a klinikáig viszi, ott pedig semmi dolga nem lesz, csak kicsomagolni és részt venni a foglalkozásokon.

Tudta, hogy el lesz zárva a külvilágtól és mire visszatér, már senki nem fog foglalkozni vele. A gépezet beindult, amint kitette a lábát az országból. Szereznek a férjének pár jó pontot és vége is van. Jennának csak el kell tűnnie, mintha a föld nyelte volna el és nem szabad csacsognia semmiről.

A kimerültség gyorsan leterítette, de aztán valaki finoman bökdösni kezdte a karját. Rettegve nyitotta fel a szemeit, elfeledkezve arról, hogy hol is van. Zihálva nézett maga mellé, de amint a barátságos szempárba mélyedt a tekintete, el is illant a pánik. Nem Dominic és nem is Nigel volt mellette hanem Amina.

- Nincs kedved beszélgetni? – Kérdezte halkan. – Unatkozom – sütötte le a szemeit., mire Jenna nyújtózni kezdett, a hátán viszont megfeszültek a sebek. Nem bírta ki, a fájdalomtól felszisszent. – Minden rendben? – Nézett rá Amina ijedten, mire Jenna csak bólogatni tudott összeszorított fogakkal. A táskájába túrva gyorsan megtalálta a fájdalomcsillapítóit, a doboz fedelét felpattintva pedig azonnal kivett egy szemet. Szüksége volt a gyógyszerre, mert a fájdalom elviselhetetlen volt.

- Igen, csak a hátam… - suttogta halkan. – Izomhúzódás. Teniszeztem és balul sült el a dolog – hazudta, mintha könyvből olvasná.

- Hát persze. Hozassak egy kávét? Narancslevet? Valamit? – Kérdezte kedvesen a lány.

- Ha el tudnád intézni, hogy rágyújthassak azt megköszönném – villantotta ki a tökéletes fogsorát. – Megveszek egy cigiért – pislogott nagyokat.

- Hát… Meglátom mit tehetek – villantott egy bájos mosolyt rá Amina, majd egy kecses mozdulattal magukhoz hívta a légikísérőt.

- Miért vagy ilyen kedves? – Bukott ki Jennából a kérdés, mire Amina felé fordult. A tekintetük találkozott, Jennát pedig furcsa erő bizsergette meg, ahogy a lány szemébe nézett. Pontosan tudta a választ a kérdésére, ahogy Amina is tudott mindent Jennáról. Az életük szálai ezzel az egyetlen pillantással összefonódott. Nem volt kérdés, nem volt más. Új, néma, íratlan szövetség köttetett, amivel talán még ők sem voltak teljesen tisztában, de ott mélyen belül, a halott lelkük legmélyén sejtették. Mindketten tudták, hogy ha összeadják a fájdalmukat és a feszültségüket, az valami nagyot fog alkotni a kérdés csak az, hogy mikor robban és mekkorát szól majd.