13. fejezet

Am hosszan forrón tekergett Jenna szájában, míg levegő után kapkodva szét nem váltak. Mosolyuk széles volt, a kezük vándorútra indult a másik testén. Jennának nem volt újdonság , hogy egy nővel kell a vágyát kielégítenie, ám a szívebe szökő érzések neki is újak voltak, akár csak Aminának ez az egész helyzet. Jenna még sosem érzett ekkora lelki megnyugvást senki karjában. Ő is úgy érezte szövetségesre és társra talált a másik nő személyében.
Jenna érezte a testében szétáradó békét, míg Amina szívét tengernyi érzés öntötte el.Mindazok mellett amit  Jen is átélt , ő a testi újdonságokban is lubickolt. Élvezte ő a szexet már sokszor, de soha nem gondolta volna, hogy egy magafajta ekkora élvezeteket tud okozni neki.
Jenna óvatosan ingerelte Am legérzékenyebb, vörösre duzzadt testrészét, miközben a nyelvével a melleit izgatta. Tudta, hogy Am még sosem volt nővel, így mindent beleadva akarta neki megmutatni, az effajta mámor ezer oldalát. Azt akarta , hogy Aminában pattanjon el a vágy feszes húrja és végre tombolja ki magát ő is a testiségben.
Míg Jen erőteljesen küzdött a lány felhevítésével, Amina hátravetett fejjel valami különös burokban fetrengve élvezte barátnője minden egyes sóhaját , érintését, és még a fülébe suttogott szavak is a kéjvágyát növelték.

-Gyönyörű vagy, meseszép,kívánlak.-suttogta Jen.

-Akarlak.-nyögte Am is az élvezettől kábultam.

Egyszer csak Jen eltüntette benne az újait, lassan ütemesen mozgatva, míg Aminából kitört végre a vad és ösztönös vágy. Tekerődzött, vonaglott, sikkantott a kéjtől. Dorombolva akár egy cica, akit épp kényeztet a gazdája.

-Még.-fordult rá Jenre lihegve a lány majd a lába közé kúszva , végre megízlelhette, azt amire vágyott. Egy nő ízét! Jenét, a társáét, a párjáét, azét, aki meghozta neki a fényt az életben.


Meztelenül, önelégülten mosolyogva feküdtek egymás mellett a kanapéról a földre csúszva. A ruháik szanaszét hevertek a szoba szegleteiben. Hirtelen Amina felugrott és a jegyzettömbjéért szaladt.


-Hova futsz szépség?.-kérdezte Jen, miközben cigarettára gyújtott.


-Jegyzetelünk.-mosolygott vissza Am és a földre kuporodott a nő mellé.


-És mit?
 

-Magánnyomozót fogunk fogadni, és ha lebukunk még mindig mondhatjuk, hogy féltékenységből fogadtuk fel őket!


-Zseni vagy.-csókolta szájon Jenna - igazad van, így nem kell Rick , és nem fogok neki tartozni.De a pénzt honnan teremtjük elő.


-Tudod Jen, az az igazság, hogy nekem van pénzem, Aldo nem is tud róla, de mikor meghalt a nagymamám én örököltem az összes vagyonát. Apám tanácsára nem mondtam el a férjemnek, ugyanis a szüleim sosem szerették, és szerintem sejtették, hogy mi zajlik otthon a négy fal között, de belőlem sosem tudtak kiszedni semmit.


-Nekem is van valamennyi pénz a privát számlámon, és a vásárlásainkból is tudunk elcsaklizni egy kis összeget.Neked mennyid van?


-Tízmillió.-Am ezt természetesnek vette, neki nem volt ez az összeg nagy, igazából Jennek se, csak nem értette, ennyi pénzzel miért nem kezdett Am új életet.-tudom, Jen, hogy most azon agyalsz, hogy akkor miért nem léptem! Nem tudom érted, fogalmam sincs, valószínű azért amiért te sem. Féltem!


-Jó oké, csak megdöbbentem baby, nyugi!-nyomott egy csókot Am szájára.


-Na szóval, akkor a pénz megvan, ezen már nem is kell agyalnunk, bár valószínű nem lesz elég, de majd ráérünk akkor kitalálni, hogy hogyan tovább.


-Kérhetnél Cristől is- szólt oda Jen. -Tényleg mi lesz Crissel?


Am azóta félt ettől a kérdéstől, hogy először megcsókolta Jen. Kettős érzések kavarogtak benne. Jenntől mindent megkapott, de azt is sejtette, hogy nem tarthat ez sem örökké, így most zavarodottan állt fel és járkált a lakásban. Nagy zöld szemeivel kétségbeesetten nézett Jenre. Válaszokat várt, megerősítést. Szerette Crist, de ezek az új érzések ijedelmet keltettek benne. Félt, nem akarta sem Cris sem Jent elveszíteni, de abban reménykedni sem mert, hogy esetleg mind a kettőjük az élete része maradhat. Hiszen feltétel nélkül nem várhat el tőlük ilyen horderejű döntéseket. Sőt, igazából, nem akart függeni senkitől. Valószínű ezért is részegítette meg Jen közeledése által felszínre került érzések tömkelege. Érezte a szabadság édes ízét, azt hogy bármit megtehet.


-Nem kell döntened kettőnk között Am!-állt fel Jen és a lányhoz sétált, átölelte, majd a földre húzta magával és az Aminából feltörő zokogást ringatással próbálta csillapítani. Úgy ringatta , mint egy törékeny csecsemőt. Óvta. Jen talán erősebb volt Aminánál, legalábbis külsőleg ezt mutatta. Ám belül ő is félt és ennek hangot is adott.


-Én is félek, félek, hogy hogyan végződik, a tervünk, a kettőnk kapcsolata, minden. Egyedül vagyok! Rajtad kívül nincs senkim. Bízok benned, ahogy te is bennem. Értsd meg. Nekem csak biztosíték kell, hogy ha Crissel hálsz is kelleni fogok, ha máshogy nem , barátként. Ennyit kérek.


-Én is ezt kérem tőled. Nem akarlak elveszíteni, tudom, hogy nem sok ideje ismerjük egymást, mégis te vagy az egyetlen aki majd mindent tud rólam. Rólam és nem pedig az Aldo melletti életemről. Te tudod a fájdalmaim, az örömeim, a bánatom, a gondolataim, a törekvéseim..mindent.





Amina a könnyeit nyelve mondta el az érzéseit a lánynak, de tudta, hogy el kell mondania, hiszen Jen kifele képes volt a jégkirálynőt játszani, egyfajta védekező mechanizmusképpen, ám ő tudta, hogy Jen igen is telis-tele van érzelmekkel, és élettel. Beszélünk kellett, mert különben a kommunikáció hiánya félreértések lavináját indítaná el. Ám ők ezt nem engedhetik meg maguknak.





Hosszas ölelgetések közepette csillapodott mindkettőjük zokogása, hiszen időközben Jen is megtört, de mikor végre abba hagyták a pityergést, neki estek a magándetektív keresgélésének. Amina azért tekert egy cigit és úgy ült a géphez.


-Te már megint szívsz?-kérdezte tőle felháborodottságot színlelve Jen.


-Igen! Imádom. Ne duzzogj, szívj, úgy jobban megy az ötletelés.




Igaza volt Amnek, körülbelül húsz címet írtak ki egyesével  azzal az elhatározással, hogy holnap egyenként beszélnek velük, sőt, még azt is eltervezték , hogy mindegyik jelentkezővel, külön külön, is elbeszélgetnek, de előtte még be kell vásárolniuk egy csomó parókát és minden szír szar.


-Ahh, nyöhött fel Jen a noteszából.


-Mi van?


-Csak be kell avatnunk Crist, ez így nem fog menni. Kell itt egy lakás, amit mi a saját nevünkre nem bérelhetünk, ide nem hívhatunk senkit, kell egy főhadiszállás, egy autó, és még sok sok minden.


-Jó, akkor idehívom, de...


-Nincs, de Am! Elmondod neki ami történt, megfogja érteni, ha szeret, akkor türelmes lesz.


-Jen.-nevetett fel Amina- nem attól félek kettőnkhöz mit szól, ahhoz mit fog szólni , hogy épp kettős gyilkosságot tervezgetünk.


-Veled lesz!


-Biztos?


-Nem, nem biztos, de abból sok minden kiderülhet a számodra.


-Igazad van, reggel felhívom. Most viszont ideje lenne nekünk is aludni. Nem vagy álmos. Hajnali négy óra van.-mosolygott a szőkeségre.


-De, csak...-Jen bizonytalanul nézett Amina szemeibe.


-Igen, velem aludhatsz- mosolygott vissza rá a nő, majd közelebb bújt hozzá és megcsókolta. Gyengéden, érzelmesen, mint aki biztosítani akarja a másikat arról, hogy bármi is történjen, ezt már együtt csinálják végig.


Amina nyugodtan aludt végre az éjszakai sötétségben , oldalához szorosan simulva a szőke szépséggel. A reggeli ébredés után Amina végre félrevonult egy kicsit miután Jen is átszaladt a saját lakosztályába. Szükségük volt egy kis magányra, hogy végig gondolják a történteket, hogy egy picit elmélyüljenek magukban és gondolataikban.

Aminának fel kellett hívnia Crist és túl kell esnie a beszélgetésen, a találkozáson, hogy végül gőz erővel készíthessék elő a terveiket!