14. fejezet

Jenna a saját szobájába érve mosolyogva vonult be a fürdőszobájába. Tele engedte a kádat forró vízzel és illatos olajokkal kényeztető fürdőt készített magának. Nyugodt volt, hiszen a lelki békéje helyrebillent Aminának köszönhetően. Ám a gyilkos ösztön okozta adrenalin is ott száguldott az ereiben, amitől a bőre megfeszült, a szeme csillogása visszatért. Fényt látott az alagút végén. Hosszan nyúlt el a kádban és pörgette végig a tennivalókat, mint egy kis notesz lapjait, amire képek vannak felrajzolva. Látta maga előtt a történéseket.

Fáradt volt egy picit, azért az elmúlt napok eseményei és érzelmi sokkjai kivették belőle is az energiát, így a fürdőzés után besötétítette a szobáját és álomba szenderült. Irigyelte kicsit Aminát, hogy neki ott van Cris, aki segíthet, de neki nem volt senki, csak magára számított. Hosszan kutakodott az agyában, hogy találjon magának egy szövetségest, olyat, mint Cris, de mielőtt eredményes lett volna az agymunkája elaludta.


Amina viszont abszolút nem volt fáradt. Kávét főzött, majd a cigis doboza után kutakodva mászkált a lakásban. Gondolkodott, hogy mit mondjon  az imádott férfinak, akitől egy hajszál választja csak el, hogy végre felhőtlen életet élhessenek. Igen, Amina tudta, hogy bármennyire is sokat köszönhet Jennek, és bármennyire is élvezte a testi kapcsolatot is a nővel, tudta, hogy nem egy nő mellett akarja leélni a hátralévő életét. Bár, félt attól, hogy az akciójuk nem lesz felhőtlen és nem feltétlenül fog sikeresen zárulni, mégis meg akarta hagyni magának a reményt! A reményt egy boldog életre. Egy olyan életre amibe ha nem is testileg, de lelkileg mindenképp helyet kap Jen. Jen lesz a jobb keze, a bizalmasa a lelki társa, és Cris lesz az a férfi akire, támaszkodhat, akiben megbízhat, ahol menedéket talál. Sőt, azt is eltudja képzelni, hogy Ők szépen hármasban élik tovább az életüket.

Ahogy ezen morfondírozott eszébe jutott egy könyv, amit az egyetemi évei alatt olvasott. Az a könyv amire ha akkor hallgat egy kicsit, talán máshogy alakul az élete, az a könyv ami igazából most lesz meghatározó az életében, az amiből nagyon sokat tanulhat, ha a gyilkos terve végre akarja hajtani. Jen biztos nem olvasta, de nem is érdekes, hiszen majd Ő elmeséli a belőle tanultakat és átadja a tudását.Jen pedig megfogja tanítani Amel azt a hideg , határozott eleganciát, azt a fölényt, amivel bárkit levehet a lábáról. A bátor tekintetet, a sugárzó erőt, mert Jen ilyen volt kifelé! Fölényesen magabiztos, szikár és határozott. Még ügyesebben rejtette el az érzéseit mint Am, pedig sajnos mind a kettőjüknek mesterien kellett űzniük a színészmesterséget a való életükben.Ám, Amina megmaradt érző lelkű virágszálnak a szerepeiben is. Neki az volt a legokosabb, hogy eljátssza a naiv feleség szerepét, és hát ez mindenképp nyomot hagyott az életében. Mára tudta, hogy hiba volt, de most egymástól újra visszakaphatják magukat, hiszen tükröt mutatva ösztönzik a másikat a való ének visszatérésére!


Amina végre megtalálta a cigijét a nagy gondolatmenet közepette, majd kiült a teraszra a telefonnal a kezében. Hosszan nézte a zöldellő réteket a hegyoldalakban mire összeszedve minden bátorságát, tárcsázta Crist. Tudta, hogy odaát éjszaka van. Ám mégis, nem bírt várni a hívással. Túl akart lenni rajta. Egyrészt hiányzott neki már a férfi, ha őszinte akart lenni magához, másrészt mihamarabb el akart neki mondani mindent, hiszen Cris is mindig őszinte volt vele. Kicsit árulónak érezte magát, hogy ily sokára avatja csak a férfit bele a dolgaiba, mégis az óvatosság ezt megkövetelte. A telefon hosszasan csörgött, mire megszólalt egy édesen karcos, álmos férfi hang.

-Ki vagy és mit akarsz?

-Am vagyok és hiányzol.-kuncogta a nő. Egyből jobb kedve lett, ahogy hallotta a szeretett férfi hangját. Elképzelte, ahogy a férfi egy szál alsóban elterül az ágyon, kezében a telefonnal, a másik izmos kezét a feje fölé vetve a hátára gurul. Mosolyogni kellett.

-Szia.-suttogta elérzékenyülve Cris. Meghatódott, ami tőle nem volt szokatlan.-Azt hittem sosem hívsz. Hiányzol te is , mikor mehetek végre? Halálra unom magam, készen vagyunk már az utómunkálatokkal is.

-Mondjuk a most azonnalhoz mit szólnál?


-Ugye most nem viccelsz? Ittál? Mi a baj?


-Nincs semmi! Csak hiányzol és átgondoltam mindent, meg sok minden is történt, de személyesen akarom elmondani, az hogy maradsz e, az majd rajtad múlik.- komorodott el Am, amint kimondta a végszót:jönni kell és beszélni ,mert van miről.

-Az első géppel indulok. Szeretlek és megrémítesz. Am mi történt?

-Majd személyesen! Nem telefon téma, de baj nincs, legalábbis azt hiszem.-mondta a nő, bár nem nagyon hitte el amit mondott. Még hogy nincs baj? Elég nagy baj az ,ha az ember fia épp gyilkolni készül, nem is egy, hanem két életet is ki akar oltani.

-Rendben! Jövök amint tudok. Puszi. Addig is vigyázz magadra.

-Te is... Szia!

-Am, várj! Visszahívlak mindjárt, megnézem mikor érkezem.

-Rendben!-mosolygott Am, érezte, hogy Cris mellé fog állni. Zsigerből tudta, hogy megbízhat benne.

Lerakta a telefont és mosolygott. Mosolygott a világnak, hiszen most boldog volt! Elgondolkodott, hogy ha csak a tudat ekkora örömmel tölti el, amit egy új élet reménye okoz, akkor milyen boldogság vár rá, ha végre szabad lesz? Elmondhatatlan!

Cris visszahívta, hogy másnap reggelre ott van, elintézett mindent. És alig várja, hogy viszont lássák egymást!

Amina áttelefonált Jennek a jó hírrel, a lány örült neki, megbeszélték, hogy ma mindenki pihen és reggel találkoznak, hogy együtt várják Crist.

Amina végre elkényeztethette magát, Jenhez hasonlóan megfürdött, hajat mosott, szépítkezett, majd végül a laptopjához ült és írogatott, nézelődött. Letöltött egy két filmet, majd az ágyban fetrengve nézte azokat. Élvezte a pihenés és a lazulás édes ízét. Gyümölcsöt majszolt, majd este a vacsoráját is végre jóízűen ette meg. Az elmúlt időszakban csontsoványra fogyott, de végre az étvágya is megjött, amint távol került Aldotól. És amint erre gondolt megcsörrent a telefonja, jéggé dermedt, amint meglátta a kijelzőn villogni a férje nevét! Erre nem készült fel, ez volt az amire nem számított, azt hitte a férfi keresni se fogja amíg le nem telik a rehabos idő. Remegve nyúlt a telefonért, tudta, hogy muszáj felvennie, de olyan rég nem játszotta a szerepét, hogy attól félt képtelen lesz magára ölteni a régi tulajdonságait. Akkor és ott, mikor megcsörrent a telefon és látta ki keresni jött rá, hogy Ő alig két hét alatt már más ember lett. Mégis a füléhez emelte a telefont, nyugodtságot erőltetett magára, és Aldo élettelen testét vetítette az elméjére.


-Szia!.-próbálta hangjába az öröm  csekély hangskáláját becsempészni.




-Szia, na mi a helyzet oda át? Hiányzom.-kérdezte a férfi önelégült hanggal. Cseppnyi gúnnyal a hangjában.


-Itt minden oké és persze hogy hiányzol, de tudom, hogy most így a legjobb Aldo sajnálom, hogy így kihoztalak a béketűrésedből, szeretlek és nem akartam neked rosszat.-Am tanult  Jentől , és magától. Vigyorogva nézte magát a tükörben ahogy az arcjátéka és a hangja előadja a hattyú halálát.-Szívem sajnálom!


-Megbocsátok, ha már ilyen szépen kéred, de bírt ki azt a hat hónapot! Odamenjek?.-kérdezte kissé lágyabb hangon Aldo. Amina erre megint nem számított, így kénytelen kelletlen improvizált ismét.




-Szeretném, de nem lehet! Megtiltották, hogy az első három hónapban valaki is jöjjön hozzánk, csak utána fogadhatunk látogatókat.


-Akkor kiveszek egy szobát a környéken és mikor vásárolni mész, vagy szabadidős tevékenységed van együtt lehetünk baby. Olyan rég keféltünk egy jót.-nevetett fel Aldo, a lánynak viszont felfordult a gyomra, a közönséges hangnemtől.


-Ahogy gondolod.-erőltetett magára Am egy kis kedvességet.-én nem tiltakozom, de óvatosnak kell lenni, mert ha bármilyen sérülésem lesz akkor bajba kerülök.


-Persze, többé nem foglak bántani, ha szépen azt teszed végre amit mondok. Amikor azt mondom térdre, akkor térdre! Oké?.-nevetett a férfi, mintha valami hatalmas poént mondott volna.


-Értem.-nevetett vissza kínok közt Amina.


-Akkor jó! Öltözz fel. Itt vagyok a központ előtt, gyere ki valami ürüggyel és már mehetünk is a szállodába, de siess , mert nem azért repültem több órát, hogy még csak egy jót ne is dugjak a feleségemmel.




Amina szeme megtelt könnyel, a szívét mintha vasmarkok szorították volna össze. A szoba forogni kezdett, a vonal megszakadt és tudta neki maximum fél órája volt, hogy kiérjen. Akadálya semmi, csak saját maga. Am villámgyorsan kezdett el öltözködni, miközben már a telefon a kezében kicsöngött. jent hívta. Remegett mindene, a verejték cseppek eláztatták az egész testét, patakokká változva. A hajából csavarni lehetett a vizet, a torka kiszáradt, a légzése felgyorsult. Pánikrohama volt! jennek villámsebesen hadarta el mi a baj, de sajnos most Ő sem tudott segíteni, csak annyit, hogy Amet egyedül nem engedték ki sétálni, tehát várni fog rá a hotel halljában és gyorsan megmenti amint tudja, de sajnos az aktust nem tudja megakadályozni.


A két nő, kereken fél órával Aldo hívása után lépett ki a központ bejáratán. Aldo nem kis meglepetésére. Tátott szájjal figyelte romokban lévő feleségét ,és a mellette lépkedő szintén azt a látszatot keltő Jennát!

-Szia.-suttogta Amina-bocs, de csak Jennával engedtek ki sétálni, de majd ő a halban várakozik.-húzta félszeg mosolyra a száját Amina, miközben undorodva magától is megölelte.

-Semmi gond, ő is jöhet.- kacsintott Aldo a nőre.


-Bocs, kihagyom!-szegte fel az állát Jen és elővette ama rejtett tulajdonságát, amit szemmel verésnek hívnak.


-Oké, bocsánat.-tette fel Aldo a kezeit, jelezve, hogy nem akar konfliktust a nővel.-köszönöm, hogy falaz a feleségemnek és nekem. Tudja, nagy a szerelem és már hiányzott. Bár tudom, hogy a javát szolgálja az intézet, hiszen súlyos pszichés gondjai vannak a drog miatt, de hát szeretem és már nagyon hiányzott a közelsége.Maga miért van bent?


A két nőt a hányinger kerülgette a férfi szavaitól, de erősen tartották magukat. A szemükben a cinkos fény ott cikázott köztük, amikor egymásra pillantottak. jen erőt adott Aminának, hogy túl élje azt az egy órát, amit a férfinak Jen adni fog.


-Hogy én miért vagyok bent?-kérdezte Jen mosolyogva-gyilkossági kisérlet, csak az ügyvédem elintézte a beszámíthatatlanságot. Meg akartam ölni a férjem!-Jen vigyorgott magában és Aminának is el kellett fordulnia, nehogy elnevesse magát. Főleg látva Aldo hitetlen képét, amit a döbbenet okozott és a félelmet a szemeiben.


-Jézusom!-adott is hangot félelmeinek a férfi.-Menjünk!


A kocsihoz kísérte a két nőt, udvariasan besegítette feleségét, az első ülésre. Hátul foglalt helyet Jen. Diszkréten az ablakra tapadt tekintettel ugyanis látta ahogy egy fehér porral teli üvegcsét tart felesége orra elé, amiből ő is kiszórt egy kisebb adagot a tenyerébe. Kokain! Tudta Jen, hogy ez nem jó jel, de egyenlőre nem volt mit tenniük, hagyniuk kellett az eseményeket megtörténni.


Az út további részében nem szólt senki egy szót sem. A szállodához érve Jen helyet foglalt a bárban kkért magának egy gintonikot és várt. Várt és gondolkozott azon, hogy szegény, szerencsétlen Am ezekben a pillanatokban fog ismét összeomlani. tudta, hogy neki kell majd erőt adni, a folytatáshoz. Ám ami történt, az álmában sem jutott volna eszébe, azt hitte, hogy ő ide lent vár, az egy biztosíték a lánynak és Aldo kíméletes lesz vele. De nem így történt.


Am a szoba küszöbén kapta az első pofont, ami a földre is terítette,ám ezúttal úgy pattant fel, mint akit puskából lőttek ki. Gyorsan az ágyhoz szaladt a hátára feküdt, és kéjesen vetkőzni kezdett.  A hagy magad hamarabb szabadulsz elvet követte. Édesen , buja szavakat suttogott Aldonak. A férfi homályos tekintete árulta el a nőnek, csak hogy ez nem lesz könnyű menet, hiába csinál bár mit, verés lesz a vége. Aldo erősen szeretkezett vele, vadul, öklözte miközben mélyre hatolva tömködte a lányt.  Mire végeztek,  a lány teste jobban hasonlított egy domborzati térképhez, mint dombornyomású papírlap.  Az arca szerencsére érintetlen maradt, de a testét iszonyú kínok gyötörtök. érezte , hogy alig gyógyult szervei ismét feladták a szolgálatot és a torkából felszakadó vér is ezt sejtette. Aldo kérdezés és minden nemű szófecsérlés nélkül öltözött fel, majd távozott a szobából. Leérve a kulcsot Jennek dobta!


-Szedd össze ha akarod én végeztem vele mára.




Jenn sietős léptekkel haladt a szoba felé, a fülén a telefonnal. Mentőt nem hívhatott, így taxit rendelt. Az ügyeleti kórházba vitte a lányt azzal a mesével, hogy kilépett egy kocsi elé, ami elgázolta a lányt, de a sofőr cserben hagyta.


Késő este volt mire Aminát kiengedték. Semmi komoly baja nem volt. A vért nem köhögte , az orra vére volt, amit a sokkos állapotnak köszönhet! Amina semmi másra nem vágyott, mint egy ágyra, ahol aludhat. A jótékony sötétségre.