5. fejezet

Aldo állt a kapualjban és előtte két férfi térdelt! Amina elfordította fejét. Képtelen volt szembenézni gusztustalan férje, már már túlzásokba vitt életvitelével. Így inkább gyorsan tovább sietett. Még kevésbé volt lelkiismeret furdalása. Crist már messziről kiszúrta, a parton, amint Őt várja. Kezében egy szál tulipánnal. Tudta, hogy Aminának az a kedvenc virága. Amint a tekintetük találkozott sietve indultak meg egymás felé. Cris a derekánál fogva emelte fel a nőt és pörgette meg a csillagfényes éjszaka alatt, ahol a homokszemcsék selymesen cirógatták a lábaikat. A hold nagy kerek képe bevilágította a tenger vizét , kicsit sárgásra festve azt!

-Szia szépségem.-lehelt csókot Cris a nő szájára.

-Szia.-suttogta Amina, miközben a férfi nyakába bújt, hogy érezze annak illatát. Testéből áradó nyugalmát!

-Szóval, már megint bántott?

-Nem.-nyögött fel a nő.- Mosta annyira nem! De csak most kezdődik a kampány. Van egy olyan sejtésem, hogy most is csak a drogpénzekért jöttünk ide, amit a klubokból szed össze. De hát, nincs mit tenni.

Kézen fogva kullogtak a parton a férfi szállása felé.

-Amina, de van! Hagyd el az isten áldjon meg. Addig még nincs tragédia és mind a ketten éltek. Ki fogjátok nyírni egymást szépen lassan.

-Nem Cris! Ő fog kinyírni engem, de már nem érdekel. Elfogadtam és élvezem amit lehet! Ami meg nem tetszik félre söpröm! Mostanában már nem bánt, csak olyankor mikor...

-Amikor a kokaintól félig ájultan szinte  félhalottra kefél!!-fejezte be a férfi a mondatot Amina helyett.

-Igen.-lehelte halkan a nő miközben a földet kezdte el pásztázni a szemével. Szégyenében lehajtott fejjel. Cris az álla alá nyúlt és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen a nő.

-Na gyere, megvigasztallak!

Cris épp, hogy csak Amina derekához hozzáérve irányította a nőt saját kis bungalójához. Kinyitotta az ajtót és gyengéden betessékelte a lányt. Amint az ajtó becsukódott mögöttük, forró ajkaival a lány vállát csókolgatta. Amina felnyögött.

-Szeress.-kérte

-Szeretnélek.-mondta a férfi

Amina nagyon jól tudta hogy érti a férfi, tudta hogy csak rajta fog múlni, hogy hagyja e a férfi kényeztetését. Ugyanis történt már olyan, hogy Amina elfelejtette, hogy Cris mellett nem szexrabszolga, hanem egyszerűen csak Ő maga.

Cris, óvatosan simogatta a lány combján felfelé a ruhát az egyik kezével, a másikkal meg terelte a szoba felé. Féltőn , gondoskodón akár egy tyúkanyó a kicsinyeit. Cris ma kifejezetten romantikus hangulatban volt.

A hálóban mécsesek sokasága égett, az éjjeli szekrényen egy jófajta pezsgő hűsölt a jégkockák között egy elegáns fém vödörben. Cris eldöntötte a lányt az ágyon, menet közben a ruháját lehúzva, majd a pezsgőt a nő forró testére csurgatta, hogy onnan óvatosan, lassú ,kéjes mozdulatokkal nyalja le. Egy egy kortyot csurgatott a lány szájába is, aki szétterülve élvezte a férfi nyaldosását.

Élvezte, ahogy a férfi a lába közé furakodva ügyködik legérzékenyebb pontján, perverz kéjjel töltötte el a látvány, amit magába szívott. Nem Amina nem csukta be a szemét, látni akarta ahogy a férfi lassú nyelvcsapásai és fürge ujjai a mámorba röpítik. Pedig kész szenvedés volt a kéjtől vonagló testének , hogy ne csukja le pilláit, de megérte minden gyötrelem, mert az érzés semmihez nem volt fogható, mikor Cris az utolsó mozdulatokkal felrepítette a holdra. Ideje se volt feleszmélni már is érezte magában a férfi hatalmas vággyal teli férfiasságát. Lüktetett benne, pedig még csak meg sem mozdultak. Egyszerűen csak egymás szemében elmélyülve élvezték , hogy összeforrtak. Aztán a férfi lassan , körkörös mozdulatokkal mozogni kezdett, Amina megemelte a csípőjét, hogy még jobban érezze magában, a hatalmas szervet. Imádta mikor Crissel volt, azt a feszítő érzést, odabent magában. Úgy érezte kettészakad a teste, de mégsem fájt. A férfi egyre erősebb mozdulatokkal lökte ismét az egekbe, ám még kezével mindig ingerelte a nő már már vörösre duzzadt klitoriszát.

A szemüket egy percre sem vették le egymásról, kezeik bebarangolták,  egymás testét, feltérképezve annak minden egyes zegzugát.  Az orgazmus száguldó vonat sebességével érkezett, a szoba csendjét éles sikítás zaja törte meg. Az élvezet illata beleivódott a bőrükbe, ahogy izzadt testükkel egymáshoz simulva, meseszép szemekkel gyönyörködtek egymásban. Amina szemében egy könnycsepp indult szomorú útra.

-Miért sírsz?-kérdezte a férfi. Hangjában a gyengédség már már túlzás volt, kezeivel úgy ölelte a nőt, hogy az szinte eggyé vált a testével.

-Mert, most jó!

-Máskor is lehetne jó, csak tenned kéne érte.-suttogta a férfi, de amint kimondta szavait, már meg is bánta.

Amina felpattant és öltözni kezdett.

-Mennem kell!

Arcizma megfeszült, állát felszegve nézett a férfival farkasszemet. Cris nem szólt. Rágyújtott z éjjeli szekrényen lévő megtekert spanglira, majd a nő kezébe nyomta.

-Amina, unom már, a megmentőt játszani. Nem tudok segíteni. Én is csak használlak, ezt pedig nem akarom, kedvem eljátszani a hőst. Téged akarlak. Elég volt! Vagy változtatsz az életeden vagy nem, de már nem akarom, hogy elmeséld, hogy szenvedsz. Akarlak, persze. Hiszen egy gyönyörű nő vagy, de nem bírom már végig nézni, hogy kínoz halálra az a szemétláda.

Cris, hirtelen indulata meglepte Aminát. Igaza volt a férfinak, de az igazság fájt. Nem értette, miért akarja most már ő is csak bántani. Hiszen nem lehet az övé, és eddig semmi jelét nem mutatta, hogy komolyabban fontolgatná az ő kettejük kapcsolatát. Vagy csak nem vette észre a jeleket, mert csak magával és a saját fájdalmaival volt elfoglalva?


-Cris, most mi bajod?-Amina, mint mindig, most is leplezte saját érzéseit és jégszívűen, érzelemmentes álarccal fordult a férfihoz.


-Azt, hogy kiabálj, üss meg ha ahhoz van kedved, vitatkozz velem, veszekedj ha bánt valami, ne pedig beletörődj! Azt akarom vedd az életed a saját kezedbe.


-Nem megy! Ennyi, fogadd el!-Amina még mindig nyugodtnak tűnő arccal és higgadt hangon beszélt a férfival, aki szinte már tajtékzott a dühtől, hogy a nő nem képes kijönni  a sodrából.


Pedig Crisnek ez volt minden vágya, hogy végre kizökkentse a nőt abból a monoton érzésből, amit felvett maszknak, a külvilág megtévesztésére.


Cris folyamatosan csak mondta mondta a magáét, hogy Amina igen is tudna tenni valamit azért, hogy jobb legyen az élete, már már úgy hatott, hogy csak a férje pénzéért van vele. És amikor Cris, ezt ki is mondta Aminából robbant a bomba. Hangos zokogásától és jajveszékelésétől zengett a szoba, majd egyszer csak , mint valami ketrecbe zárt oroszlán törni zúzni kezdett. Crisből pedig feltört a nevetés és még jobban elkezdte mondani a magáét. Teljes átéléssel. Visszavéve, a gonosz szerepét.


Igen, a férfi így szokta gyógyítani Aminát. Neki nem csak a teste kellett, hanem a lelke is, bár valamilyen szinten tényleg csak használta, de hát a lány is őt. Egy kölcsönös üzlet volt ez köztük, egy kimondatlan szerződés. A lány végre tombolt. Néha így sikerült belőle kihozni a feszültséget a férfinak, néha úgy, hogy erőszakosan szeretkezett vele, néha pedig csak egyszerűen beszélgettek és a lány képes volt kiadni magából.




Amina a kimerültségtől összeesve aludt el a kanapén. Cris pedig gondolkodott. Azon, hogyha akkor nem játssza el a nőcsábász szerepet az egyetemen Aminának fogadásból, akkor máshogy lett volna e, máshogy alakult volna az életük ?

4. fejezet

Valaki lusta köröket írt le a férfi hátán. Jenna érintését ezer közül is felismerte volna, mert még mindig megremegett a gyomra, ha megérezte a bőrét a bőrén.

Meztelen volt és kába, a szex szaga még mindig a levegőben terjengett, keveredve a nőies parfümmel és a cigaretta jellegzetes illatával. Jenna lélegzete végigperzselte a széles hátát, megborzongatta a hajat a tarkóján, majd a szája sarkába forró csókot nyomott.

-         Ideje felkelni és elindulni a próbára – suttogta a fülébe érzékien, amitől Dominicnak mindenféle mocskos gondolata támadt, arra vonatkozva, hogy mivel is üssék el az időt a próba helyett. – Na gyerünk, állj fel és menj zuhanyozni – noszogatta a nő. A férfi érezte a lapockájának nyomódó melleket, a forró, puha testet és azonnal megkívánta.

-         Felálltam – gyűrte hirtelen a feleségét maga alá, hogy azonnal lecsaphasson, a nyaka selymes, illatos bőrére és finoman harapdálva vágyat szítva a nőben, miközben a csípőjét az övének nyomta, jelezve, hogy tényleg felállt. Csak kicsit másképp, mint ahogy azt a felesége gondolta.

-         Dominic, menned kell – sóhajtott fel Jenna, mire a férfi morogni kezdett, de nem szállt volna ki a vállgödréből az Istennek se. Inkább tovább kóstolgatta a nő puha, érzékeny bőrét, finoman harapdálva és nyalogatva, tudván tudva, hogy Jenna ettől mindig beindul. De valahol az agya távoli sarkában ott motoszkált a zenekara, az esti koncert, ahol a maximumot akarta nyújtani. A mérleg most sem billent semerre, hiába minden. A szex és a dobszerkó egyenrangúak voltak a fontossági sorrendjén, viszont Dominic is tisztában volt azzal, hogy Jennát bármikor megkaphatja, próbálni viszont nem lesz ma már több lehetősége. – Édes, indulnunk kell – suttogta Jenna a fülébe halkan, alatta fekve, akár egy fadarab.

-         Nem akarok – nyafogott a férfi, mint egy gyerek, mire Jenna mosolyogva megforgatta a szemét. Igen, a durcás, álmos kölyökbe szeretett bele anno, akit alig lehetett kirugdosni az ágyból, aki csak egy kiadós reggeli menet után volt hajlandó betolni a formás hátsóját a fürdőszobába.

Hirtelen eltűnt a testére nehezedő súly, újra kapott levegőt. Dominic mellé gördült és a fejére húzta a takarót, amit a nő nevetve figyelt. Ilyenkor úgy érezte, hogy minden olyan, mint régen. Hogy Dominic nem egy aberrált, öntelt barom, hanem csak egy nyafogós kisfiú, akinek szüksége van rá. Valamiért ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy megcsókolja a férfit, ehhez viszont előbb ki kellett hámoznia a takaróból. Amint előbukkant a hófehér, puha lepel alól Dominic arca, Jenna szíve hatalmasat dobbant. A kissé álmos, de kétségkívül szikrázó kék szemek, a kócos világosszőke haj, a karakteres áll és a csodaszép arccsont megint megdobbantotta a szívét. A fitos orrára egy apró puszit nyomott, mire Dominic átölelte a derekát és magára húzta. A gyönyörű mosoly amivel megajándékozta, megint visszarepítette Jennát az időben, ahol még Dominic nem volt sztár, csak egyszerű gimnazista, aki folyamatosan produkálta magát előtte. Mindenki tudta, hogy meg akarja kapni Jennát, de senki nem tett volna egy lyukas garast se arra, hogy valaha tényleg az övé lesz.

Tényleg nem illettek össze soha. A pom-pom csapat kapitánya, a diáktanács elnöke, az éltanuló, a bálkirálynő egy mezei, bukásra álló, vadóc, agyontetovált, piercingekkel teleszurkált, állandóan mindenen ritmust ütő, füvező, kannás bort ivó, hiperaktív őrülttel? Nem, ez mindenki számára képtelenség volt. Csak nekik nem.

És most tessék. Házasok. Mindkettejük ujján ott csillog a vékony fehéraranygyűrű, mert valaha mindennél jobban szerették egymást.

Jennában újra felmerült, hogy vajon hogyan illanhatott el az-az eszelős érzés, ami mindig a hatalmába kerítette mikor Dominic mellette volt? Miért múlt el? Miért gyűlölte meg? Hisz látszólag semmit sem változott. Ugyan az a huncut mosoly bujkál a szája szegletében és ugyan az a pajzán fény csillog a szemeiben. Ugyan olyan dögös, ugyan olyan izmos, ugyan olyan sármos és szexi, mint volt. Semmit sem öregedett az évek alatt.

-         Mennünk kell – sóhajtott fel Dominic, majd finoman maga mellé gördítette a nőt és fenékriszálva bevonult a fürdőbe, bízva abban, hogy Jenna követi és mégis le tudják zavarni azt a bizonyos reggeli menetet, miközben végigcsorog a bőrükön a langyos víz.

De Jenna inkább felöltözött, megrendelte a kávét és a reggelit, majd kikészítette az ágyra Dominic ruháit, akár egy rendes anyuka, a kisfiának.

Persze azon cseppet sem lepődött meg, hogy Dominic ismét felső nélkül szambázott keresztül a lakosztályon, a zuhany után.

-         Vedd fel a trikód – szólt rá fáradtan Jenna, a kávéját kavargatva.

-         Nem kell, meleg van – dünnyögte Dominic cigivel a szájában.

-         Nem rohangálhatsz állandóan egy szál gatyában – dorgálta a nő, de Dominic ismételten elengedte a szavakat a füle mellett. Nem érdekelte Jenna véleménye, inkább csak magára húzta a tornacsukáját, miközben pöfékelt, majd zsebre dugta a telefonját és a pénztárcáját, Jenna mellé lépett egy másodperc alatt felhajtotta a kávéját felcsapta a napszemüvegét és a nő felé nyújtotta a kezét.

-         Indulás – adta ki a parancsot, ellentmondást nem tűrő hangon.

-         Még nem ittam meg – motyogta Jenna.

-         Nem érdekel, megyünk – dobbantott türelmetlenül a lábával Dominic.

-         Most az a bajod, hogy nem keféltem veled reggel? – Kérdezte a nő színtelen hangon, miközben a férfi arcát tanulmányozta, ami nem mutatott semmilyen érzelmet. Nem volt már sehol a nyafogós, de szeretetreméltó gyerek, csak egy parancsolgató, sértődött, pöcsöt látott maga előtt.

-         Ne nevetess már – nevetett fel a férfi rekedten. – Akkor dugok, amikor akarok és azzal, akivel akarok. Pont leszarom, hogy nem szoptál le reggel és nem táncoltál a farkamon. Nevetséges vagy, ha azt hiszed, hogy ez érdekel, de higgy, amit akarsz te buta ribanc. Csak most emeled meg a segged és induljunk el. Nem akarok elkésni – morogta, mire Jenna megmakacsolta magát és tovább kavargatta a kávéját. Esze ágában sem volt felállni a székről. Bár tudta, hogy esélye sincs, mégis keményen állta a férje pillantását. Látta a kék szemekben a meglepettséget, amit az ellenállása okozott, majd hirtelen eszelős harag lobbant fel a férfi tekintetében. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy bárki is nemet mondjon neki. Az évek alatt hozzászokott, hogy bármit és bárkit megkaphat. Az asszisztensei lesték minden óhaját, sokszor az olyan kívánságait is kitalálták amire még csak gondolt, de a száján ki se ejtette. Minden az ő kényelmét szolgálta, az egész világ érte volt. Hát ezért lett dühös…

Hogy jön Jenna ahhoz, hogy ne teljesítse a kérését? A saját felesége. A tulajdona. A vörös köd egyik pillanatról telepedett az agyára és elborította másodperceken belül az egész elméjét. Soha nem bántotta volna Jennát. Legalábbis fizikailag nem. De Dominic a megfélemlítés mestere volt. Egy szemvillanásnyi idő alatt kitépte Jenna kezei közülük a bögrét, majd egyszerűen az ablak felé hajította, amin úgy száguldott át a porcelán, mint forró kés a vajon. Jenna halkan felsikított mikor mellette az asztal is felborult és hangos csörömpöléssel minden ripityára tört, ugyan úgy, ahogy az ő magabiztossága is. Egész testében remegett, mikor a férje egy lépéssel elé lépett és az ujjait az állkapcsára szorította.

-         Indíts – sziszegte az arcába, majd a választ meg se várva felrángatta a fotelből.

A színpadon technikusok rohangáltak. Dominic a dobfelszerelése mögött ült és az egyik emberével beszélgetett mosolyogva. Felvette az elbűvölő maszkot, amivel mindenkit képes volt elkábítani. Jenna messziről figyelte, az egyik hangfalon ücsörögve. Senki nem szólt most hozzá, egyszerűen átnéztek rajta, mintha ott se lenne, mintha láthatatlanná vált volna. Dominic volt az egyetlen, aki néha-néha felé nézett, de csak azért, hogy meggyőződjön róla, hogy senki nem környékezte meg Jennát. A nő halálra unta magát és viszolygott az őt vizslató pajzán pillantásoktól.

A zenekar minden tagja végigment már rajta, hisz a férje elve szerint a banda a családja, a családjával pedig, mindent meg kell osztani. Beleértve a neje testét is.

Jenna rosszul volt az egésztől. Hányinger kerülgette mikor összetalálkozott az énekessel a pillantása, aki amint meglátta, hogy ott ücsörög, máris megnyalta a szája szélét. Jenna karja borsódzott már az emlékektől is. Ahogy a férfi a hajába markol, ahogy beléhatol, szinte kettéhasítva a testét. Igen, emlékezett, hogy utána a fürdőszobába zárkózott és órákon át csak zokogott. De ez már régen történt. Azóta a könnyei is elfogytak. Kiszáradt, akár a sivatag. Sivár volt belül és élettelen. Csak annyi izzás volt benne, amennyi ahhoz kellett, hogy a Dominic iránti gyűlölete életben maradjon.

Halk beszélgetés ütötte meg a lány fülét, de úgy tett, mintha nem figyelne. Tovább piszkálta a körmeit, a padlót bámulva, akár egy báb. Mintha itt se lenne. De mégis fülelt, ahogy mindig.

-         Joel ki akar szállni – suttogta az egyik asszisztens halkan.

-         Á, sose tenné – sutyorgott egy másik lány. – Túl sok pénz forog kockán. És a hírneve. Nem, Joel nem tenne ilyet. Nem hagyná itt a bandáját. Imádja. Imád gitározni. Ez volt minden vágya. Nem dobná el magától. Hacsak… - Hagyta függőben a mondatot.

-         Hacsak, nem kap egy jobb ajánlatot egy másik bandától – fejezte be a másik mindent tudóan.

-         De… Nem mondod? – Magasodott a groupie hangja két oktávot, ebből pedig Jenna azonnal tudta miről van szó. Abbahagyta a padló repedéseinek tanulmányozását, hogy a banda szólógitárosára nézhessen. Joel kedvtelenül ült a földön, törökülésben, a gitárját hangolgatta. Jenna úgy érezte, hogy a srác fejébe lát. Tudta mi a legtitkosabb vágya, hogy mi az, amiért eldobná a csapatát. És most nagyon olyan képet vágott, mint aki megkaphatja amit akar, de már nem biztos benne, hogy tényleg akarja-e. Jenna viszont tudta. Tudta, hogy el fogja fogadni, hisz az álma az, hogy a kedvenc bandájába mehessen át. Igen, régóta pletykáltak arról, hogy Joel példaképe abbahagyja a zenélést végleg. De arra senki nem számított, hogy a hír igaz, arra meg végképp nem, hogy ha ki is száll a férfi, akkor Joelt hívja bárki is a helyére. De ezek szerint mégis ez történt. Csak egy kis lökés kell. Egy pici, hogy a fiú távozzon, Dominic pedig gutaütést kapjon. Jenna amint végiggondolta a dolgokat elmosolyodott. Szíve szerint felkacagott volna, de azzal felkeltette volna magára figyelmet. Túl régóta nem hallotta már senki szívből nevetni, ha most elkezdené, akkor mindenki tudná, hogy valami nincs rendben, akkor pedig hol maradna meglepetés? De most mégis annyira tudott volna nevetni. Ha kacagni kezdene, hát biztos a könnyei is kicsordulnának, sőt lehetséges az is, hogy leborulna a hangfalról. Csak maga elé kell képzelnie a férje elképedt arcát, amikor Joel közli vele, hogy lelép. A hófehér arc, vörösre gyúlna és úgy megnyúlna a meglepettségtől, mint még soha. Jennának muszáj volt az alsó ajkába harapnia, hogy fel ne kuncogjon hangosan is, mikor a lehunyt szemhéjai alá vetült a kép. A kép, ami Dominicot mutatta.

Furcsa ízt érzett a nyelvén, persze csak képletesen értve. Hogy miért? Mert pontosan tudta, hogy ő lehet az a személy, akinek elég egy kicsit pöccintenie a döntésképtelennek tűnő gitároson ahhoz, hogy az átzuhanjon egy másik csapatba. Mintha egy szakadék szélén ácsorgó halálraítéltet lökne le. De megteheti, mindenféle következmény nélkül. Csak el kell sétálnia előtte, megérinteni a karját és a színpad szélére hívni.

Mire idáig jutott a gondolkodásban már talpon is volt és a miniszoknyáját igazgatta a helyére. Az arcán eszelős mosoly játszott. Csak egy pillantást vetett a férjére, aki naivan azt hitte a mosolya neki szól. Végülis ha mindent összeadunk igaza is volt… Ez olyan kárörvendő fajta vigyor volt és Jenna nagyon jól tudta, hogy a férfinak komoly vesztesége származik abból, ha az egyik legjobb barátja és egyben zenésztársa lelép. Míg kecsesen Joel felé lépkedett végig Dominic pillantását tartotta fogva. Finoman ringatta a csípőjét, miközben kihúzta magát, hogy a mellei még jobban kidomborodjanak. Tudta, hogy a teste az, amivel elterelheti Dominic figyelmét, hisz ha felcsigázza a fantáziáját ezalatt a pár méter alatt, nem fog azon járni az esze, hogy mi volt az-az egy szó, amit Joelnek súgott, sokkal inkább afelé fognak keringeni a gondolati, hogy hol is húzhatná meg a nejét gyorsan és keményen.

Igen, Dominic is csak férfiból volt. A farka irányította és hát most ebben a pillanatban külön jól jött, hogy reggel nem feküdt le vele. Kielégületlen volt és ez pont kapóra jött a nőnek. Pontosan tudta, hogy Dominic a nap huszonnégy órájában harcképes, hogy elég egyetlen mozdulat és elszabadul benne a pokol. Mások ezt szexmániának hívják, Jenna viszont szerencsének nevezte. Hisz ha elkapta Dominic tökét, akkor bármit megkaphatott. Övé lehetett volna az egész világ és pusztán egy laza fél órába került, amit ő is élvezett.

De most mást akart és már ott is állt az égnek álló hajú srác előtt, aki halkan morgott valamit az orra alatt.

-         Joel – szólította meg halk, sejtelmes, búgú hangon, miközben nagyon finoman végigfuttatta az ujjait a vállán. A férfi azonnal rákapta a tekintetét és hirtelen olyan rémülten pislogott rá, mint egy tettén ért rabló, akinek pisztolyt szegeznek a fejéhez és bilincset lóbálnak az orra előtt. De amint rájött, hogy csak Jenna az, lelassult a szívverése és azonnal lehiggadt.

-         Igen? – Nézett rá kérdőn.

-         Tekernél nekem egy cigit? – pislogott hatalmasakat, hisz tudta, hogy a szempillarezgetés milyen hatásos trükk.

-         Tekerj magadnak vagy szólj Domnak, én most nem érek rá – mordult rá a férfi, mire Jenna bosszúsan felsóhajtott, de gyorsan leplezte a mérgét.

-         Dominic el van foglalva, én meg nem tudok a körmeimtől – mozgatta meg a fiú orra előtt az ujjait, amiken a hosszú műkörmök díszelegtek. Ő is tudta, hogy használhatatlan így a keze a mindennapi életben, de a férje imádta a hegyes karmokat, amikkel a háta érzékeny bőrét karcolta szex közben, így nem volt mit tenni. Másokra támaszkodott bizonyos helyzetekben, csak azért, hogy Dominic megkapja amit akar és úgy ahogy akarja.

-         Nem fogsz leszállni rólam? – Nézett fel Joel, de közben talpra is szökkent, mire Jenna egy gyönyörű mosollyal ajándékozta meg. Ismét a színpad szélén kötöttek ki, ahol a férfi gyors mozdulatokkal elkészítette a cigarettát, majd a nő kezébe nyomta, aki hálás puszit nyomott cserébe az arcára.

Szerintem el kéne vállalnod a munkát – suttogta a fülébe, mielőtt visszahúzódott volna, aztán megint megcirógatta a férfi bőrét, majd már ott sem volt, hisz Dominic felé nyújtotta a tenyerét alig pár lépésnyire tőlük, ő pedig repült felé, akár egy engedelmes feleség, maga után hagyva egy döbbent gitárost és szembenézve egy újabb raktári vagy öltözői pásztorórával.

3.fejezet

Aldo Ibizára vitte a feleségét. Két okból is, magának a fergeteges eldugott kis partikat tervezte , Aminának meg engedélyezni akart egy kis szabadságot. A férfi ezért hatalmas lakosztályt foglaltatott, két hálóval, nappalival és tengerre vezető kis ösvénnyel. A lakrészhez csodálatos kert és terasz is tartozott, komplett kis villaként emelkedve ki a szállodából.

Amina, a terasz ajtóban állva gyönyörködött a látványban. Az égszínkék tenger hullámai vadul nyaldosták a hófehér homokkal borított partot. A nap melegen sütött, de a gyenge szél enyhítette forró sugarait. Aldo óvatosan ölelte át Aminát hátulról, félt hogy megijeszti , annyira elmerengve állt ott.

-Ugye milyen szép?-kérdezte kivételesen a régi hangján.

Aldo régen, bármennyire is önző érdekből kezdett Aminával, megadta neki a tiszteletet és a szeretetet, ha máshogy nem is, de látszólag.

-Igen! Nagyon szép. Köszönöm, hogy idehoztál.-hangja közönyös, élettelen volt. Már maga előtt látta, hogy a férfi a kimerültségig szeretni akarja majd a testét, ezért is lepte meg férje kijelentése.

-Pihenj, én a másik szobában leszek. Elmegyek néha kicsit szórakozni, de te csak pihenj. Rád fér, ha hazamegyünk kezdődik a kampány és szükségem lesz rád. Békén hagylak ígérem, sajnálom, ha néha undok vagyok.-mondta egy szuszra a férfi miközben az arcát simogatta. Majd homlokon csókolta a lányt és ott hagyta.

Amina a szobájába sietett, pillanatok alatt tekerte össze a hozzávalókat egy cigarettává. Levetette ruháját, egy apró sortot húzott, egy vékony trikóval. Töltött magának egy kávét, majd kiült a tengerre vezető sétány végébe. A lábát a fehér homok cirógatta, a hullámok moraja teljesen kikapcsolta az agyát miközben rágyújtott a cigire, amin kirajzolódtak a zöld kis csomók a dohánytörmeléken keresztül.

Élvezettel szívott bele és tartotta bent a levegőt. A torkát irritálta ez első slukk, de visszafojtotta a köhögését. A  tekintete réveteg lett, majd az agyát milliónyi gondolatok öntötték el hirtelen.

A fekete felhők, amik az évek alatt a feje fölé tornyosultak, szempillantás alatt szertefoszlottak és egy édes rózsaszín buborék nőtt a helyükre. Védelmező buborék, amelyen csak a jó dolgok hatolhatnak át.
Szerette ezt az érzést. A lelkét átjárta a nyugalom, a szívét melengették, az ábrándos tervek, szövögette őket, egy jobb élet reményében. Ilyenkor úgy érezte, hogy csak fogja magát és elhagyja Aldot, útra kél és elbújik a világ elől. Ám a lelke mélyén tudta, hogy a férje a föld alól is előkeríteni és talán még meg is ölné, mert szégyenbe hozná őt.

Amina visszament az üres lakásba, Aldo már el is ment valahova, így ő kevert magának egy martinit, felnyitotta a laptopját, és belekezdett az írásba. Öntötte magából a panaszokat, a történeteket, mindent ami vele és az életével kapcsolatos. Írás közben eszébe jutott, hogy talán megint ideje lenne felhívni egyetlen egy mentsvárát. Azt az egyetlen embert, aki mellette van szenvedései alatt, azt aki mindent megtenne, csak hogy a nőt kirángassa a melankóliából, a drogból és Aldóból. De hiába az ő befolyása, hiába az ő egzisztenciája, ő sem tehet semmit. Aldo maffia pénzből kampányolt és Amina semmit nem tehet az életéért, hiszen akkor azokat akiket szeret is veszélybe sodor. Amina ezért a lelki társát is távol kellett hogy tartsa az életétől. Titkos légyottokat engedélyezett csak magának a hírességgel, egy kis időt. Hiszen az ő karrierjének se használna ha megtudnák, hogy Amina az alelnök felesége a szeretője.

Amina, Crist szintén a főiskolán ismerte meg, bár Cris színészi pályára készült. Egy időben csapta a szelet a lánynak, de megbízhatatlannak minősült, mert állandóan cserélgette a barátnőit, bár ez a mai napig is így van. Később barátok lettek, de Aldonak nem tetszett ezért csak titokban beszéltek. Az évek alatt viszont kialakult köztük a titkolt vonzódás és a végén úgy döntöttek, hogy miért is ne adják meg maguknak azt amire vágynak, ha már több úgyse lehet belőlük.

Amina visszaemlékezett az első átszeretkezett éjszakára, amit gyakorlatilag a saját kétségbe esésének köszönhet.

Forró nyári éjszaka volt aznap Washingtonban. Aldoval épp valami idióta pofavizitről tartottak hazfelé a légkondicionált autóval. Aminából teljesen ösztönösen szakadt fel egy sóhaj. Aldó persze félre értette és miközben a férfi a vacsora partnerekről áradozott, azt hitte Amina őket fitymálja le a sóhajjal, holott a lánynak egyszerűen jól esett a kocsi hűvös levegője.


Aldo az útszélére húzódott a kocsival, majd elkezdte fojtogatni a lányt és kirakta az út szélén, miközben jól helyben hagyta, ám azt azért közölte vele, hogy még véletlenül se lássa viszont a reggeli újságok címlapján.


Amina akkor hívta fel először Crist mert olvasta, hogy a városban tartózkodik, addig mindig a férfi kereste számítógépen. Ám azon az éjszakán félre tette büszkeségét, és minden erejét összeszedte, hogy segítséget kérjen.


Amina emlékszik minden egyes szóra:


-Szia-höppögte-Amina vagyok! Segíts! Zokogott mire a mondat végére ért.




-Hol vagy?- a férfi nem kérdezte mi a baj, nem érdekelte, hogy mi történt, egyszerűen menni akart a nőért aki bajban volt. Amina elmondta neki hol van és mi történt.


-Azonnal ott vagyok ne mozdulj.




És valóban Cris fél órán belül ott volt a nőért, aki addigra verejtékben úszva ült, kisírt szemekkel az útszélén. Önkívületi állapotban fektette a férfi a hátsó ülésre és órák kellettek mire Amina megnyugodott a férfi karjaiban a szállodai bungalóban.

Egész éjjel beszélgettek, majd a férfi ágyba tette a lányt, aki viszont szenvedélyesen kapott Cris ajkai után! A mai napig nem tudja megmondani miért, egyszerűen érezni akarta, hogy valakinek csak ő kell és önmagáért szeretik.

Cris készségesen adott utat a vágyainak, holott picit félt, hogy a nő később megbánja tettét. Élvezettel falta kebleit és ágyékát, hogy gyönyört adhasson a nőnek.




Aminát  a telefonja csörgése riasztotta, gyorsan megrázta a fejét, ám amikor a kijelzőre pillantott hangosan felnevetett. Rég lehetett őt ilyen jóízűen kacagni. A kijelzőn egy név villogott Cris.
Amina hitt a sorsban és hogy vannak dolgok amiket nem a véletlen művel az életben, ezért gyorsan fel is vette.




-Pont rólad fantáziáltam-csicseregte vidáman a telefonba, ami azért a füvescigijének is köszönhető volt.


-Én meg pont az előbb futottam bele a férjedbe Ibizán a legmenőbb bárban! Mond, hogy téged is magával cipelt!-nevetett a férfi.


-Igen képzelheted.-szomorodott el Amina. De hál istennek lelépett!


-Akkor gyere át! A melleteket lévőben vagyok felfelé a parton. Szerintem egy óra múlva jöhetsz.


-Szívesen, meddig maradsz?.-kérdezte a nő reménykedve, hogy legalább nem kell napokat itt töltenie, egyedül!


-Ameddig csak akarod pufi!


-Héé, nem vagyok pufi, csak szép kerek az arcom!


-Tudom,nem is azért vagy pufi lufi.


-Perverz!


-Hiányzol!-vágott közbe a férfi komolyan, Amina alatt meg elfolyt a padló.-Na várlak . Csók!


Amina nagyon össze szokott zavarodni mikor Crissel van, mert hát az övéké amolyan játék, színjáték, de Cris maximálisan tudja mikor mit kell játszania. Néha a hősszerelmest, néha a szexi szeretőt, néha viszont csak a legjobb barátot, és Cris tökéletesen játssza mindegyik szerepet!



Amina hófehér strandruhában a kezében egy apró táskával és a strandpapucsával indult végig a part mentén el a következő szállodáig. A hosszú haját borzolta a szél, bőrén megcsillant a nap lemenő sugara. Az óceán morajlását elnyomták  a házakból kiszűrődő hangos zenék ritmusai. Amina mosolygott, ám egy kapualjba pillantva megtorpant. Döbbenten nézte az ott zajló eseményeket.....

2.fejezet

A tökéletesre manikűrözött ujjai közt egy szál cigaretta füstölgött. A nő háta közepéig, vad csigákban leomló, mézszőke hajával gyengéden játszani kezdett a szél, már akkor mikor kilépett a hatalmas terasz ajtaján. Csak állt a tökéletesen semmitmondó hotelszoba teraszán, egy tökéletlen életben. Fáradtnak érezte magát, kiégettnek, elveszettnek és haszontalannak. Egy egyszerű bábú volt, a férje mellett. Egy kiegészítő. Olyan akár egy kalap, egy nyaklánc vagy egy drága óra. Csak ő éppen lélegzett, járt, mosolygott, gondolkodott, beszélt és még a szíve is dobogott. De, hogy élt-e? Nem, azt azért nem merte volna kijelenteni. A férje mellett képtelen volt élni. Inkább csak vegetált, de ebből a semmilyen állapotból is kihozta a legtöbbet évekkel ezelőtt. Már nem érdekelte az egész. Semmi nem érdekelte. Csak elfogadta a játékszabályokat.

Státusz volt a férfi számára, hogy együtt voltak. Akár Barbie és Ken. Mindenük megvolt. Gyönyörűek voltak, híresek és piszok mód gazdagok. Csak éppen egy dolog hiányzott. Nem voltak boldogok. Azaz ez így megint nem igaz. Csak Jenna volt boldogtalan. Okosnak hitte magát, mégis arra volt kényszerítve mindig, hogy befogja a száját, kitegye a mellét és mosolyogjon a kamerákba. Ó igen, tökéletesen játszotta a tökéletes nőt.

- Hol van a… - dugta ki a fejét a férje, akiről már azelőtt tudta, mit keres, hogy kinyitotta volna a száját. Idegesítette a hangja, így inkább félbeszakította a férfit.

- Jobb oldali éjjeliszekrény, felülről a második fiók – darálta gépiesen, de nem nézett rá. A cigarettából felszálló füstnek szentelte minden figyelmét.

- Köszi édes. Imádlak – fordult vissza Dominic és egyenesen a hálószobába indult.

- Remélem megbotlasz a küszöbben és a kitöröd a nyakad – suttogta az éjszakába, úgy, hogy senki ne hallhassa, mit kíván.

Már rég nem csodálkozott el azon, hogy mennyire gyűlöli a férjét, pedig először igazán meglepte, mikor felfedezte magában az érzést, ami zsigerből jött és átjárta minden porcikáját. A színtiszta gyűlölet beleitta magát mélyen minden egyes sejtjébe, folyamatosan ott keringett a véráramába és nem tudott tőle szabadulni.

Pedig régen tiszta szívből szerette, ha romantikus túlzásokba akarunk esni, mondhatjuk, hogy szerelmes volt. Még a középiskolában, mikor először összejöttek megbabonázta, a kissé hiperaktív, folyton bohóckodó rosszfiú. Vonzotta Dominic vadság, csodálattal töltötte el, hogy füvet mert szívni a mosdóban, hogy ledöntött egy üveg vodkát az iskola melletti parkban, majd fel merte rúgni a kukát, mikor számon kérték és lazán ki mert sétálni a gimnázium ódon ajtaján, maga mögött hagyva mindent, sutba dobva a jövőt, pusztán egy álom miatt. Egy álomért, ami évekkel később valósággá vált.

Aznap a férfi nem várta el Jennától, hogy kövesse. Egyszerűen beszállt az autójába, elhajtott és meg sem állt Los Angelesig. Kergette az álmát, az álmot, ami öt évvel később segítette neki, hogy visszakapja, a szőke bombázót, akiért minden nap sajgott kicsit a szíve.

Talán sosem kellett volna újra találkozniuk.

Jenna folyton ezen gondolkodott. Ezerszer átrágta annak a napnak minden pillanatát, mikor ismét az útjába sodorta a férfit az élet. Még most is látta maga előtt, ahogy besétált az irodába, ahol akkor gyakornokként dolgozott, egy testére feszülő bőrnadrágban, fűző nélküli motoros bakancsban és egy bőrkabátban, ami alatt nem viselt pólót, ezzel pedig elérte, hogy minden szempár a tökéletesen kidolgozott felsőtestére tapadjon. Igen, a nőnek is elakadt a lélegzete, mikor a szikrázó kék szemekbe nézett. De dühös is volt. Dühös volt Dominicra, mert nem vitte magával, mert el sem búcsúzott. Addig a percig azt hitte, elfelejtette a fiút, de amint meglátta férfi képében, minden csalódottsága és fájdalma a felszínre került. Még jobban felpaprikázta, mikor Dominic elé lépett egy szikrázó mosollyal és végigsimított az arcán, mintha mi sem történt volna. Jutalmul egy hatalmas pofont kapott, de ez sem szegte a férfi kedvét. Egyszerűen szájon csókolta a lányt, ott mindenki előtt…

Az emlékekből két erős kéz térítette vissza, amik szorosan fonódtak a vékony dereka köré. Már abból, ahogy a férfi hozzáért, tudta, hogy mi fog következni. Ahogy pedig a lüktető farka a fenekéhez simult, minden kétsége elszáll. Erőtlenül dőlt az izmos felsőtestnek, nem volt ereje tiltakozni, bár ha őszinte akart lenni magához nem is akart. Nem lepődött meg azon sem, hogy a férfi ellentmondást nem tűrően szembefordította magával és követelőzően szájon csókolta. A whisky íze a férfi nyelvén, őt is megszédítette. Igen, Dominic még mindig képes volt uralni a testét. Talán sose volt ez szerelem, csak puszta vágy. Vágy és szédület, amit Dominic karizmája okozott, amivel mindenkit képes irányítani, amibe mindenki képes beleszeretni. Jenna körmei végigkarcolták az izmos hátat, majd a férfi derekának finom bőrébe vájtak. Kapaszkodnia kellett belé, még most is, még így is, hogy gyűlölte. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. Mert akarta. Akarta Dominicot, az erejét, az elszántságát és a hatalmát is. Fuldokolni akart a csókjaiban és egy-egy átkefélt éjszakán érezni akarta, hogy még mindig nő. Az ő nője.

Dominic pedig élvezte, hogy birtokolhat, hogy a hatalmába kerítheti Jennát. Már rég legyőzte a nőben élő vadmacskát. A karjai közt csak egy erőtlen cica lapult, akit betört. Persze ennek az volt az ára, hogy elvegye feleségül. Megfizette ezt az árat és most használni akarta, azt ami az övé. A tulajdona.

Gondolkodás nélkül markolt Jenna formás fenekébe, majd egy könnyed mozdulattal emelte meg az évek alatt csontsovánnyá fogyott, de mégis őrjítő testet, hogy a hálóba vigye és az ágyra fektesse.

Jenna pillantása fogva tartotta az övét, miközben az övét kezdte bontogatni, hogy minél gyorsabban megszabaduljon a testét fedő farmernadrágtól, ami egyre jobban dörzsölte a kőkemény farkát és akkor sem eresztette, mikor róla szaggatta le a falatnyi ruhát, hogy meztelen valójában csodálhassa meg a törékeny testet. Jenna bármikor el tudta érni nála, hogy az ég felé meredjen. Elég volt a feszes fenékére néznie, vagy hatalmas melleire, amiért komoly összeget fizetett a világ legjobb plasztikai sebészének. Imádta a szilikonnal felpumpált halmokat gyömöszölni, közéjük temetni az arcát vagy éppen szinte már sebesre harapni a sötét mellbimbókat. Élvezte, hogy ez a bomba nő a felesége, hogy bárhol megjelenik vele, irigy pillantások kereszttüzébe kerül, de amit a legjobban szeretett, hogy Jenna már rég nem figyelt az éhes férfiak vágyakozó tekintetére. Pedig ha tudná… Ha tudná, hogy hány férfi baszná halálra, talán nem itt feküdne alatta, lúdbőrözve, saját magát simogatva, kéjesen nyöszörögve.

És ha férfi tudná, hogy a játék csak őt izgatja, a nőt viszont nem… Igen, akkor talán nem lenne ilyen öntelt a mosolya és a csókjai se perzselnék ilyen forrón a nő bőrét. Talán nem húzna nedves csíkot az alig takaró bugyi szegélyénél a nyelve hegyével, majd nem tépné szét a csipkét egy könnyed mozdulattal. Akkor talán tudná, hogy Jenna pontosan tisztában van mindazzal, amiről ő azt hiszi, hogy észre sem veszi. De neki már csak ez maradt. Csak az ágyban tud a férfi fölé kerekedni, csak a testével képes elérni, hogy figyelmet szenteljen rá és éreztesse vele, hogy még mindig kell valakinek. Igen, a teste a biztosíték arra, hogy dúskálhasson Dominic pénzében és csillagként ragyoghasson mellette.

Jenna éppen ezért nem habozott soha odaadni magát. Esze ágában sem volt elveszíteni azt amit kemény munka árán megszerzett magának. Márpedig ha egyszer is elutasítaná a férje közeledését, akkor vége lenne mindennek. Az-az átkozott házassági szerződés, amit aláírt az esküvője előtti napon, visszatartotta attól, hogy elhagyja a férjét. Akkor még naiv volt és szerelmes. Talán kicsit kába is, az előző napi tivornyától, fájt a feje és azt se tudta mit tesz, de már késő ezen rágódni.

Most arra kellett koncentrálni, hogy Dominic kielégüljön és meg se forduljon a fejében, hogy lecserélje valaki másra.

Sokan állítják, hogy egy nő legyen kurva az ágyban, cseléd a konyhában és úrinő a társaságban.

Jenna nem tudott főzni és úri nőként is képtelen volt viselkedni, de prostikat megszégyenítő módon volt képes szopni. Tudta nagyon jól mik a férje vágyai, így egyből a lényegre tért. Nem cuppogott, nem nyáladzott, egyből a torkára engedte a méretes hímtagot és apró nyelésekkel ingerelte a férfit, aki csillagokat látott az élvezettől és artikulálatlan nyögések törtek fel azonnal a torkából. A hosszú ujjai a szőke tincsekbe markoltak, na nem azért, hogy irányítsák a tapasztalt ajkakat, sokkal inkább azért, hogy a nőnek esze ágába se legyen abbahagyni a kényeztetését. Jennának persze meg sem fordult a fejében a dolog, inkább tovább fokozta a féri vágyait, azzal, hogy Dominic ajkai közé dugta az ujjait, amit a férfi engedelmesen végigharapdált, majd úgy fordult, hogy a férfi, az ággyal szemben lévő tükörből, tökéletesen láthassa, hogy a legérzékenyebb pontjára tapasztja a Dom nyálától nedves ujjait és körözni kezd velük, saját magát ingerelve ezzel. Jenna persze már attól felizgult, hogy a férfi gyönyörtől eltorzult arcára nézett. Tudta, hogy ő okozza neki az extázist és nem az alkohollal kevert drog, ami a szervezetében kering. Ismét legyőzte a férfit, ugyan csak a szaténágyneműk közt, de mégis sikerült.

Érezte, hogy a férfi nemsokára elmegy, így kiengedte az ajkai közül, majd a felsőtestét végigcsókolva felkúszott hozzá, hogy egy szenvedélyes csókban forrjanak össze, aztán egyszerűen magába igazította és olyan mélyen fogadta be, hogy már nem volt Dominic és nem volt ő.

Halk sikoly hagyta el a torkát, mikor a férfi a hátára gördítette és keményen a matracnak szegezte a testével. Dominic akarta diktálni a tempót, Jenna pedig egyszerűen körbekulcsolta a hosszú lábaival a csípőjét és felvette a férfi ritmusát, miközben arra gondolt, hogy miért kell neki basznia a férfival. Nem, nem volt jobb szó arra amit csináltak. Egyszerűen csak basztak. Persze élvezte a kemény lökéseket, a férfi harapásait, a szorítását, hogy újra és újra felnyársalta, olyan elemi erővel, hogy már-már azt hitte kettészakad a teste, de jobban vágyott arra, amit az első közös estéjükön éltek át. Szeretkezni akart ismét, de ez lehetetlen volt, úgy, hogy utálta a fölötte tornyosuló férjét. A lényét gyűlölte, de a testét az imádta. Szerette magában érezni, szerette, hogy feszíti a benne mozgó kőkemény fasz. Ha valamit sosem kellett megjátszania az az élvezet volt. Minden pillanatban hazudott a férfinak. Hazudta a szerelmet, a boldogságot, a tökéletességet, a fényt, a ragyogást, de azt sosem kellett, hogy élvezi vele a szexet. Szerette, hogy az erős, hatalmas, kérges tenyere végigsiklik a bőrén és azt sem bánta, hogy a törékeny testébe marnak a hosszú ujjak, fájdalmat és gyönyört okozva egyszerre. Talán beteges volt, de felizgatta amikor Dominic a torkára kulcsolta az ujjait és finoman megszorította a nyakát, mintha meg akarná fojtani, miközben mélyen a szemébe nézett. Az ajkaik alig voltak fél centire a másikétól, egyszerre lihegtek és nyögtek a másik szájába, miközben Jenna a férfi izmos fenekébe markolva húzta még jobban magába és mikor Dominic ujjai az állkapcsát kezdték szorongatni, egyszerűen felsikított. A teste rángott az orgazmustól, ami a férfit is a csúcsra jutatta. Hörögve élvezett el, de nem engedte minden csepp spermáját Jennába. Inkább kikapta a farkát és a nő mellére és hasára is engedett a krémes anyagból, amit Jenna vigyorogva fogadott és a hátát ívbe hajtva düllesztette ki még jobban a mellkasát, majd a saját ujjaival takarította le a férfi élvezetének nyomait a bőréről. Lassan komótosan nyalogatta le az ujjain lévő ragacsos anyagot, amit Dominic kigúvadt szemekkel, perverz vigyorral az arcán figyelt, majd mikor véget ért a műsor csatakosra izzadva mellé gördült és újabb csókkal jutalmazta a produkciót. Jenna azonnal a tűt kezdte keresni a fiókban, majd a barnás kristályokat felmelegítette egy kanálban és belőtte magát. Szüksége volt a heroinra, ahhoz, hogy Dominic mellett tudjon aludni, sőt egyáltalán ahhoz, hogy aludni tudjon. A férfi adagját is elkészítette és figyelte, ahogy a tűt a vénájába szúrja. Némán imádkozott, hogy ez legyen az aranylövés a férfinak, de most sem volt szerencséje.

Dominic csak hozzá hasonlóan bekábult, majd újra rámászott, hogy megint és megint kielégíthesse a nőn a vágyait, egészen addig, míg a fáradtságtól mély álomba nem zuhant.

Jenna alig bírta leemeli a férfi izmos karját derekáról, de nagy erőfeszítések árán kiszabadult az öleléséből. Úgy ahogy volt meztelenül ment vissza a teraszra, hogy újabb cigarettára gyújtson rá. Odakint korom sötét volt. Olyan sötét, mint amilyen sötétség a lelkében uralkodott. Zsongott a feje, a bőre lúdbőrözött, miközben mélyen magába szívta a füstöt és lenézett a hotel legfelső emeltének teraszáról az alattuk elterülő utcára, ahol parányi fények keringtek. Az autók apróknak tűntek, az emberek nem is látszottak. Csodálatosnak tartotta a talpa alatt eltörpült világot, aminek ő állt a tetején. Szemezett a mélységgel, kívánta a halált. Csak nem a saját halálát. A férjét akarta holtan látni, aki elvett tőle mindent. Elvette az életét, az önbecsülését, a nőiességét és az álmait is. Ő volt az egyetlen aki felette állt és gyűlölte ezt az érzést. Visszanézett a szobába, ahol a férfi békésen szuszogott és eszelős fény csillant meg a szemeiben. Olyan könnyű lenne megölni... Megszabadulni tőle örökre, visszaszerezni mindent és még annál is többet.

Nem akart többé a férje ribanca lenni. Elege volt a játékszer szerepéből, amit Dominic ide-oda dobált, akit szívesen ajánlott fel egy kártyapartyn tétnek, majd mosolyogva figyelte, hogy a nyertes, hogy használja a felesége testét, mintha csak egy utolsó prosti vagy egy mindenre elszánt groupie lenne.

Még most is megborzongott az utolsó ilyen éjszaka emlékétől, amikor Dominic zenekarának minden tagja, alkoholtól gőzős fejjel, herointól lebegtetve megdugta. A férje pedig nézte, hogyan kefélik a nejét, miközben egy ócska kis rajongó előtte térdelt és leszopta.

Nem hatotta meg a férjét az sem, mikor leperegett az arcán egy könnycsepp, csak bámulta a nő arcát, amin elmaszatolódott a festék, csak nézte a könnyektől homályos szemeit és vigyorogva bíztatta a barátait, hogy keményebben nyomuljanak belé, mert úgyis azt szereti. Jenna pedig összeszedte magát és olyan élményben részesítette a srácokat, amilyenben még sosem volt részük. Ha Dominic azt akarta, hogy kurva legyen, hát kurvává vált. Szemérmetlenül tárulkozott fel a férfiak előtt és úgy vonaglott mindegyik alatt, mintha élete legjobb dugását élné át.

Játszott. Eljátszotta, hogy élvezi, miközben belül zokogott, a megaláztatástól és a szégyentől. Mégis megtette. Bármit megtehettek vele azon az éjszakán, mert hozzá akart jutni a droghoz, ami Dominicnál volt, ennek pedig az volt az ára, hogy mindenkit maradéktalanul kielégítsen, aki a szobában tartózkodott.

Nem ez volt az első olyan este, a férje perverziói már akkor megmutatkoztak, mikor még nem voltak házasok. De akkor nem zavarta, hogy egy másik nőt is az ágyukba kellett engednie, úgy gondolta normális, hogy izgatja a férfit, hogy két nővel legyen egyszerre, ő pedig mindent meg akart neki adni, az ágyban és az életben egyaránt.

Akkor… Most már nem akart neki adni semmit, csak a fejét szerette volna egy ezüst tálcán.