22.fejezet

 - Igen ez Dominicra vall – jegyezte meg szárazon Jamie a képeket nézegetve. Kurvák, drogok és előkelőségek. Pompás párosítás.

- Ez… Ez…  Ez kibaszottul nem jó – néz Am Jennára, majd Chrisre, aztán a szeme végigfut Jamien is. Jen csak mered maga elé, az egyik kezében egy üveg gin, a másikban egy szál cigi van, de megszólalni azóta se tudott, mióta Amina a képébe tolta a fotókat.

- Baby higgadj le – áll fel Chris is, hogy a fel-alá rohangáló lány háthoz simulhasson.

- Higgadjak le? Még, hogy higgadjak le? Hogy a faszomba higgadjak le? – Kezd el Am üvölteni. A félelem a torkát fojtogatja. Ha ez a két beteg perverz állat rájött az ő kis tervükre akkor végük van. Meg fognak mind halni. És Jen? Hogy a picsába tud ilyen elcseszettül szoborszerű maradni még így is? Hogy a frászba nem őrjöng? Miért nem pánikol? Miért nem remeg a keze? Miért nem fél? Hát nem retteg a férje bosszújától? – Az Istenért csinálj már valamit – rohan a szőkeséghez Am, hogy vállánál fogva rázza meg a lányt. De ezzel se megy sokra.

Csak egy nagyobb adag gin borul a hófehér szőnyegre.

Jen mérgesen pislant fel, a fölötte tornyosuló nőre, akinek az arca mindent elárul.

-         Ezt meg ne próbáld még egyszer – szűri a szavakat a fogai közt.

-         Mit? Ne rázzalak meg? – Kap megint Am a válla után és tovább piszkálja. Kétségbeesetten próbál valami reakciót kicsikarni a lányból. A méregdrága cipőjére újabb löttyintésnyi ital borul, mire Jen nagyot sóhajt, feláll és felpofozza a hisztériázó lányt.

-         A piámat ne lötyköld ki te elcseszett hisztérika – szól rá a döbbent nőre, higgadt hangon. Bár a jeges álca mögött ő is megérzi a félelmet. Ha a férjeik rájöttek volna már a kis tervükre, akkor tuti biztos, hogy a közeli építkezés friss betonja alatt feküdnének mostanra mind a négyen. A sok-sok lépésnyi előnyük egyre csökkent. Dominic nem hülye pasi. És Aldo sem. Ha együtt mulatják az időt vajon mennyi iőbe fog nekik kerülni, hogy összerakják a képet? A feleségeik ugyanazokat a megaláztatásokat szenvedték el, ugyan azon a helyen vannak és ugyan úgy nem tudnak róluk semmit. Ha nem is gondolnak kapásból arra, hogy valamit tervez a két nő, előbb utóbb gyanús lesz, hogy így egymásra találtak.

-         Te fel mertél pofozni? – Hallja meg Am idegesítő rikácsolását.

-         Igen. De most egy kicsit csöndbe maradnál? – Kérleli halkan. – Szívj el egy cigit és higgadj le. Tudom, hogy félsz. Tudom, hogy féltek – néz a srácokra is, akik csak a szájukat húzzák el egyetértően. – De innen már nincs visszaút.

-         És mégis mi a terved jégkirálynő? – Néz rá Chris lekicsinylően, ami Jennek cseppet sem tetszik.

-         Azt hiszem haza kell mennünk – ad választ azonnal.

-         Tessék? – Kerekedik ki Jamie szeme.

-         Nem – tátogja Am, a fejét tagadólag ingatva, teljesen lesápadva.

-         Nem engedem oda vissza – pattan fel Chris feldúltan.

-          Nincs más választásunk – huppan le Jen ismét a kanapéra. Mióta meglátta a képeket ezen gondolkodik. Szét kell válniuk.

-         Dominic ki fog csinálni. Nem teheted – karolja át Jamie védelmezően a lány vállát, amitől Jen szája mosolyra görbül.

-         Tudom, de így legalább te biztonságban leszel – néz fel a férfi helyes arcába, komoly tekintettel, rendíthetetlen mosollyal az ajkain.

-         Velem ne foglalkozz J – puszilja homlokon Jamie.

-         Ha veled nem akkor kivel? – Teszi fel a költői kérdést Jenna, mire Jamie tekintete ellágyul.

-         Én már túléltem egyszer Dom támadását, nem kell féltened. Te csak magaddal foglakozz – simogatja végig a nő karját finoman, úgy mintha  a lány csak egy törékeny porcelánbaba lenne. A karjai közt annak is tűnik.

-         Én nem megyek vissza – szólal meg Amina eltökélten. – Nincs az az Isten, hogy még egyszer Aldoval egy szobába kelljen lennem. A viszontlátás örömére minden csontom összetörné.

-         Szerinted rám mi vár? – Kérdezi cinikusan Jen.

-         Nem érdekel Jen. Valószínűleg elment az eszed, ha bevállalod ezt, de én nem. Ki kell találnunk valami mást. Chrisnek volt egy ötlete, hogy hogyan úszhatnánk meg a gyilkosságot – néz jelentőségteljesen a mellette ácsorgó férfira.

-         Éspedig? – Húzza fel Jen a szépen ívelt szemöldökét kíváncsian.

-         Önvédelem, de ehhez kéne egy terv végre. Vagy valami. Nincs semmink. A francba is. Toporgunk egy helyben. Nem lépünk semerre és tessék itt a kibaszott eredménye a dolognak – söpri le a férfi az asztalon pihenő képeket dühében, amik szanaszét repülnek a szobában, tökéletesen megmutatva mekkora szarba is vannak. – Addig tököltünk míg ez a két faszfej egymásra nem talált és most együtt romantikáznak. Vagy mi nyírjuk ki őket azelőtt, hogy rájönnének mi is történik körülöttük vagy ők fogják megtenni ezt velünk. Hát nem értitek? Nincs több időnk – halkítja le a hangját a férfi, miközben a düh egyre jobban szétárad minden porcikájában.

-         Igaza van – szólal meg Jamie is elgondolkodva.

-         Valami ötlet, hogy hogyan is csináljuk? – Sóhajt Jen nagyot, miközben pörgeti a terveket a fejében, de semmi használhatót nem talál.

-         Ami az illeti van, bár kockázatos – szólal meg Amina halálosan nyugodt hangon, amivel mindenkit meglep. Hát még mikor mindenki ráemeli a tekintetét. A lányból csak úgy süt a gonoszság, a mosolya ördögi, a szemei pedig úgy fénylenek, mint a csillagok az égen. Elszántság és erő sugárzik belőle. Megint eltűnt az ijedt őzike. Csak a kemény amazon maradt hátra.

Jen pedig csak mosolyog a lány arcát láva. Hát mégis megvan benne az a tűz és találékonyság, amiről mindig is tudta, hogy ott szunnyad, mélyen benne.