Nem szoktam a fejezetek elé kommentárt fűzni, ám mégis azt gondolom, most szükséges. Hosszas betegeskedés után végre megérkezett a várva várt( vagy nem várt) folytatás. Ezúton is elnézéseteket kérem a csúszásért. Sok sok szeretettel!
Jud
A sötét éjszakában az eső cseppek gyémántként tündököltek a hold ezüstös fényében. A szél viharosan borzolta Jen szőke haját. Fekete ruhája, az időjárás, nem tükrözte hűen a hangulatát, de az alkalomhoz illő volt az biztos.
Szíve szerint mosolyogva, nevetve, ugrálna! Felhőtlenül szaladgálna egy napsütéses , virágokkal teli mezőn! Ám, sajnos még nem tehette. Visszatartotta a félelem és a hitetlenkedés.Na és az óvatosság.
Vágya beteljesedett, ott állt egy hatalmas gödör mellett, távol a kis kápolnától a fák árnyékában és csak nézte a mélységet. Azt a mélységet, ahova szenvedésének okozóját , pirkadatkor majd leeresztik. Jen még fel sem fogta igazán, hogy mi is történik körülötte. Őszinte döbbenettel fogadta a hírt, és tűrte a keresztkérdéseket. a lelke mélyén tátongó üresség még mindig jelen volt. Nem tudta, hogy mit is érez valójában. annyi megrázkódtatás, megalázás, és kín után el sem merte hinni, hogy hamarosan vége. Boldog és békés élet vár rá. Félt! Nem tudta milyen az, nem tudta, hogy kell és hogy lehet szeretni, nem tudta, hogyan és miként fog majd újra feltétel nélkül bízni bárkibe is. Rettegett attól, hogy újra hibát hibára halmozva hasonló élethelyzetbe kerül. Azt azért tudta, hogy soha semmi pénzért nem enged többet a maga boldogságából.
Dominic élettelen testét maga azonosította két nappal korábban, a csomag érkezését követő reggelen. Sosem felejti el azt a megkönnyebbült érzést:
"-Jen, hiszen ez jó hír, miért vagy így kiborulva?-kérdezte Amina a zokogó Jentől.
-Mert halálosan félek, hogy ez még nem lefutott meccs. Most kaptam egy valag fényképet a férjem haláláról, igaz, hogy a magánnyomozó küldte, de akkor is, az elnök emberei megölték, Aldo még él, gondolkodhat és egyszerűen kiderülhet, hogy mi küldtük azokat a képeket.
-Drágám, a rendőrséget, a világot, és még ezernyi embert képes vagy elbűvölni. Okos vagy! Szép! És ráadásul tényleg semmi közöd nincs az egészhez.
-Jó, de mi van ha rájönnek, hogy mi is tudunk az elnök titkáról?
-Ki jönne rá?
-Hát az emberei, a titkos szolgálat, az FBI, a CIA. Tudom is én?
-Nyugodj meg, most odautazol és minden a legnagyobb rendben lesz!
Ahogy Jen az emlékezésbe merengve nézett a semmibe hirtelen zajokra lett figyelmes, mint egy rémült faun úgy kapta fel a fejét, és pördült meg, ám ideje sem volt reagálni, mert egy éhes , vad és forró csók elnémította. Jamie volt! Nem bírta nélküle, muszáj volt utána jönni. Félt, hogy Jen valami őrültséget csinál és nem élte volna túl, ha még egyszer el kéne veszítenie azt a nőt ,akit igazán szeret. Kiéhezett oroszlánként vonta magához és terelte a kis ravatali kápolnába a sekrestyésbe.
Jen némán , vágytól fűtött szemekkel tűrte mit művel vele a férfi. A kabátjukat a gyóntató székre dobták,Jen ingéről egy gomb hangos koppanással ért a földre, a nagy csöndben. Odakint az esőcseppek versenyt futva gördültek le a párás ablakról. Halk nyögésekkel a leheletük ködében elveszve kényeztették egymást. Lassan minden ruhadarab a kopott hajópadlót borította. A nő hátrahanyatlott fejjel élvezte a férfi nedves nyelvének játékát a nyakán. Ahogy a férfi lejjebb haladva a fogai közé vette a nő mellbimbóját felnyögött, és megremegett, érzékelve Jen elgyengülését Jamie felültette a kis gyóntató ablak párkányára a és a lába közé furakodva hajtotta a beteljesülés felé.
Jen hangosan zihált:
-Óh istenem!-nyögte.
-Igen.., ott vagyunk, de inkább a sátán szállt meg minket!- Nevetett Jamie, miközben lassan és óvatosan Jen szemébe nézve immár férfiasságát vezette a nőbe. A lány körmei mélyen belevájtak a férfi vállába az édes kínoktól, majd mikor már mindketten a pokol legmélyebb bugyrában merültek el, és égő vasként izzottak, elérkezett a beteljesülés.
Ott feküdtek, Isten házának padlóján, ördögi gondolatok és tettek között. Édes volt a bűn íze.
Amina rettentően aggódót mikor Jen elutazott a temetést és a hivatalos ügyeket intézni, ám Jamie elutazása őt is nyugodtabbá tette. Mégis ott motoszkált folyton a fejében, hogy vele mi lesz? Cris nem győzte hangsúlyozni, hogy maradjon türelmes és megfontolt. Az ő problémájuk is meg fog oldódni. A mindennapok programjait letudva sokat kényeztette Aminát és odafigyelt rá. Késő esti séták, meghitt vacsorák.
-Gyere kész a kaja.-szólt oda a férfi a díványon heverésző szépségnek.
-Ahh, nem is vagyok éhes! Állandóan tömsz!-panaszkodott kényeskedve Am.
-Azért mert alig eszel!
-Jó jövök már.
Cris ezúttal isten hallevest főzött, amit még a dédnagyanyjától tanult. Fenségesre sikeredett. Kétszer is evett belőle Am, de nem szégyellt harmadszor is áthajolni az asztal felett még egy kis repetáért. Azonban a férfinak más terve volt vele.
-Gyere, van egy kis meglepim, majd utána ehetsz még- szólt lágy hangon neki.
Amina engedelmesen, ám kissé morcosan de követte a szeretett férfit. Cris a fürdőbe érve gyengéden maga felé fordította a lányt és óvatosan lassan, szinte már őrjítő lassúsággal csókolni kezdte. Először csak az alsó ajkát kényeztette, óvatosan, a nyelvével masszírozta a telt, piros ajkat, majd finoman bele beleharapva szétnyitotta Amina ajkait, hogy nyelvük érzéki táncot lejthessen. Amina lábai remegtek a vágytól, teste megfeszült és egyre követelőzően nyomult a férfi szájába. Szerette a férfiban, hogy ennyire odaadó szerető és most neki sem volt kedve a féktelen , vad szeretkezésre. Érezni akarta a lelket is az együttlétükben, azt a kölcsönös szerelmet, ami idáig elvitte őket, ami megmászta a sok sok eléjük görgetett sziklákat.
Miután gyöngéd kis játékkal megszabadították egymástól a ruhájukat elmerültek a férfi által készített, illatos forró fürdőben, és összeölelkezve, egymásba merülve adták át magukat az élvezeteknek. Ütemes mozgásaiktól a vágyak még inkább felkorbácsolódtak és a beteljesedett vég hangosan és váratlanul csapott le rájuk.
Amina kényelmesen nyúlt el az ágyon, lustán felemelte fejét a zajra, ám amint tudatosodott be a hang forrása, azonnal a telefonért nyúlt, hogy a mellette alvó férfit nehogy felébressze a szűnni nem akaró csörgés.
-Halló?-szólt bele kissé ziláltan.
-Haza kell jönnöd.-Szólt bele a rettegett hang a telefonba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése