7.fejezet

Amina ijedten ült fel az ismeretlen szoba kanapéján. Hirtelen azt sem tudta hol van, de amint megpillantotta Crist, megnyugodva simította ki a szeméből a haját! Tudta, hogy a férfi nem bántásként vágta hozzá a bántó szavakat, mégis a düh elemi erővel száguldott végig az ereiben, ami dührohamhoz, majd ájuláshoz vezetett.

-Iszol valamit?.-kérdezte a férfi most már, gyengéden a nőtől.

-Igen, köszönöm, jól esne egy hideg ásványvíz.

A nő verejtékben úszva ébredt, pedig alig húsz percet aludt csak. Kiitta az italát, majd a táskáját a kezébe véve útnak indult.

-Látlak még?.-kérdezte tőle a férfi.

Amina szorosan hozzá bújt és a szájára lehelt csókot.

-Persze, de már későre jár muszáj visszamennem, nehogy baj legyen. Holnap átjövök reggel, ha Aldo már elment.

-Rendben, de vigyázz magadra.

-Vigyázok, addig találj ki valamit, amivel megmenthetsz.-súgta a lány még mindig a férfit ölelve.

-Majd kitalálok valamit, de neked sosem tetszik az ötlet.

-Mert agyament ötleteid vannak.-nevetett fel a nő és útnak indult.

Ahogy kiért a partra hűs szellő borzolta a haját, a nap sugarai épp akkor bukkantak fel a kéklő horizonton. Először gondolkodott hogy visszafelé is ugyan azon az útvonalon menjen e, de aztán meggyőzte magát, hogy jobb ha a felső úton megy. Ha valaki meglátná, még mindig mondhatja, hogy csak sétált egyet kora reggel.


A szállodai bungalóba visszaérve , üres szoba fogadta. Aldo még nem ért vissza. Amina megkönnyebbülten gyújtott rá egy kávé mellett a cigijére. Készített magának egy szelet pirítóst, és csendesen ült és várt. A gondolatai Cris körül jártak és Aldo körül. Mennyire más a két férfi gondolta.


Hirtelen ölelő karokat érzett maga körül. Aldo volt az. Tisztán, frissen és üdén.


-Jó reggelt.-nyomott puszit felesége arcára, majd magának is töltött egy bögre gőzölgő feketét.


Aldo feketén itta a kávét, míg Amina rengeteg tejjel és cukorral, amire mindig azt mondta a férfi, hogy kész pazarlás elrontani egy kávét, hiszen egy drága jó minőségű bort sem isszuk vízzel, vagy üdítővel.


-Jó reggelt! Hogy aludtál?-kérdezte Amina a tökéletes színjátékával , mosolyogva.


-Köszönöm, remekül. Korán elmentem már futni. Láttam te is sétálni voltál reggel.


Aminában egy pillanatra megakadt az ütő, de rezzenéstelen arccal válaszolt férjének.


-Igen, szólni kéne a recepción, olyan melegem volt, hogy egész éjjel forgolódtam, hajnalban már nem bírtam tovább , inkább elmentem sétálni, most meg majd elalszom.


-Intézkedem, te meg tusolj le és pihenj én ma egész nap tárgyalok, este meg kártyapartira megyek. Szóval majd csak reggel jövök.


-Rendben, de ne hajts túl magad, pihenj te is.-Amina majdnem elnevette magát, mert szinte látta a tükörben sajnálkozó hamis arcát. Muszáj volt neki megtanulni hazudni mester fokon. A túlélése volt a tét.


-Ohh, köszönöm drágám, hogy aggódsz értem, de ne félts, igazából ezek az itteni pofavizitek csak. Kell a pénzük és néha muszáj smúzolni nekik.


-Tudom, de azért vigyázz.-zárta le a témát Amina, majd egy mű ásítást követően, csókot lehelt férjének és elvonult a saját térfelére. Pihenés céljából.


Aldo beköszönt neki mielőtt elment, de mivel ő épp a zuhany alatt ázott, megúszta az érintkezést. A légkondi helyreállt, sőt kicsit hideg is lett, de Amina nem bánta, hiszen kivágta magát.


Bekapcsolta a gépét és egyszerűen élvezte a semmit tevést. Hosszasan elnyújtva hasalt a hálószobában , a faragásokkal díszített meggyfa ágyán, amin gyönyörű átlátszó selyemdamaszt ölelte körbe a vékony törékeny testét.


Lassan érte utol az álom. Álmában ismeretlen helyen járt. Sötét volt, a levegő nyirkos. A fekete messziségben nem rajzolódott ki,sem épület, se élőlény. Mintha a sivatag közepén állt volna a sötét párás éjszakában. Félt, megfoghatatlan rémület költözött a lelkébe. A mellkasa ritmustalanul emelkedett, ahogy fokozottan nőtt az ijedsége. Lassan araszolva indult el előre, hátha talál valamit, vagy valakit, akitől segítséget kérjen, ám meg sem tudta volna fogalmazni félelme, vagy támadója okozóját, mégis elemi erővel birtokolta a testét, a halál különös érzése.




Amina ismét verejtékben úszva ébredt, ma már másodszorra. Igaz álmára nem emlékezett tisztán, csak a félelem érzete maradt meg, de azt már megszokta, így gyorsan el is hessegette magától a lehangoló érzéseket. Letusolt, majd írt a számítógépén egy üzenetet Crisnek. Amíg a választ várta, a kis éjjeli szekrény egy eldugott kis rekeszébe nyúlt, elővette a cigijéhez a hozzávalókat és gondos, szakszerű mozdulatokkal sodorta össze az illegális anyagot egyetlen cigivé. Hosszasan gondolkozott, hogy kimenjen e elszívni, vagy bent megteheti, ám ha azt Aldo megérzi irtó nagy gond fog keletkezni, így inkább nem kísértve a sorsot, egy ízesített sört fogott a kezébe és kisétált vele a teraszra. Miután szépen komótosan  megitta a sörét, a füstölgő tiltott gyümölcs is a végéhez közeledett. Eloltotta, majd a házban a WC be dobva lehúzta. Beállt ismét a zuhany alá és lemosta magáról az alvás okozta izzadságot. Mire végzett a válasz is megérkezett. Cris várja.


Amina apró térd fölé érő szűk fehér farmert húzott, hozzá egy ujjatlan mályva színű selyemtunikát, apró sminket tett az arcára, kevés ékszert, majd útra készen kifelé indult, ám útközben a férjébe botlott, aki a kokaintól vagy a herointól fél kábultan vergődött befelé a szobába.


-Segíts nekem.-könyörgött a férfi, miközben a földre rogyott. Amina felcibálta, az ágyba fektette. A férfi szinte már aludt is, ahogy párnát ért a feje. Amina jól tudta, hogy legalább tíz órán át aludni fog, így nyugodt szívvel indult el. Ám azt nem tudta, hogy ahogyan ő is képes hazudni és játszani, úgy a férje is mesterien űzi a megtévesztést.


Amina a parton sétálgatott, és meg sem fordult a fejében, hogy Aldo a nyomában van.Egészen addig, míg egy üres partszakaszhoz nem ért. Szinte érezte magán a férje megvető tekintetét és a bizalomhiány szagát a levegőben. Aminának egy különleges képessége volt. Iszonyatosan jó megfigyelő volt. Igaz, hogy néha nem vett észre jeleket, de a végén, amikor az élete múlt rajta és a félelme dolgoztatta az elméjét, kiélezettebb volt a meglátása. Amina óvatosan hajolt le megigazítani a szandálja csatját, így félszemmel körbekémlelte a háta mögött zajló eseményeket. Aldo nem volt elég gyors és még Amina látta , amint egy kertvégi kapuhoz simulva guggol le.

Aminának ez épp elég volt. Szépen lassan ballagott tovább, az egy kis ösvényen felment a felső útra, a kerítésekre felkúszó virágokból egyet egyet, lecsippentett, majd visszaindult a saját lakosztályuk felé.
A recepción, kissé fennhangon kéretett, hideg ásványvizet, forró levest és különféle teákat.

Tudta, hogy ha Aldo tényleg be lenne drogozva ezeket kérné, így okosan megtervezve, majd hazudhatja, hogy ezekért jött ki, csak előtte sétált egyet. Így még a férfi fogja majd kellemetlenül érezni magát a gyanúsítgatás miatt. Ahogy Amina körbe körbe kémlelődött, már nem is látta a férfit. Gondolta, hogy a lebukás elkerülése végett már visszaiszkolt a szobájukba.

Jól is gondolta, Aldo ott ült és forró levest kért.

-Szia, hozatnál nekem levest és vizet.-mondta mogorván.

-Mindjárt hozzák, megrendeltem.-közölte Amina mosolyogva.

-Köszönöm és sajnálom, hogy túlzásba estem.-mondta a férfi.

Aminának kedve lett volna megkérdezni, hogy mivel? A kémkedéssel, vagy a hazugsággal, de nem volt ereje vitatkozni, azokból a vitákból ő sosem jön ki jól.

Az este további része egészen feszült volt. Amina sajnálta Crist, aki ilyenkor tudta, hogy baj van, de mégsem tehetett semmit, és sajnálta magát is, mert bárhol lett volna, csak nem ott Aldoval.

A férfi aztán egyszer csak megunta a semmit tevést, telefonált párat majd elviharzott. Így Amina végre akadálymentesen átmehetett barátjához, ahol egy kis lelki békére lelhet.

-Szia, azt hittem baj van.-lehelte Cris, amint meglátta a nőt, a nyitott ajtóban. Látszott rajta, hogy órák óta csak idegeskedik.

Valóban így volt. Cris órák óta fel alá járkált a szobában, és majd szét feszítette a tehetetlen düh. Volt már, hogy megfordult a fejében, hogy bérgyilkosokkal lövetteti le a férget, de mindig félt a következményeitől. Mert hát oké, hogy a filmekben eljátssza a tökéletes bűntényt, de a valóságban azért ez nem így működik.

-Nem volt semmi, komoly. Eljátszotta a betépettet, majd utánam eredt, mert reggel lebuktam , hogy kint voltam. De megoldottam.

-Akkor jó.-bújt oda hozzá a férfi.

Érezni akarta a nő testéből áradó melegséget, az illatát, azt a határozott szeretetvágyat, amit tudta nagyon jól, hogy csak ő adhat meg Aminának. Cris meg is akarta neki adni. Olyan gyöngéden szerette, hogy a lány könnyek közt élvezett el a karjaiban.

Amina megint mocskos árulónk érezte magát, ahogy a csendesen, békésen alvó férfi mellől , mint valami tolvaj settenkedett el, de muszáj volt neki visszatérnie a saját, titkokkal, csalódásokkal és félelmekkel teli életéhez.
Ezek a lopott órák, mindig elég erőt adtak neki, hogy tovább játssza a szerepét. A kérdés csak az volt, vajon meddig mehet ez, meddig tud Crisből feltöltődni és vajon meddig bírja még a játékot, amit játszik. Mert a játéknak könnyen sírás lehet a vége, ezt tudta nagyon jól. Egy aprócska hiba a játszmába végzetes lehet számára.

A sorsát saját magának választotta, tudta, hogy csak és kizárólag ő maga tudná megváltoztatni a megváltoztathatatlant. Tudta, hogy csak ő tudná a saját maga démonait leküzdeni, azt is tudta, hogy sok minden igazából csak rajta múlik, és azt is tudta, hogy valahol, perverz módon, ő is ragaszkodik ehhez a kapcsolathoz.