9. fejezet

Amina lopakodva osont vissza a saját szállására, amíg Cris békésen aludt. A nő a tengert nézte, ahogy a hátsó ajtón keresztül próbált bejutni észrevétlenül a házba, ám nem kis meglepetésére Aldoval találta szembe magát!
A férfi vörösen izzó szemei megrémítették, ám mégis felszegett állal várta az első ütést, ami nem is váratott magára. Amina pillanatok alatt a padlóra került. Az orra valószínű eltört, mert hallotta, ahogy a csontok hangos reccsenéssel , adják meg magukat. Az orra vére pillanatok alatt szétfolyt a fehér szőnyegen, azt kiabálva, hogy segítség! A férfi rúgásai kínokat okoztak. Összegörnyedve feküdt a padlón, a fájdalomtól már nem látott semmit, sötétség borult az elméjére, elengedte görcsösen összeszorított izmait és átadta magát a  tehetetlenségnek. Hagyta, hogy a férfi azt tegyen vele amit csak akar. Hiába magyarázkodna, hiába beszélne. Aldo rúgta, ököllel csapkodta a törékeny nőt. A hajánál fogva húzta a földön élettelen testét, ami hosszú vérvörös csíkokat hagyott maga után. Amina akaratlanul nyögött egyet, ahogy az ágyra emelve a férfi, szaggatni kezdte a ruháját, néha néha megütve őt. Fejét és tekintetét a mennyezetre szegezte és hagyta, hogy a férje szétszakítsa belülről.

Amina hirtelen kezdett el hörögni, a torkából feltörekvő vér íze még jobban émelyítette.Férje mellkasára mért ütése túl nagy volt, törött bordái átszúrhatták a tüdejét. Aldo megijedt ahogy a nő vért Köhögött fel. Nézte az élettelen testet és tudta, hogy most túl messzire ment. Minden jel arra fog utalni, hogy Ő a tettes, nem hívhatott mentőt, ám azt mégsem hagyhatja , hogy a nő meg haljon. Egyrészt  a karrierje miatt sem, másrészt a nő hozzá tartozik a kirakathoz, amit kialakított. Az imaige része. Az életéjé. Hirtelen dühös lett Aminára, amiért nem bír ki egy kis verést. Ám tudta, hogy most nem vezetheti le a nőn, hisz az élet halál között lebeg, a szemei, a teste már feldagadt az ütésektől, testét kékes, lilás foltok takarták. A rászáradt vér meg még kitudja hány sérülést rejtet.A szemeiből záporoztak a könnyek. Aldo oldalra fordította, miközben a testőrét, hívta, hogy a vér kifolyjon a nő szájából és kapjon egy kis levegőt!

-Greg! Azonnal gyere a szobánkba. Most!-utasította a férfi idegesen beosztottját, aki mire letette a telefont már kopogtatott is.

-Mi az főnök?.-kérdezte a férfi körbenézve. A szemöldökét ráncolva, amint meglátta a véres padlót.

-Siess a hálóban van!-rohant a férfi Amina felé, aki épp hányt a fájdalomtól.

-Jézusom főnök.-fordult el öklendezve a testőr, amint meglátta a nőt.

-Ne jézusomoz! Segíts! Vidd kórházba! Azonnal !-Kiabált rá Aldo.


A férfi undorodott az ilyentől, de a pénzre szüksége volt. Összecsomagolta a lányt egy lepedőbe , telefonált egyet és megindult a part felé, kezében az élettelen lánnyal.


Aldo idegesen pakolt és takarított a hotelszobában várva a telefont alkalmazottjától. Minden elrendezett már. A szoba patyolat tiszta volt és illatozott. A férfi mikor késznek ítélte a lakást két csík kokaint szórt az asztalra és mélyen szipákolta magába. Élvezetéből és kábulatából a testpőr telefonja hozta vissza.




--Igen.-szólt türelmetlenül a telefonba.


-Életveszélyes az állapota, azt mondtam, hogy az utcán találtam rá, hogy Önök vitatkoztak és én magát vigasztaltam, majd maga elküldött a felesége után. Magának én vagyok az alibi, szóval gyorsan találja ki a mesét mit mondjak ,mert mindjárt itt a rendőrség!


-Rendben! Mondja azt nekik, hogy szeretkeztünk majd utána én vacsorázni hívtam, de valami apróságon összekaptunk és ebből vita lett, ennyit tud, majd én behívattam magamhoz, hogy foglaljon jegyeket mert hazamegyünk és amíg én csomagolni kezdtem maga kiment megkeresni a feleségem. Előtte azért még egyeztettünk egy két programot és munkát. Amúgy túléli?


-Mint mondtam Főnök, életveszélyes az állapota, az egyik bordája megrepesztette a tüdejét, az orra és az arccsontja is eltört, valószínű plasztikázni is kell majd, ha túl éli, a lépe is megsérült. Jól hegyben hagyták!


-Köszönöm, amint végzett jöjjön vissza a szállodába!


Aldo érzelemmentesen hallgatta felesége állapotát, még a szeme se rebbent. Az agytekervényei folyamatosan azon munkálkodtak, hogy ebből, ő vajon , hogy jön ki a legjobban. Az már biztos, ha a nő túl is éli a brutális erőszakot, akkor sem mehet most vele az Államokba még hetekig, vagy akár hónapokig. Neki viszont indul a kampány. Sőt, nem is bánná, ha Amina egy kicsit kivonná magát a forgalomból.


Aldo úgy döntött felhívja ügyvédjét és egyben a legjobb barátját, majd az kitalál valami okosat! Na és persze, azt sem ártana kideríteni, hol volt éjszak a felesége.


-Szia, Aldo vagyok. Gond van!


-Tudom, most hívtak a kórházból, az apósod őrjöng, az anyósod már repülőn. A szüleid viszont szintén őrjöngenek, az egész sajtó oda van! Én is a reptéren vagyok Indulok!


-Hú köszi öregem! Én nem tudom mi történhetett, egyszerűen hazajöttem és nem volt itt, eldurrant az agyam!


-Jó,nyugi, már beszéltem egy központtal Svájcban, átszállítják, amint szállítható lesz. Ha oda értem kiadjuk a hivatalos sajtó közleményt. Arra figyel, ha magához tér, te legyél az első aki beszél vele. Húzd meg magad, Öltözz fel és kezdj el virrasztani a feleséged mellett!


-Indulok  a kórházba!


-Helyes. Sietek!


Amina sötétségbe merülve feküdt a műtőasztalon, hangokat hallott maga körül. Szívesen beszélt volna hozzájuk. Hogy már nem fáj. Hogy megköszönje a segítséget. Hiába akarta kinyitni a szemeit, azok nem engedelmeskedtek. A tagjait sem tudta megmozdítani. Csak feküdt az emésztő sötétségben és nem érzett semmit. Hálás volt, hogy nem kell a fájdalmaival foglalkoznia, hálás volt, mert valami nyugtató feketeség lengte körül az elméjét. Az a nyugtató köd, amiből soha nem akar felkelni.




Aldo sietős léptekkel haladt az Ibizai kis kórház folyosóján, rémült arckifejezést felöltve. Tudta, hogy a legnagyobb színészi képességét kell elővennie, ha azt akarja, hogy elhiggyék, mennyire megtört és meggyötört a történtek miatt. Amint a nővérpulthoz ért, zaklatott hangon kezdett kiabálni, hogy Ő azonnal a felesége mellett akar lenni. Nem kellett sokáig várnia, egy orvos sietett elébe és miközben tájékoztatta a felesége állapotáról, az intenzívre kísérte.

-Mr.  Flooh a felesége még a műtőben van. Kérem ezeket vegye fel és itt várakozzék-mutatott egy ajtóra az orvos.-a műtőből egyenesen ebbe az elkülönítőbe fogják hozni a nejét. A műtétnek már vége, perceken belül behozhatják.


-Köszönöm doktor úr. Ugye meggyógyul?-kérdezte elcsukló hangon a férfi.


-Imádkozzon!-közölte az orvos, majd tapintatosan távozott.


Aldo felvette a kórházi ruhát és maszkot, majd helyet foglalt a kanapén. Épp hogy leült tolták is be, felesége összetört testét. Aldo mivel kicsit kijózanodott, egy pillanatra őszintén megrémült a látottaktól. Amina élettelen testéből csövek lógtak, amik mind mind különböző gépekre voltak kapcsolva.


A nő magában küzdött, ki akarta nyitni a szemét, hogy végre lássa kik mentették meg az iszonyú fájdalmaktól. Ám nem bírta. Annyira gyenge volt, hogy egyszerűen képtelen volt parancsot adni az elméjének a cselekvésre. Küzdött a sötétséggel, küzdött a szép lassan az ereibe visszakúszó fájdalom ellen. Mégis a lelke fájdalma volt a legnagyobb. Tisztán emlékezett rá mi történt. tudta, hogy Aldo majdnem megölte és azt is tudta, ha felépül újra megteszi. Most először érzett magában annyi erőt, hogy ennek a nevetséges, fájdalma és kétségbeesett kapcsolatnak véget tegyen!





Amina, ahogy a kíméletlen sötétségben kénytelen volt szembenézni magával, sorsával, az életével és a múltban tett döntéseinek következményeivel, szinte majdnem felnevetett a helyzet abszurditásán. Elég erősnek érezte magát, hogy bármi áron megszabaduljon végre Aldotól és a közös életüktől, ám ahhoz mégsem volt elég erős, hogy kinyissa a szemét, vagy csak a faggatózó orvosnak, aki folyamatosan megzavarta a nőt a gondolkodásban megszorítsa a kezét. Mégis úgy gondolta, itt az ideje, hogy változtasson az életén.




Amina lábadozása, hosszú folyamatnak bizonyult. Amina amikor felébredt egy teljesen más nőként tette azt. Aldo meg is érezte, hiszen a szeméből a nyugodtságot, átváltotta valami ördögi harag. Amina nem nagyon mutatta ki a férjének az érzéseit, egyszerűen csak tudomásul vette a svájci klinikát, beleegyezett minden utasításba ami a férjétől és annak ügyvédjétől jött.A nő lelke halott volt, semmi más nem lebegett a szeme előtt mint a bosszú, egyszerűen már nem volt veszteni valója, a halál karmai elől menekült meg, azt sem bánta volna ha belehal a sérüléseibe. Valahol hálás volt a verésér Aldonak, hiszen rájött, bármit megtehet! Már nem félt, már nem rettegett, egyszerűen csak bosszú szomjas volt.


Aminát a férje három hét után hagyta magára a repülőtéren egy külön szobában. Gondosan elmagyarázva, mit mondhat, mit nem. Mit tehet és mit nem. Amina csak bólogatott, sőt férje csókját is szó nélkül törte!


-Nem beszélsz senkinek arról ami történt. Hiszen azzal magadat járatnád le. Félre keféltél, vagy tudja is a rosseb hol voltál aznap éjjel! Úgy is tudod, hogy téged hozna ki a sajtó okozatként! Nem kell a szégyen és a perpatvar. Légy jó kislány és tedd amit mondtunk.


-Rendben.- Amina nem vitatkozott. A terve a fejében már össze állt és a Svájci klinika pont kapóra is jön.


-A klinikáról bármikor mehetsz bárhová, amint jobban leszel, körülbelül egy hét múlva. Nem bánnám, ha eljárkálnál vásárolni, a pénz most nem számít. Mosolyogj járj színházba és majd amikor tudok jövök, de meg kell tartani a látszatot.


Aminát bántotta, hogy a férje még csak bocsánatot sem kért a tettéért. Közönyösen búcsúzott és közönyösen vázolta életük további részét is. Aminának a gyilkos ösztön öntötte el a lelkét a kórházban amit, mindenképp meg is akar valósítani


A nőt beszálláshoz hívták, a gép Amerikából érkezett érte,rajta még egy utassal aki szintén a svájci klinikára tart. A klinika jó nevűségét már a magángép is sugallta a nőnek. Ő választotta, Aldo egy másik svájci klinikára akarta küldeni, ami egy drogközpont alrészlege volt! Amina nem vállalta, Ő kérte ezt a másikat. Az interneten találta Cris, aki egyszer ment be hozzá éjszaka a kórházba. Rettentően meg volt rökönyödve mikor meglátta a lány összezúzott testét.Cris is megy Svájcba, ez az amit Aldo nem tudott, és nem sikerült neki még kideríteni. Cris alkohol problémákra hivatkozva vonul be, hogy a lány közelében lehessen és segítse kitalálni, hogyan is tovább.




Amina előkelően ült a kerekesszékébe, a lábán takaró, arcát kendő és napszemüveg takarta. Méltóságteljesen foglalt helyet a gépen, az idegen nő mellé. Az orvos mindkettőjüknek megmérte a vérnyomását, ellenőrizte a pulzus, a pupillákat, majd maga részéről engedélyezte a felszállást. Ahogy a kerekek elhagyták a kifutó pálya betonját Amina és a nő egyszerre lélegeztek fel. Hangos, megkönnyebbült sóhaj volt az. A nő és Amina is levette a szemüveget, majd egymásra néztek.


-Amina vagyok!-szólt halkan



-Jenna-mosolygott rá fáradtan az idegen