15.fejezet

Mérhetetlen harag öntötte el Jent. Szíve szerint már most azután a nyomorult gazember után ment volna, hogy letépje a golyóit, az egyiket a száján át tuszkolja le, a másikat pedig a seggébe tolja fel, de olyan mélyen, hogy a rohadék gyomrába találkozzon a két szerv.

-         Hogy tehette ezt veled? – Nézte dühtől remegve az alvó lányt és a haját simogatta. Am meggyötört volt, fáradt, a hajában még mindig ott volt a férje ondója, amit szerencsére a doki nem vett észre, de Jen kiszúrta. Jobban hasonlított egy elhasznált spermás rongyhoz, mint önmagára, egy gyönyörű, szerethető, kedves nőre.  Hát ezek után már biztosan nincs kegyelem. Valahol érezte, hogy ő sem fogja könnyen megúszni, de nem tudta, hogyan fogja elviselni a férje érintését, ha arra kerül sor. Félt attól a pillanattól, főleg, hogy fel se készülhetett rá. Dominicra is bármikor rájöhet, hogy igényt tart a neje szolgálataira és hiába tudja Jenna, hogy sosem ütné meg, mégis a tudat, hogy le kell vele feküdnie, felforgatta a gyomrát, olyannyira, hogy kénytelen volt a mosdóba rohanni és hányni. Kihányni mindent ami a gyomrában volt, sőt még annál is többet. A végén már csak epe jött belőle, de nem bírt felülkerekedni az ingeren, pedig tudta, hogy össze kell szednie magát. Ha nem is magáért hát Amináért. Hisz a lány most nincs olyan állapotban, hogy hideg fejjel tudjon gondolkodni. Neki pihennie kell és magával foglalkoznia. Be kell gyógyítani az újra felszakadt sebeket. Újra le kell nyelnie a sérelmeit, ehhez viszont időt kell neki hagyni. De a francba is, ez az egyetlen dolog amivel nem rendelkeznek. Idővel. Pedig olyan nagy szükségük lenne rá. De mégis mindjárt itt a reggel, ami azzal jár, hogy megérkezik Chris. Am tuti nem tud kimenni érte, tehát, nincs más választása, neki kell elmennie a reptérre a férfiért. Muszáj beszélnie vele és hagyni, hogy Amina pihenjen. De mégis mit mondjon a férfinek akivel csak egyetlen személy köti össze? És egyáltalán hogyan találja meg? Csak a nevét tudja. Semmi többet. Egy gyors fogmosás után, kiült egy pohárka itallal a teraszra és a hegyeket kezdte figyelni. A városon még félhomály uralkodott, az emberek még csak most kezdtek ébredezni, de ő még csak le se feküdt az éjjel. Nem érezte magát fáradtnak. Tanácstalannak sokkal inkább. Mégis mit kéne tennie?

A Nap egyre feljebb kúszott a horizonton, narancssárgára festve a szürke égboltot. Nem volt több ideje. Improvizálnia kell. Egy papírra ráfirkantotta a férfi nevét, Amnek írt egy cetlit, hogy ha felébred tudja hol van, majd tiszta ruhába bújt, taxit hívott és kisétált az utcára. Valamiért úgy érezte figyelik, de hiába nézett körbe az utca kihaltnak bizonyult. Egy teremtett lelket se látott semerre, mégis lúdbőrözött az egész teste. Nem tudta megmagyarázni mi az a furcsa érzés, ami szépen lassan teljesen eluralkodik rajta, csak az tudta, hogy egy hatalmas gombóc fojtogatja a torkát, míg a taxira vár és akkor sem múlik el, mikor beszáll a megérkező autóba.

- Már csak a paranoia hiányzott az életemből – dünnyögte csak magának, de a sofőr mégis furcsán kezdte méregetni a dekoratív lányt, aki egy mosolyával máris elfeledtette a férfival, hogy miért is nézett rá úgy, mint egy elmebetegre.

A férfi izgatottan szállt le a repülőgépről. Alig várta, hogy láthassa Aminát, de hiába nézett körb körbe, nem látott senki, aki akár csak egy kicsit is hasonlított volna a nőhöz. Egy idő után viszont valami mégis szemet szúrt neki. Egy hosszú szőke hajú barbie baba egy lapot tartott a kezében, rajta az ő nevével. A szilikoncica ugyan olyan tanácstalanul forgott körbe, mint a férfi az előbb, miközben az alsó ajkát harapdálta tanácstalanul és félpercenként a vékony csuklóján lévő méregdrága órájára pillantgatott. Chris nem igazán értette, mit is akarhat tőle egy ilyen nőci és azt se, hogy egyáltalán honnan tudja a nevét, de mégis megindult felé.

- Egy életem egy halálom – gondolta magában, majd mikor a lány elé ért, ledobta a táskáját a földre, amitől a szőkeség ijedten ugrott egyet és látszott rajta, hogy nem sok kell neki ahhoz, hogy felsikítson.

- Hol van Am? – Szegezte Chris a kérdést, a hosszú vékony combú, nagy mellű idegennek.

- Te vagy Chris? – Kérdezte a lány halk, félénk és kissé bizonytalan hangon.

- Szerinted? – Mordult fel a férfi cseppet sem barátságosan. Nem tetszett neki, hogy nem a tervek szerint haladnak a dolgok. A gépen még olyan izgatott volt, hogy láthatja a lányt, most pedig az ő szépsége helyett, kapott egy ostoba műnőt.

- Hátrább az agarakkal – villantak meg a nő kék szemei. – Jenna vagyok, Am barátnője – nyújtotta ki a lány a kezét most már sokkal határozottabban. 

- Am sosem barátkozna hozzád hasonlókkal – mordult fel a férfi. Valami bűzlött neki ebben az egészben. Talán Am férjének egyik kis mocskos trükkje ez az egész? Igen Aldotol kitelne, hogy egy ilyen jólöltözött prostit küldjön elé, majd lelövesse egy mosdóban, ahová kefélni vitte volna be a lány.

- Hát most mégis ez történt. Ha látni akarod velem jössz, ha nem akkor meg itt maradsz – mordult fel a szőkeség, majd hátat fordítva a férfinak a kijárat felé indult, magában puffogva.

Hisz Jen tényleg nem erre számított. Am annyi jót mesélt erről a srácról, ehhez képest mit kapott? Egy lekezelő bunkót, aki folyamatosan a mellét bámulta, mintha még sose látott volna életében melleket. Francba az összes pasival, semelyik nem ér egy fabatkát sem. Ettől a sráctól többet várt. Sokkal többet és mégis, hozta a formáját. Férfi volt. Még jó, hogy nem kérdezte meg a nő árát, mert akkor Jen tuti képen törli. Mégis miért kell mindig a külső alapján ítélni? Ha befestetné a haját barnára és szemüveget hordana vajon másképp állnának hozná az emberek? Akkor is csak egy szilikonmellű prostinak titulálnák? Bár… Ha jobban belegondolunk igazuk van. Jen nem több mint egy prosti. A férje tartotta el cserébe pedig szétette a lábát, első sorban Dominicnak másod sorban pedig mindenkinek akit a férje a combjai közé terelt. Nem kérdezett csak hagyta, hogy basszák, még akkor is ha nem élvezte. Ha épp valami kispöcsű idióta élte ki a beteges hajlamait rajta, akkor is eljátszotta, hogy a legnagyobb lepedőkirály dolgozik fölötte, pontosan azért, mert ez volt az elvárás. Ő pedig mindig teljesített. Cserébe pedig két kézzel szórhatta Dom pénzét. Tehát… Igen, Chris pillantása jogos. Nem több ő, mint egy kurva.

Azért Jen mégis elmosolyodott mikor a férfi beült mellé a taxiba, ami egyenesen Aminához repítette őket. Az út alatt egy szót sem váltottak, de Jen érezte, hogy a férfi végig őt nézi, ami kissé frusztrálta, de mégsem annyira, hogy szóljon érte egy szót is. A szobába is együtt léptek, némán, de amint Chris meglátta a még mindig alvó lányt, halk nyögés hagyta el a torkát. Hiába nem látszott Aminán kívülről  semmi, mégis a férfi érezte, hogy valami nem stimmel.

-         Aldo? – Nézett Jenre kérdőn, mire a lány szomorúan, de bólintott.

-         Igen

-         Itt van még? – Szorult Chris keze ökölbe, de Jen most nemet intett a fejével.

-         Nem – suttogta mellé és leült az ágy szélére, hogy a kimerült, összetört lány haján végigsimíthasson.

-         Meg kéne ölni – sziszegte Chris, mire Jen rekedten, mégis halkan felnevetett. Mondjuk erre, hogy ez a sors irroniája? Hisz egy dologra gondoltak.

-         Vicces, hogy ezt mondod – állt fel Jenna. – Pakolj le és gyere ki. Pihennie kell – intett a fejével a terasz felé, mire a férfi automatikusan tette amit kértek tőle, bár maga se tudta miért. Most, hogy látta, hogy Jen, hogyan néz Aminára, másképp kezdett gondolkodni a nőről. Már nem a gonosz boszorkát látta benne.

-         Honnan ismeritek egymást? – Ült le Jennel szembe a férfi.

-         Egy repülővel jöttünk, egy klinikára kerültünk. Lényegtelen – legyintett a nő. – Kérsz egy italt? – Bökött a gines üvegre.

-         Nincs ehhez még kicsit korán? – Nézett rá a férfi kérdőn, mire Jenna megvonta a vállát.

-         Maximum túl késő lehet, de ez is lényegtelen. Az idő relatív – mosolyodik el Jenna, miközben teletölti a poharát és rágyújt egy szál cigarettára.

Mindkettejükben ezer kérdés érlelődik, de mégsem tesznek fel egyet sem. Csak bámulják a másik arcát némán, gint kortyolgatva és cigarettázva, míg a Nap a horizont alá nem bukik újra, hogy ismét jótékony sötétség fedje el őket. Amina sem kel fel, ami komoly hiba is lehetne, de a teraszon ülők ennek inkább csak örülnek. Maguk sem tudják, hogy az alkohol vagy a másik tekintete okozza-e a levegőben megbúvó vibrálását, de nem is törődnek vele. Chris borítja fel az asztalt, de mire igazán megmozdulhatna Jenna már az ölében ül és csókolja erővel.